Biológia óra, vagy annál több? (+18)

Mint a többi nap, ez is olyan volt. Korán felkeltem, és a megfelelő tanórákhoz beraktam a táskámba a felszerelésemet, kijavított dolgozatok tömkelegét, ám az egyik dolgozaton ismét megakadt a szemem. A legkiválóbb tanítványom dolgozatán, ami ismételten hibátlan lett. Minden előadásomon alszik, így sosem tudom megérteni, hogy honnan szerez magának annyi tudást, hogy egy hibátlan, pontosan megfogalmazott dolgozatot adjon a kezeim közé. Természetesen örülök neki, hisz az olyan diákokat részesítem előnybe, akinek van némi intelligenciája és tudása. De ennek a lánynak több volt. Teljesen különbözött a többitől, kitűnt a tömegből.

Ahogy mindent tökéletesnek éreztem, az ingemre rávettem az öltönyömet, a táskámat a kezembe vettem, s a tükör előtt állva egy hümmögéssel, és ezer wattos vigyorral nyugtáztam, hogy most el fogom érni azt, amit szeretnék. Mégpedig a legjobb diákomat, Iseult az ágyamba.

A kocsikulcsomat a kezembe véve a lakáskulcsom keretében, bezártam a lakásomat, és a parkoló felé vettem az irányt, ahol a sportkocsimat kerestem. Amint megtaláltam, beleültem, és száguldani kezdtem a munkahelyem felé. Hiába laktam közel, mindig is kényelmesen éltem, aminek néha megvoltak a hátrányai, de az előnyei is.
Az épülethez érve, ami egy iskola volt hatalmas vigyorra húzva ajkaimat vetettem be magamat az épületbe, egészen a tanáriig. Az ajtó elé érve, felvettem komoly arckifejezésemet, s azt kinyitva léptem be az iroda helységbe. Rengeteg szempár tapadt rám, de a legtöbb női kollégáimhoz tartoztak, melyek hatalmas, tágra nyílt, vágytól izzó csillogással meredtek rám. Ismét vigyor terült el képemen, ahogy öltönyömet levettem ingemről, azt pedig a székemre helyeztem. Néhány kacsintás kíséretében a táskámat újra a kezembe vettem, és az első osztályterembe vettem az irányt, ahol órám volt. Az egyik legrosszabb osztály volt, és hiába beszéltek, engem kicsit sem tudtak érdekelni. Valamilyen jegyet adtam nekik, így lezárva a velük tartott órámat, két lyukasórai szenvedés után mentem a kedvenc osztályomhoz, ahol Iseult tanult. Ismételten készen álltam arra, hogy feleltessem, s ennek tudatában haladtam a legfelső emeletre komótos mozdulatokkal, a gondolataimat feltérképezve.

Ahogy az osztályterem elé álltam, benyitva oda mindenki szép csendben ült, a helyén. Furcsa volt, de annak ellenére kedvező. Mivel lányos osztály volt, így mindig a kedvenceim közé tartozott a látványok miatt, amiket ők nyújtottak számomra. A cuccaimat letéve az asztalra, ahogy odaértem, az ingemet megigazítottam magamon, így tökéletes kilátást biztosítottam a mellkasomra.
Az osztály felé szegezve tekintetemet ismét kiszúrtam Iseult, aki már húzta a lóbőrt. Egy kisebb krákogással neki is kezdtem a mondandómnak, ami persze ismételten a tananyag feldolgozásához vezetett.
- Nos, üdvözlöm önöket! – szólaltam meg végül – Ismételten a szexuális téma az órai tananyag, mivel a múlt órán nem volt időnk befejezni. – mértem fel az osztályban lévőket – Akkor, ki akar felelni? – néztem körbe az osztályon, de senki sem volt merész – Akkor lássuk csak. Miss Kim? – szólítottam meg a kiszemelt diákomat, ám még mindig aludt. Nem tehettem mást, elővettem a táskám mélyére csúsztatott fenyítő pálcámat, s a padja felé vettem az irányt. A szemei csukva voltak, s a pálcát legyintve rácsaptam az asztalra. Vigyorra húzva ajkaimat, kissé nyelvemet is kinyújtva pillantottam az ijedt lányra – Gyere ki felelni. – feleltem nyugodtan, majd kuncogva visszasétáltam az asztalomhoz.
- Mi? De tanár úr. – húzta el a szó végét – Nem tanultam mára semmit, mert bealudtam mikor hazaértem. – nyöszörgött, ahogy mellém ért.
- Nem érdekel a hisztid. Mindig ezt szoktad eljátszani. – néztem rá komoly tekintettel, amivel parancsot adva neki, hogy nézzen rám, elmosolyodtam – Kezdheted. – mellkasom előtt összefűztem kezeimet.
- De semmit sem tudok tanár úr! – ismételten hisztizni kezdett – Kérdezzen tőlem, és majd akkor válaszolok amire csak tudok. – húzta el ajkait elégedetlenül. Mindent félretéve álltam fel a székemből, és pár lépést felé vettem. Hiába távolodott el tőlem, egyre jobban vonzott az, hogy tartózkodott tőlem annak ellenére, hogy sokszor észrevettem, ahogy figyelt.
- Akkor válaszolj a kérdéseimre. – araszoltam vissza az asztalomhoz, majd ráültem a fafelületre –Miért fontos a védekezés? – szegeztem felé az igen egyszerű kérdésemet, s erre csak sóhajtozott, és csóválta a fejét – Akkor arra adj választ, hogy milyen védekezési módok vannak. – szintét a fejét csóválta – Akkor már arra válaszolj kérlek, hogy miért fontosabb a koton, mint a tabletta? És már itt meg is adtam az egyik kérdésemre a választ. – meg sem szólalt, csak állt rám bámulva – Menj a helyedre. Este 6-ra várlak a lakásomban, és korrepetállak. – jelentettem ki majd a helyére küldtem. Kissé meglepődtem a szavaimon, de felbátorodott voltam ennek hatására, hogy ellentmondást sem mutatva ment bele a kis játékomba. A tekintetemet a lomha léptekkel haladón tartottam, majd mikor büszkén vigyoroghattam miután helyet foglalt, és folytathattam az órámat – Nos, mivel Miss Kim nem tudott felelni a kérdéseimre, így lenne önként jelentkező, aki egy ötösért kiáll az osztály elé, és lefelel? – a kérdésemre, már egy csomóan felnyújtották a kezeiket, így kiválasztva egy diákot, elkezdtem feleltetni. Az óra végeztével, lomhán és nyugodtan szedtem össze a tanszereimet. Végig néztem az osztályon, ahol már Iseul viszonylag életképes állapotban volt, így úgy gondoltam, hogy szép hangosan elköszönve a teremben lévőktől kislisszolok – Sziasztok! – köszöntem el, majd kisétáltam, ám egy valami megcsapta a hallójáratomat, ami nem hagyott nyugodni, ezért hallgatózni kezdtem.

- Te mázlista! – hallottam meg az egyik lány nyivákolását.

- Már miért lennék mázlista? – Iseul kegyetlenül érdes hangja egyre jobban kezdett izgatni.

- Azért, mert Park tanár úr ágyában fogsz kikötni! Tudod, hogy mennyi lánynak ez az álma? Hogy mennyien lennének az ágyában, csupán csak egy éjszakára? – ismét egy diáklány hangját fedeztem fel, az ajtón túl.

- És? Jimin is csak egy tanár. Most mit kell ezen felpörögni? Meg amúgy is, mit akarhatna egy olyan kislánytól, mint amilyen én vagyok? Huh? Szerintem, kérjétek meg őt, hogy fektessen meg titeket, aztán tökéletesen meglesztek egy ideig. Habár.... – hallgatott el – Úgyis azzal jönnétek, hogy milyen jó vele a szex, meg azzal is, hogy jól csókol. És ne, ne nézzetek így rám. Ismerlek titeket, szóval ezért mondom ezt ilyen közönyösen. – döbbentett le szavaival – Meg azt is had tegyem hozzá, hogy sok itteni diáklánytól is, meg külsősöktől is hallottam már, hogy milyen az ágyban. Nem tudom, hogy miért pont velem kellett közölni, de mindig inkább befogtam a fülemet, ugyanis nem vagyok kíváncsi arra, hogy milyen elvetemült szexuális életet folytat a ti húúú de szexi Mr. Park Jimin tanár uratok. De ha nem haragszotok, mennék megkeresni, ugyanis le akarom mondani ezt az egészet. – komolyodott el, amitől félig-meddig megrémisztett.

- De most miért? Biztos jó, ha már ilyen szexi. Bár én azt hallottam, hogy a kényeztetésekben csillagos ötös! – nevetett fel újból valaki. Újra hallgatózni kezdtem ezeknek a hangos szavaknak a hatására, hisz mégis csak én voltam a témájuk.

- Ha nektek szexi, akkor legyen az. Most én mit kezdjek egy szex mániás tanárral? Ti egyáltalán a fejét szoktátok nézni az órán, hogy miket bámul, hogy épp kit szemelt ki magának vagy csak úgy szimplán az izmait számoljátok? Ennyi erővel már az x és az y kromoszómákról is beszámolhatnék neki. – idegeskedett.

- Akkor minek aludtál órán? – szólalt fel az egyik lány, akinek a hangsúlyát ha jól értelmeztem, Iseul vetélytársa lehetett. Mint aki vitaminbombát reggelizett volna, olyan vigyor terült el arcomon Hara szavai hallatán.

- Tudod milyen kellemes érzés az, hogy arra kell hazaérned, hogy a szüleid marják egymást, és azzal hadonásznak, hogy neked akarják a legkevesebb fájdalmat? Belefogtam volna a tanulásba, de mikor csörömpölést hallottam már nem bírtam tovább. Bőgtem hajnalig. Alig ha tudtam pár órát aludni. – hallottam nyöszörgését – De mehetnék? Már idegesít a folytonos téma. Főleg Jiminről. De tényleg. Egyáltalán ti mit tudtok bámultok rajta? – fújta ki hangosan a tüdejében rekedt levegőt – Viszont be kell azt ismernem, hogy tényleg helyes. Viszont az ágyába be nem kerülök! – jelentette ki, majd lépteit hallgattam, ahogy egyre jobban közeledik a mereven álló testemhez, amit pedig csak egy ajtó választott el.
Amilyen sumák voltam, olyan sumák módon és gyorsan távoztam a férfi mosdók irányába feltűnésmentesen, elkerülve a nagyobb tömegeket libbentem be, a kiszemelt helyiségbe. Perceket ott töltve vártam a megfelelő alkalmat, mikor indulhatok a tanáriba láthatatlanul. Mikor már a megfelelő pillanatot éreztem a mosdóból való távozásomra, úgy sétáltam nyugodtan az irodahelyiség felé. Ahogy nyugodtan, lajhár módjára sétáltam, egy aprócska párbeszéd megállított.

- Tanárnő, nem tudja, hogy Park tanár úr merre lehet? Már egy ideje keresem, de sehol sem találtam. – erre a mondatára megindultak lábaim.

- Látod? – mutat felém – Ott jön. – fordította felém Iseult, akinek a tekintete hirtelen ijedté vált. Szokásos vigyort a képemre húzva sétáltam a lányhoz, és vártam a mondandóját.
- Tanár úr, leülhetnénk? – tekintete végig siklott cipőmtől egészen a hajamig, úgy megnézett. Választ sem adtam, csak bólintottam, aminek a keretén belül a csuklóját megragadva sétáltunk a folyosón lévő egyik padhoz és leültünk. Szintén egy szót sem szóltam, csak várakoztam. Percek is eltelhettek, mikor végre az ajkait szóra bírta nyitni – Le szeretném mondani a mai biológia korrepetálást. A következő órára minden tananyagot bepótolok. Csak kérem, had ne menjek tanár úrhoz. – hisztizett, ami újból arra késztette testemet, hogy egyre jobban kívánjam. Szokásomhoz híven csak hallgattam hisztijét és nem törődtem a szavaival, ám mégis bele kellett szólnom a hadonászásnak ható szavaiba.
- Mi a problémád, amiért nem akarod a korrepetálást? – fogtam le folytonosan mozgó kezeit, s arcát kezem segítségével magam felé fordítottam – Nos, Miss Kim? – mélyesztettem szemeimet fekete íriszeibe. Csak nézett rám bambán ezen mozdulataim miatt, így úgy éreztem, hogy kissé közelebb hajolva ajkaihoz ismétlem meg a kérdésemet – Még egyszer megkérdezem. Miért mondanád le a korrepetálást? – távolodtam el végül tőle, és felálltam – Este várlak a lakásomba. – jelentettem ki egyszerűen és elsétáltam, de valamit a kezemen éreztem, és továbbmenni sem engedett.
- Tanár úr. Kérem! – nyavalygott tovább, de a fejemet csak csóváltam – Bármit megteszek, csak had ne menjek önhöz. – hajtotta le a fejét, ezzel felhívva magára a figyelmet.
- Hallottam, hogy mit beszéltetek. – hajoltam füléhez, s halkan megjegyeztem a hallottakat – Ne aggódj. Úgysem kellenél. – állítottam egy teljes hazugságot – Nem bukok az ilyen kislányokra, mint amilyen te vagy, szóval megnyugodhatsz. – mosolyogtam rá.
- Huhh. – mosolyodott el, egy mély sóhaj kíséretében – Akkor tanár úr, este ott leszek önnél és elviszem a biológia holmimat. Köszönöm, hogy megnyugtatott a szavaival! – mosolygott rám ismételten, majd gyorsan visszament az osztálytere felé vezető folyosóhoz. Egy ideig még figyeltem eltűnő alakját, majd az egyik hölgy elvette a figyelmemet azzal, hogy beállt elém, és mutogatta magát. Bevallom, mindig is bejöttek az olyan nők, akik tudták, hogy mi kell nekem, de ez esetben nem jelentett semmit sem számomra.

- Elnézést, de mennék a dolgomra. – mondtam az előttem mutogatónak és elsétáltam mellette egészen be az irodába, ahol a helyemre ültem, és bámultam egy papírfecnit, amire ki volt írva, hogy helyettesítés – Most komolyan, lyukas órám van, és ebéd szünetem. Miért tesztek be engem helyettesíteni? – nyavalyogtam. Miután jobban megfigyeltem a papír tartalmát és a tanórát, elmosolyodtam. A kedvenc osztályommal tölthetek el, egy dupla filmnézést, az irodalom óra keretein belül. Az ebédemet ahogy kihalásztam a táskámból, úgy csengettek be, de az idegeskedés helyett fogtam a laptopot, a DVD-t, a tanszereimet és az ebédemet, majd nehézkesen kikecmeregtem és végigmenve a folyosón ismét hangokat hallottam abból a végzős osztályból, ahol órát kell tartanom.

- Park tanár úr jön be helyettesíteni! Lányok, a filmet figyeljétek az órán, ne a tanár urat! – szólt fel az egyik lány a védelmembe, ám sántított az egész. A cuccaimmal babrálva egy ideig  hallgatóztam még, s néhány jóízű és csípős megjegyzést kapva nyitottam ki az ajtót. Ismét hatalmas szempárok bámultak rám, de azokon átnézve sétáltam az asztalhoz, és kértem a jelentést.

- Ohh Miss Kim, te jelentesz? – néztem rá, kissé meglepődötten – Sokkalta jobban festesz már, mint az órámon. – kuncogtam fel, majd nyelvét kiöltve rám, elmondta a jelentést.

- Ilyenkor én szoktam jelenteni. – sétált vissza durcásan a padjához.
- Akkor kezdjünk neki az órának. Addig amíg az egyik fiú, mondjuk legyél te MinHo, úgyis számítástechnikai suliba készülsz, szereld össze. – szólítottam fel, a legelső padban ülő srácot – Ti pedig, amíg MinHo összeszereli a kütyüt, nyissátok ki a könyveteket. Persze, már aki elhozta. – néztem körbe, majd kiosztottam az asztal fiókjában fellelhető könyveket – Nyissátok ki ott, ahol tartotok, és jegyzeteljétek ki azt, ami különbözik egymástól a filmben és a könyvben. – mindenki csak fújjogni kezdett, de a mosoly az arcomra telepedett ezáltal. Ahogy a film elkezdődött, így mindenki nekilátott az összehasonlításnak. Én pedig mást sem tettem, csak az ebédemet ettem miközben a filmbe néha bele-belenéztem. Nem tűnt valami jónak, így a telefonommal babráltam, miután az étkezést is befejeztem.
Ahogyan az óráknak vége lett, úgy siettem az öltönyömért a tanáriba és haza a kis kuckómba. A tanári kar női fele természetesen nem akart elengedni, és méltónak tartották magukat ahhoz, amit naponta eljátszottak nálam. Tették magukat, mintha mintapéldányok lettek volna, de mit sem törődve a nyálas és vinnyogó hangjukkal és beszédükkel csaptam be magam után az ajtót, ám még így sem szabadulhattam meg az ilyenektől. A legfiatalabb tanárnő, aki csupán csak egyetlen egy évvel volt nálam idősebb idősebb, szintén tette nekem a szépet. A helyében igazából szégyellném magamat. Igaz, hogy mindig én tapadok a nőkre, de valamiért az utóbbi időben a tanári karban lévő hölgyek kicsit sem tudtak lekötni, csak Iseul. Bármikor ránéztem, hihetetlenül megmozgatott. Igaz, hogy hazudtam neki, de áldozatokat kell hozni azért, hogy az ember megszerezhesse azt magának, amit már olyan régóta akart.

- Bocsánat Bora, de nekem most fontos dolgom van! A munkaidőm pedig lejárt, így kérlek, engedj utamra. – szépen, nyugodtan elsétáltam mellette, ám szó nélkül nem hagyta a dolgot. Az öltönyömbe belekapaszkodva fordított maga felé, és megcsókolt. Hiába kényszerítette volna ki belőlem, visszautasításban volt része. Nemtetszésnek megfelelő morgást adott ki, s Iseul nevét elkiáltva trappolt be az irodába, ahonnan előtte én léptem ki – Ennek a nőnek, és itt mindenkinek mi a baja?! Már befejeztem az effajta módszereimet. Egyvalakit akarok megkapni, és ha megkapom, nem hagyom szó nélkül csak úgy kisétálni. – szavaim végét halk suttogásra véve futottam a folyosón, egészen a kocsimig. A járműbe beszállva elindítottam azt, s a rádiót bekapcsolva, egy igencsak hangos üzemmódba kapcsolva vezettem otthonomig.

A járgányt a parkolóban hagyva ismét rohanásnak eredtem a lakásom ajtajáig, s kinyitva azt száguldottam be, miközben az ajtót magam mögött bevágtam, és be is zártam. A szobámba belépve levetettem magamról minden felesleges göncöt, s az órára pillantva nyugtáztam, hogy este hat óráig még bőven akad három szabad órám, így ki tudom gyorsan takarítani a hálót. Gyorsan nekiláttam a takarításnak, s mindennek amit nem odaillőnek láttam kihajítottam a szemetes ládába, vagy be a szekrényembe.
Mivel sosem volt szokásom az, hogy ilyeneket tegyek, így kicsit félresikerültebben haladtam a kelleténél, de az egy órás keretbe, amit kiszabtam magamnak, hogy készen legyek, tökéletesnek bizonyult. A nappalival folytattam, aminél könnyebb volt haladnom, ugyanis csak néhány poharat és tányért kellett egyszerűen a mosogatógépbe pakolnom, amit egyszerűen meg is tettem. Egy hangos levegő kifújással nyugtáztam, hogy a lakásomban viszonylagos tisztaság uralkodott, így az órámra pillantva újból a hálóban kötöttem ki. Elővettem egy fekete bokszert, fehér törölközőt, és a székemre kihajítottam a korrepetáláshoz megfelelő öltözékemet. A fürdőszobába mentem, ahol a forró vizet megengedve vetettem le magamról, az aznapi ruháimat, s a zuhany alá álltam. Ahogy a forró víz perzselte hűvös testemet, úgy éreztem magamat egyre jobban felpörögni. A gondolataim cikáztak, futkostak, ahogyan a víz pergett le mellkasomon, ahogyan arcomra rákerülve, államra majd nyakamra, s testemen végig kúszva a zuhanyálcára nem zuhant. De a gondolataim, amik elfoglalták az elmém összes kis zegzugát, az Iseul volt.
A zuhanyzóból kiszállva a törölközőm után nyúltam, s a derekam köré csavartam az anyagot. A hajamra egy másik törölközőt helyeztem, majd azzal kissé megdörzsöltem fejbőrömet. A tükör elé állva a fogaimat alaposan megmostam, majd az arcomra kentem egy kevés szeszt. Miután már ezzel a művelettel is végeztem az alsómat magamra kaptam és kisiettem a tisztálkodási helyiségből. Egy sima nadrágot magamra vettem, s ismét az órára néztem. Fél órám volt, így pár perces alvás után amint már csak öt percet mutatott az óra egészig felvettem egy viszonylag utcainak tűnő, és egyben kényelmes ruhadarabokat, s amint a csengő megszólalt, kinyitottam azt.

Előttem egy atlétában és rövidnadrágban, illetve magassarkúban állt, és bámult. A testem néhány izma megfeszült, s beinvitáltam a lakásomba. A karját megfogva miután levette a cipőjét, kísértem a kanapéhoz. Mihelyst helyet foglalt én is leültem mellé.

- Kérsz vizet, esetleg üdítőt vagy bort? – intéztem felé egy udvarias kérdést.

- Köszönöm, de nem kérek semmit. Inkább a lényegre kéne térni. – sürgetett. Nem szóltam semmit csak a konyhába sétáltam, s egy-egy pohár vizet öntöttem poharakba. Komótos léptekkel tértem vissza a nappaliba, s átadtam a poharat és a másikat a dohányzóasztalra helyeztem – Megtanultam az összes olyan tananyagot ami ehhez a témához tartozik. – magabiztos mosollyal és szavakkal az arcán és ajkain hallatta azt, amit kértem volna tőle.

- Akkor Miss Kim, kezdhetjük? – néztem farkasszemet a velem szemben ülővel, aki egyszer csak a fapadlót fürkészte mélybarna szemeivel.

Nem kéne félnie, ugyanis nem fájna neki. Kicsit megkínoznám, élvezném a játékot, utána hagynám, hogy elmenjen, de több alkalmat fogok kérni tőle.

- Iseul. Kérem, csak Iseulnak szólítson. – válaszolt kérdésemre, ám nem azzal a szóval amit vártam tőle. Annak ellenére, hogy válaszolt, a padlót fürkészte önkénytelenül.

- Te meg akkor ne magázódj, és hívj nyugodtan Jiminnek. Hallottam, hogy úgy szoktál hívni, mikor éppen nem tartózkodom az osztálytermetekben. – ezen mondatomra felkapta a fejét, s hirtelen elsápadt. Kissé közelebb húzódtam hozzá, hagyva, hogy eltávolodjon tőlem, amit természetesen a kanapém könyöklője már nem engedett tovább.

- Tanár úr... – néztem rá rosszallóan – Akarom mondani, Jimin. – forgatta meg szemeit hatalmas sóhajjal – Mint már mondtam, megtanultam. Nem lehetne, hogy itt és most lefeleljek abból, amiből órán kellett volna, és utána szépen hazamehessek? – csak csóváltam a fejemet. Mintha annyira hülyének nézne, hogy csak úgy simán elengedném. Igaz, hogy sok esetben egy ártatlan biológia tanárnak tűnök, de sok esetben nem vagyok az. És az eset, pedig pont velem szemben ült rémülten – De miért? – kikerekedtek szemei.

- Akkor kezdjük. Miért fontos az, hogy a férfiak és a nők szexuális kapcsolatot létesítsenek egymással? – tettem fel az első kérdést, amire ismét egy sápadt arcot kaptam válaszul. Felkuncogtam, s továbbhaladtam a fejemben kialakult kérdéssorozatokon – Akkor milyen védekezési módok vannak? – arca vonásai hirtelen megenyhültek, s sóhaj kíséretében szóra nyitotta ajkait.

- Van a koton, aminek a használata 99%-ban biztos, de az, az egyetlen egy kis százalék annak a veszélye, hogy vagy az aktus közben kiszakad, vagy már eleve egy apró kis lyukkal került a zacskójába, és úgy a boltok polcaira. De van még a tabletta, ami csak 50%-kos védekezést biztosít, vagy egy kicsivel többet. – tágította ki szemeit válaszomra várva. Szó nélkül bólintottam egy hümmögéssel, s rátértem a következő mondataimra.

- Helyes. Tanultál, vagy csak átnézted amíg én a konyhában voltam? – csak ült és bámult a semmibe – Na mindegy. Akkor folytassuk. Ha már a védekezésnél tartunk, miért fontos? Mi az, amitől az óvszer jobban meg tud védeni, mint a tabletta? – ismét csak bámult, de nem a semmibe, hanem rám. De nem akárhová. Egyenesen mozgó ajkaimat fürkészte, s beszédemet értelmezte ezáltal. Hiába kerestem arcán valami jelt, ami szerint tudhatom, hogy minek bámul, nem találtam semmit, helyette csak az ajkait az enyémeken. Szemeim hirtelen kipattantak a helyükről, s ösztönösen cselekedve temettem testem alá a másik nem képviselőjét, aki ez esetben Kim Iseul volt, a legjobb diákom.
Csókja édes volt, s éreztem, ahogy testemben forrongó vágy kezd a felszínre törni, s a csókot megszakítva azonnal le is lankadt az érzése. Csak nézett rám, s várta reakciómat, hogy nekiessek, ám csak egy kérdés volt, ami a fejemben cikázott oda, s vissza.
- Miért kaptam? – hangom kissé rekedtes volt, de mégis érezhető volt benne a vágy és az érdeklődés.
- Tanár úr, túl sokat beszél. – kuncogott –  Amúgy meg tényleg sokat beszélsz, és nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki azt, amit oly sokan megemlegettek már. – arcomat hirtelen elöntötte valamiféle kevert érdeklődés, s rápillantva a mosolyt az arcára húzva hajolt közelebb hallójáratomhoz – Tudod, sokan mondták már, hogy jó vagy az ágyban. – lehelte, s suttogta a szavakat, aminek a hatására testem teli lett adrenalinnal. Hiába próbáltam nyugtatgatni magamat, nem volt hozzá lehetőségem. Iseul folytonos suttogása a fülembe, kegyetlen módon kényszerített arra, hogy rátapadjak ajkaira. De nem. Olyan bolond nem lehettem, hogy azt megtegyem. Ám egyetlen egy tette volt, amivel sikerült kikönyörögnie. Egyik pillanatban még a fülembe suttogott, másik pillanatban már éreztem, hogy fülem tövébe egy apró csókot hintett, s keze már éledező hímvesszőmre tévedt. Aprót rámarkolva a már kissé duzzadt nadrágomra egy apró nyögés hagyta el ajkaimat.

Ezen felbuzdulva ismét rávetette magát ajkaimra, amit végül már én sem hagytam szó nélkül. Egyik kezemmel megtámaszkodtam az ülőalkalmatosságon, s a másikat pedig végig húztam teste vonalán. Hihetetlen volt az alakja. Talán még a tökéletesnél is tökéletesebb. Rövidnadrágja korcánál kezem megállt, s belekapaszkodva az anyagba kezdtem lefele húzni. Szerencsémre hamar leszedtem lábairól az anyagot, hiszen semmilyen út nem volt, ami megakadályozhatta volna azt, hogy letépjem róla. Lábait derekam köré fonta, s azzal a lendülettel álltam fel a kanapéról, s bevittem a hálószobámba. A franciaágyra ráfektettem, s ennek hatására ajkai levakarhatatlanul falták enyémet.

Kezemet felsője alá vezettem, s rámarkoltam mellére, amit egy apró nyögéssel nyugtázott csókunk közben. Így elégedetten vehettem tudomásul, hogy hogyha nem okozok neki csalódást, akár többszöri alkalommá is válható ez a kis kalandunk. Ajkaink játékát természetesen Iseulnak kellett megszakítania, s kezem után nyúlt, amit ki is vettem felsője alól.

- Jimin én... – álltam fel, de a kezemet megragadva magára rántott, s előző pozíciómat felvéve, újra felette helyezkedtem el – Nem azt mondtam, hogy nem akarom. Hanem azt akartam mondani, hogy akarom, de ne fogd vissza magad. Tudod, én kíváncsi vagyok arra, hogy a lenti tájékodat, hogy tudod alkalmazni. És természetesen ha már a kényeztetési módszereidet is csillagos ötösnek mondják, arra is kíváncsi vagyok. – kacsintott rám. A hallottakon merengtem, hisz eléggé furcsa, hogy abban az osztályban a szexuális tevékenységeimet tárgyalják meg, de ezáltal és ezúttal az áldozatom, akit kiszemeltem magamnak már azóta, hogy az osztálynak előző évben kezdtem el a biológiát oktatni – az ágyamban fekszik, és alattam.

Szavai után, ujjamat végighúztam résnyire nyílt ajkain, amik kissé a félelmet sugározták, persze amiatt, amiket mondott nekem. 

Ezután a tett után már az említésére, de kegyetlenül rávetettem magam, s újult erővel csókoltam. Persze ez már nem az volt, amilyen az elején. Ajkait néhol megharaptam, s nyelvemet játékosan átcsúsztattam szájába, így érzékszerveink érzelmes táncot játszhattak együtt. Ezzel elmélyítve csókunkat kezemet újfent felsője alá csúsztattam, s azzal megemelve a másik kezemmel másodpercek alatt szabadítottam meg a felesleges ruhadarabtól. Testét csupán csak a fehérneműi takarták amik teli voltak csipkével. 

A csókunk változatlan volt, s a felsőmbe belekapaszkodva húzta felfele az anyagot. Ezt a mozdulatot a tudatomig eljuttatva, leszedtem magamról, s előző pozíciómat felvéve ajkain kötöttem ki. Nemsokkal később a kezeit hátamon végighúzta egészen a nadrágom széléig, majd megállt, ahogyan a csókban is. Kitágult szemekkel fürkésztem, ahogy a felállásra kényszerítette alakomat, s a nadrágot pedig lerángatta rólam. Vigyorral az arcán nyugtázta a látványt, és az állításokat, miszerint nincs miért panaszkodnom az ágyban.

Testünk, amit csupán csak néhány darab fedte el összeforrt. Ajkaim nyakára tévedt, amit aztán szívni és csókolgatni kezdtem, néhol pedig harapdálni. Egyik kezemet végig húztam combja belső felén, s domborulatán pihentetve, a puha, csipkés anyagon keresztül mozgattam két ujjamat. Ajkait apró nyögések sorozata hagyták el, ahogy az érintett területre kissé rányomtam ujjaimat és gyors, sebes mozdulatokba kezdtem, azzal izgatva fel nem csak az érintett felületet, azt a domborulatot, ahol kiteljesíthetem vágyaimat, hanem azt, aki jelenleg a partnerem. Ahogy éreztem, hogy az anyag nedvesedni kezd, úgy vettem el onnan ujjaimat, s megtámaszkodva az ágyamon haladtam ajkaimmal lejjebb a testén. Lábaim közé szorítva vékony és hosszú lábait emeltem fel felsőtestét azzal pedig megszabadítva a kebleit elfedő ruhaneműtől. Azt elhajítva, érkezett a tanga, aminek a látványa ismét elégedettséggel töltött el. A már nedves anyagot, ahogy a többit is, letéptem róla.

Nyakához visszatérve csókolgatni kezdtem, majd kulcscsontjára áttérve kezemet szánt szándékkal nőiességétől felfelé húztam, egészen melléig, amire rá is markoltam, s ismét egy kellemesen csengő sóhaj, és nyögés hagyta el Seul ajkait. Míg kezem egyik mellét masszírozta, addig a másikat apró csókokkal hintettem, majd nyelvemmel néhol megnyalva mellbimbóját, majd megharapva vártam reagálását. Természetesen az ágyamat eltakaró lepedő sem úszta meg a dolgokat. Iseul abba belekapaszkodva nyögött fel minden egyes alkalommal, mikor egy hirtelen, s égetően kellemes érzést tettem.
Cselekedeteim hatására teste remegett, s kissé csillogott. Elfoglalt kezemet végighúztam hasán egészen a domborulatáig, s két ujjamat bevezetve járatába ismét megcsókoltam. A cselekedetem természetesen nyögésre késztette, ami engem pedig már arra, hogy ujjaimat elkezdjem mozgatni. Csak sóhajtott, így közelebb hajolva hozzá éreztem forró leheletét, ami teli volt kéjjel. Harmadik ujjamat ezáltal járatába vezetve a tempón gyorsítottam, s torka szakadtából sikított attól a fájdalomtól, amit csak az ujjaimmal okoztam neki. Pár mozgatás után abbahagytam, s rámásztam. Kezeit a hátamon újra végighúzta, majd bokszerembe belekapaszkodva húzta le rólam. Felállva az ágyról, ezzel húztam magam után, és hagytam, hogy az anyag fedett testrészemről szépen lecsússzon, s ezzel már merev, álló tagomat megpillanthassa.
Amint szeme elé tárult már fedetlen testem látványa, alsó ajkát beharapta és úgy nézett végig rajtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett nekem az, ahogyan rám nézett. Kifejezetten kielégítő volt számomra az, hogy csak úgy bámult. Bár még így is csak az elkalandozásokon járt az agyam. Amint feleszméltem a velem szemben álló bámulásából, azt vettem észre, hogy nyakamat kezdte el szívni, s a már igencsak mereven lévő tagom keze között volt. Ezzel véve a lapot visszavezettem az ágyhoz, majd rálökve az alkalmasságra, helyezkedtem lábai közé, és behatoltam, amit egy számomra jólesőnek mondható nyögéssel nyugtázott. 

Felé hajolva helyezkedtem el, egy kényelmesebb pozícióba, és mozogni kezdtem. Ajkait újfent falni kezdtem, s minden egyes nyögés, ami ajkait hagyta el, számban kötöttek ki. Keze néhol hátamon telepedtek meg, amit karomlásokkal, és mély nyomokkal díszített, néhol pedig hajamba túrt, ami kifejezetten felturbózott.

A lökéseim az egymással való különböző cselekedetek sorozatára felgyorsult. Amilyen tempóban a csípőm mozgott, olyan tempóban szöktek ki a hangos zajok, amik belepték alvóhelyemet. Ezen újbóli dolgok hatására ajkaitól ismét melléig eljátszadoztam, s hagytam, hogy hátamra millió apró vörös csíkokat húzzon. Persze, számára az volt a legfontosabb, hogy a nyakam összes szeglete, és a mellkasom teli legyen szívás nyomokkal. Én, mint úriembernek nevezett állat, engedelmeskedtem.

Ahogy az utolsó lökéseknél jártam, és ezzel együtt éreztem, ahogy a teste megfeszül, s ívbe állt, a tempómon gyorsítottam. Ahányszor löktem, úgy sikított fel és úgy nyögdécselt. Az érzés, ami egy hirtelen, és gyors mozdulat hatására hatalmába kerített az az volt, mikor éreztem, hogy forróság övezte körül nemességemet. Pár lökés erejéig a tempómat még megtartottam, s ahogy éreztem, hogy már több sem kellett nekem pár lökésnél az érzés ugyanúgy megvolt. Nyögések, morgások és sikítások zengték be a szobámat, ahol még a szerencsének érezhettem, hogy a hangszigetelése kiváló volt. Néhány csípőmozgás után kihúzódtam belőle, s jóleső érzéssel dőltem remegő teste mellé. Csak néztem ahogy a plafont bámulta, s szuszogott. Mellkasa irdatlan gyorsasággal mozgott fel, majd le, de egy idő után a normál tempóban lehetett látni mozgását.

- Pár alkalommal szívesen várlak biológia korrepetálásra, természetesen úgy, ha itt kötsz ki az ágyamon. – pillantottam rá, s testén hüvelykujjamat végighúztam jelzésként, hogy a célzásom alatt azt értettem, hogy várom az ágyamba további szexért. Csak bambult, s mihelyst eljutott a tudatáig a szavaim jelentése, hatalmas vigyorral az arcán rábólintott.