Nyaralás vagy mégsem? (+18)

Utálom a munkámat. Azóta hogy elkezdődött a nyári gyakorlatom egyre több gondom van. Csak ülök a gép előtt és gépelek egyfolytában, mintha az lenne az életem, s nem tudok belőle kiszakadni. Korán reggeltől késő délutánig koptatom az ujjaimat, s sokszor úgy érzem, hogy feleslegesen vagyok egy hatalmas cég egyik irodai titkára. Annak ellenére, hogy csak egy hónapot kell eltöltenem abban az idegesítő irodában, még így is a legrosszabb pillanataimon tudtak megtalálni. Annyira szúrta a szememet már az első héten a sok rövid szoknyás kis hölgy, ahogy ténferegtek a főnök előtt, s a férfi kollégákat is igyekeztek elcsábítani. Annyira átlátszóak és nyugtalanítóak, ahogy így meg merik tenni a lehetetlennek bizonyuló undorító lépéseket. Rosszul voltam tőlük mindig. És ezért nem bírtam azt, hogy egy iparmágnás irodájában kellett segédkeztem úgy, hogy az asszisztensének is nekem kellett lennem.

Minden egyes alkalommal mikor hazaértem az albérletbe amit legjobb barátnőmmel, YunSeoval béreltünk, kihisztiztem magam neki. Panaszkodtam a napjaimról, hogy mennyire megkeserítették a rosszmájú, és szinte már az ember képébe mászó nőcikék.. De a lakásunk sem egy átlagos emberé volt, hanem annak a nyamvadt cégnek az igazgatójáé, akinél tengetnem kellett a gyakorlati időszakomat, s hiába van már a vége fele járva az egész, egy fikarcnyi szabadidőt sem kaptam.

Mindig csak a munka meg a munka volt amit rám dobott mindenki. Még egy bögre kávét sem tudtam meginni anélkül, hogy ne szólt volna be nekem valamelyik kishitű ribanc, hogy mit képzelek magamról, hogy a munka kellős közepén leállok kávézni, mikor annyi a munka. Utáltam. Nagyon nem bírtam azokat a helyzeteket, s azt sem, hogy az igazgató szó nélkül felvett teljes állásra, így a sulim is nagyjából ugrott, hiszen ezek mellett az elmebetegek mellett nem tudnék rendesen dolgozni és tanulni. Egyiket sem. Még akkor sem, ha nagyon muszáj lenne.

- Én végeztem mára! - kiabáltam a főnök irodájának ajtaja előtt , ám mikor nem kaptam választ benyitottam, amit nem szabadott volna, hiszen az egyik kis cafkáját döngette a... dolgozó asztalán. Undorító, ahogy az enyelgésük végül kihallatszott a folyosóra, s percekkel később pedig izzadt alakjuk megjelent az ajtó küszöbén. Fancsali képet vágva elismételtem mondanivalómat, ám egy köteg begépelni valót nyomott a kezembe Byul ezzel jelezvén, hogy az ő munkáját is nekem kell elvégeznem.

Az asztalomhoz battyogva újból bekapcsoltam a gépemet, s amint teljesen betöltött állapotát jelezte, azonnal megnyitottam a megfelelő munkalapot, s gépelni kezdtem.

Órák hosszat ültem a képernyő előtt arra várva, hogy az utolsó lapot begépeljem, ám a telefonom, s az őrjöngő irodai sikongatások teljesen bediliztettek.

- Mi van már?! - idegesen beleszólva a készülékbe a másik fél szinte a levegőjét is a tüdejében tartotta, s mikor a készüléket elemeltem a fülemtől és megnéztem az illetőt, aki zavart, azonnal bocsánatot kértem a zavarodott viselkedésem miatt - Bocsi még egyszer Seo, csak az a baj, hogy a főnök megint felavatja az egyik csajszikát a íróasztalán, és nagyon zavaró, hogy plusz melót kell végeznem amiatt a cafka miatt. - hisztiztem barátnőmnek, aki egy szót sem szólt addig amíg el nem hallgattam.

- Add át üdvözletemet annak a seggfejnek, és told haza a segged, mert megvannak a jegyek a nyaralásra. - villanyozódott fel lakótársam, ám nyűgösségemben még az sem tudott felvidítani. Haza akartam volna menni, de a munka miatt nem tehettem meg ezt a lépést. Nem tudtam semmilyen választ sem adni Seonak amiatt, hogy hazamegyek-e vagy sem - Na jó, nem tudom, hogy most kivel érzi jól magát kettesben, de felhívom, és hazaküldetlek! - nyomta a szavakat a hallójáratomba, s ezeket feldolgozva már csak sípolást hallottam, miszerint letette. Fasza....!

Perceket ültem továbbra is a számítógépet bújva, s egy hangos zajra felkapva a fejemet ismét tudatosulhatott bennem, hogy a főnököm és az új szolgája élvezkedését hallgathattam egyfolytában. Ám egy hangos morajlás kíséretében alábbhagyott az egész, s másodpercek, de talán percek elteltével két csillogó bőrű és izzadt ember távozott az irodából.
Ziháltak, lihegtek mint a kutyák, s úgy néztek ki, mintha a maratont futották volna le. Nagyon idegtépő volt kiscsajt pillantásai is, aki hozzám indult, s megnézte a munkámat, amit azonnal ki is törölt.

- Kezd újra, mert nem szép az, amit írtál. - rinyálós, macskahangját meghallva felálltam és az arcába vágtam azt a köteget, amit órákkal korábban a kezembe adott.

- Csináld meg te, ha akarod, ha nem! - mormogtam képébe, majd a dzsekimet és a kis táskámat felkaptam, a telefonomat a zsebembe helyeztem és a fülhallgatóm jackdugóját a megfelelő helyre dugva, a külvilágot kizártam, s a zenére kezdtem el koncentrálni. Hallottam, ahogy utánam kiabáltak, ahogy Byul szidott, hogy mekkora egy kurva vagyok, és társai, bemutattam neki. Csak röhögtem a megnyilvánulásain, hiszen önmagáról ejtett el pár szót, s nem rólam. Nem engem emlegetett, hanem önmagát, hogy így belemerül a dolgokba és mással végezteti el a munkát annak reményében is, hogy több fizetést kaphat.
Átlátszó volt, ahogy az is, hogy a főnököm utánam jött, s a maradásra bírt, hogy csináljam meg a munkát, és kapok szabad napot. De nem hatott meg. Nem akartam maradni, ki akartam lépni, de egyszerűen képtelen voltam rá. Kellett a munka, az állás amiatt, hogy az albérletet fent tudjuk tartani.

- Kérlek Mina, maradj már itt, és Byullal megcsináljátok. Haladni fogtok. - mosolygott rám biztatón Eric, s arcába vágva mindent megőrültem. Nem érdekelte a hablatyolásom - Mina, kérlek. - ismét megkért, de ez sem volt hatással rám.

- Eric, ha akarsz valamit, akkor menj Byulhoz, de engem hagyj! Első naptól kezdve kivetetted rám mindig a hálód, de nincs szerencséd. - kezdtem bele az egész maszlagomba. Annyira idegesített, ahogy fürkészett, ahogy bámult rám, s ajkaimat nézte végig - Sóvárogj a kurvád után, és engem hagyj! Szó nélkül vettél fel úgy, hogy le sem telt az egész gyakorlatom, de már így is az idegeimre mész. Nem érdekelsz! - a kezében tartott csuklómat azonnal kiszakítottam gyenge, de mégis erős fogásából, majd elindultam.
Nem hagyta, hogy elmenjek.

Újból megragadott, s maga felé fordítva derekam köré csavarta karjait ezzel közelebb húzva magához, és megcsókolt. Undorító volt, ahogy próbálta elmélyíteni, s igyekezett arra rábírni, hogy viszonozzam azt a csóknak sem nevezhető cselekedetét.

Elválásunkat egy hatalmas csattanó pofon követett, amire a még bent maradók is felfigyeltek. Nem kötött le, nem figyeltem azt a néhány szempárt, amik rám voltak szegezve. Csak trappoltam végül a lift irányába, majd Byul idegesítő hangját meghallva, majd a kitépődött hajam és érzését követve már addig jutottam el, hogy visszaadtam neki a nekem szánt erőszakos hajtépéseit. Ennek következtében mikor már a számomra megfelelő hajmennyiséget eltávolítottam fejbőréből a liftbe szálltam, s a földszint gombot megnyomva vártam, hogy becsukódjon az ajtó, és végre a földszinti csempéket járjam a kijárat felé.

Másodpercekkel később már az aulában sasszéztam kifele az utcára, s ismét barátnőm hívását meglátva kinyomtam azt. Ilyenkor sosem veszem fel, ha hazafele megyek. Este is volt már, és az idegeim is pattanásig feszültek annyira ki voltam idegileg. Nem vágytam semmi másra sem, csak egy forró fürdőre és egy nyugtató alvásra, ami elfeledtetheti velem ezt a borzalmas hetet. De amilyen szerencsém lehet mindig most sem volt semmi sem kivétel. Főleg a szabadnapomnak nevezhető szombat, amire be lettem osztva.
Annyira frusztrált az, hogy már életem se volt, hogy már azt sem bírtam észrevenni, hogy gyalog sétáltam haza egy fél órás útvonalon. Kellett a nyugalom, s azt így kaphattam meg. Nyár volt, meleg is volt ráadásul, s a nyűgösségem egyre jobban a tetőt hágta, annyira nem bírtam már magammal. Az emeletes ház harmadik szintjére érve a kulcsot gyors kikaptam a nadrágom zsebéből, s mint egy idióta úgy rontottam be az albérletbe.

- Megjöttem! – kiáltottam fel, s magam mögött becsaptam az ajtót. A cipőmet azonnal lerúgtam a lábaimról, s szélsebes futásba kezdtem a konyhába ahol Seo épp főzött – Hol vannak? – ugráltam körbe, mint egy kisgyerek.

- Energiaitalt ittál, vagy energiaszeletet fogyasztottál, hogy ilyen jó lett a kedved morcoska? – szólt le lakótársam, s a vállaimat megragadva az asztalhoz vezetett majd a kihúzott szék elé lökdösött a továbbiakban is lefogott vállaimmal, majd rányomott az ülőalkalmatosságra. – Megvacsorázunk, utána pattogj! De előtte össze kell pakolnunk és aludnunk. – terelte el a témát, aminek következtében durcásan néztem rá, és pakolászására is amint az ételt az asztalra tette – Nem hatsz meg. Szedjél, aztán egyél! – parancsolt rám, s minden kedvemet elvette tudattalanságommal.

- Jó. – durcásan választ adtam, s a parancsát teljesítve már az általam kiszedett mennyiséget falatozni kezdtem.

Ettünk és ettünk egy szó nélkül, s miután már meguntam az egészet mindent ott hagytam s a szobámba sétáltam. 

Az ajtót magam mögött becsukva haladtam a szekrényemhez, majd találomra egy rakat ruhát kiszedtem belőle, s a már az ágyamra készített bőröndömbe helyeztem azokat. Mivel még bőven volt benne hely, így a sminkcuccaimat is beledobtam.

- Mina, húzzál fürdeni! – kiáltott Seo, s a mögöttem kivágódó ajtó hangjára lettem végül figyelmes. Szemeimet megforgatva szedtem ki egy trikót és egy bugyit a fiókból, majd a fürdőszobába vettem az irányt.

Mindent levetve magamról a zuhanytálcára álltam, a zuhanyrózsa alá, s megengedtem magamra a forró, s átlátszó folyadékot. Jó érzés volt, ahogy a cseppek végig gördültek testemen, azzal minden felesleges koszt leszedve rólam. A tusfürdőmből magamra kentem egy kicsit, s perceket várva lemostam magamról azt. S mikor már tisztának éreztem bőrömet, azonnal a hideg kőre kiléptem, és a törölközőt elvéve a tartójáról magamra csavartam. Nem törődtem sem az idővel, sem az eltelt percekkel, csak álltam, törölgettem magam, s ahogy a tükörbe néztem nyúzott alakomat minden boldogság elszállt belőlem.
Úgy néztem ki, mint aki egy éve nem aludt, aki nem pihente ki magát, és valamiféle hatalmas súly nyomja a vállait. Igaz, ez voltam én a közel egy hónapos munka alatt, és amiatt, a farok főnököm miatt, aki állandóan szuggerál, és minden hülyeséget rám aggat.

- Megfulladtál, vagy kivánszorogsz egyszer? – Seo hangjára azonnal felkaptam  a  tekintetemet, s gyors a már rég megszáradt alakomra aggattam a bugyimat, s a két számmal nagyobb pólómat, majd kisétáltam a helyiségből – Azt hittem elraboltak vagy megfulladtál a kínoktól. – nevetett fel lakótársam, s egyben legjobb barátnőm, akit egy hatalmas tockossal jutalmaztam szavai miatt.
- Elmentem aludni. – válaszoltam neki a szobám küszöbén állva, s ismét a négy fal között tudva magam a takaróm alá bújtam, s azonnal elaludtam.
Másnap reggel, de lehetet már dél is az idő, valamikor felkeltem, s kitisztítva látásomat az órára pillantottam, ami már bővel a délután egy órát ütötte. Ideges voltam, egyszerűen már ordítani tudtam volna attól, hogy egy mukkot sem szólt arról, hogy mikor megyünk, de így, hogy még a hangszálaim is befuccsoltak, nem bírtam kiabálni vele.
- Csipkerózsika, van egy órád összeszedni magad, utána indulunk. – hatalmas vigyorral az arcán jelezte Seo az indulást, s alig fél óra elteltével már útra készen álltam, amit végül az indulás követett.
Nem sokkal később már a kocsinkban ültünk, s a lefoglalt szálláshelyünkre vettük az irányt, ami jó néhány órás utat igénybe vett. Egyszer én vezettem, egyszer YunSeo, de az utolsó megállónknál a kormányt végül legjobb barátnőm vette át.
Ismét egy háromnegyed órás út végénél jártunk, mikor megálltunk. Bőröndjeink a kocsiba voltak bezárva, s csak a telefonjaink, és a pénztárcánk volt nálunk, semmi más. Kérdések halmaza lepték el elmémet, de egy valami mégis jobban foglalkoztatott.

A helyszínre érve, ahol azt hittem a szállásunk lesz, hatalmas döbbenet fogadott.

Sok kislány és még több kislány fogadott itt-ott, néhol eléggé kevéske öltözékben támolyogtak a tömegben. Mégis mit keres itt ennyi kislány, és mi a jó élet folyik itt?!

Rossz látvány volt ez számomra. Lehet idősebb voltam, de annyira még nem, hogy ezt így elnézzem a fiatalabbik korosztálynak. Nem voltak maximum tizenhat évesek, de még így is kislányok voltak.

- Hova hoztál? - kérdőn rápillantottam barátnőmre, s az alkaromba belekapaszkodva valamiféle hátsó ajtóhoz húzott. Mielőtt még bevonszolt volna azon az ajtón keresztül, kiszabadítottam kezemet, s ismét kérdőn néztem rá - Ebből elegem van! Mi ez, huh?! - kértem számon, ám az ajtót kinyitotta szemeim előtt, s belökött a küszöbön át.

Csak sétáltunk a folyosón, s amint egy ismerősnek tűnő ajtóhoz értünk, a lábaim legyökereztek a hosszú kietlennek ható sok ajtós folyosó közepén. Nem hittem a szemeimnek. Az ajtóra a BTS felirat volt írva, s minden megmozdulás és pislogás nélkül meredtem rá. Seo hiába nyomogatta a felkaromat, hiába lebegtette előttem tenyerét, egyszerűen annyira lefagytam, hogy mást nem tudtam tenni csak őrült módjára nézni azt az ajtót.

- Spontán ötlet volt, vagy ki akarsz velem cseszni? – húztam fel kérdőn bal szemöldökömet, s válasz helyet egy ajtónyitás fogadott. Egy csinos lány állt az ajtóban egy sminkes dobozzal a kezében s ránk szegezve pillantását elmosolyodott.

- Ezt odaadnád a srácoknak, és szólnál nekik, hogy az első sorban leszünk majd? – Seo érdeklődő hangja azonnal gyanakvásra késztetett, ám erre a reakciómra az a kis boríték tette fel a legnagyobb késztetést kiborulásomra, amit a sminkes csaj kezébe nyomott vigyorogva – Köszönöm. – hajoltak meg egyszerre, s az előttünk ékeskedő falap bezárult.

Egy szót sem váltva egymással haladtunk végig a sivár helységben, s a közönség között találva magunkat elvegyültünk az első sorban. Mindenki visított már, kapálózott, és végül egy kiscsaj leütött meg a gyomromba könyökölt egyet. Fájt, de nem akartam kimutatni, így egy vigyort öltve arcomra próbáltam megnyugtatni a lelkemet, s az aurámat.

Percek teltek el. A fények eltűntek, a hangok megsokszorozódtak, s a sikoltások már egyre dühítőbbekké váltak. Már mikor a kezdés előtt a vásznon megjelent egy rövid videó róluk, már akkor mindenki taposta egymást. Nem bírtam. Ki akartam szabadulni abból a környezetből, s legjobb barátnőmet ki akartam faggatni arról, hogy miért nem árulta el az egészet. De az első hangnál esett le, hogy a születésnapom van, s jót akart nekem ezzel kezdésnek.

A banda megjelent, s egy intro számot lenyomva azonnal bemutatkoztak a közönségnek. Aranyosak voltak, hogy minden szemrebbenés nélkül nekivágtak a dolognak, s egy rövid előadást követően kommunikálni kezdtek a jelenlévőkkel. Valamiféle apró mosolyt az arcomra húzva néztem a társaságot, s ezzel egyben döbbenten is. Hogy miért? Mert több mint egy órás előadás után annyi vettem észre, hogy Park Jimin állt előttem hatalmas aranyos vigyorral az arcán, s úgy bámulta üresnek tűnő alakomat. Megijesztett azzal, de mással még jobban.

Az előttünk ékeskedő biztonsági rácsokat a biztonságiak szétnyitották, s engem Jiminnek, Seot pedig JungKooknak odahajítva vehettük célba a színpadot, azon a néven, hogy két szerencsés fannak énekelhetnek külön. De nem volt ilyen egyszerű a dolog, ugyanis amikor haladtunk a megfelelő lépcsőhöz a fenntartásaim egyre nagyobbak lettek, és a menekülési vágyam is. Ám nem menekülhettem el. Jimin mögöttem sétált, s mielőtt a kitűzött magassághoz értünk volna valamilyen sajgó érzés fogott el, amihez valamilyen csattanás is társult. Nem törődve vele baktattunk a színpadra helyezett két székhez, s helyet foglalva rajta vártunk egy kicsit.

A mikrofon a kezünkbe lett nyomva, s zavarodottan, de mégis vigyorogva mutatkoztunk be az embereknek, s ezután kezdődött a neheze a dolognak. A srácok énekelni kezdtek előttünk, hatalmas vigyorral az arcukon, mintha még nem találkoztak volna rajongókkal, s mintha még életükbe nem csináltak volna még ilyet.

Jimin csak bámult rám, s néha a kezemet megfogta, de a döbbenet ismét utolért akkor, mikor a mikrofont távol tartotta dús ajkaitól, s csak annyit súgott a fülembe, hogy koncert után felmegyünk hozzájuk egy kicsit dumálgatni. Ezt pedig egy kacsintás és egy eléggé szokatlan mosoly követett, ami megrémisztett. Jól állt neki, de valahogy a hideg kirázott attól, ahogy akkor nézett rám. Lehet amiatt mert közelebb kerültem hozzá annál, mint amennyinél gondolhattam volna, vagy talán amiatt, mert forró lehelete súrolta fülcimpámat.
Kínos volt.
Ahogy ültük, úgy teltek a percek, s végül a záró számot meghallva már a szívem is megenyhült, lenyugodott az éréstől, az érintésektől, s arra koncentrálhattam, hogy hazafuthatok-e, vagy mehetek megkínoztatni magamat az ördöggel, aki maga Park Jimin. Frusztrált a tény, hogy így kihasználta azt, hogy gyámoltalanul ültem mellette, míg ő előadta a számukat a srácokkal. Seora ránézve meg lerítt róla valamilyen élvezet és könyörület. De az a legjobban, hogy valamit iszonyatosan titkolt előttem, Valamit tudott, de nem mondta el, ami nagyon idegesített. Ez volt a legrosszabb, amit utáltam benne, mert tudta, hogy mi az, amivel szörnyen ki tud készíteni.
Utolsó szám végeztével mindenki meghajolt a színpadon, majd lesétálva onnan az öltözőbe lettünk beinvitálva ahol csekély tíz percet eltöltve már a srácok kocsijában tudhattuk magunkat, s a szállásukhoz vettük az irányt, a mi kocsinkat a helyszínen hagyva.
Háromnegyed óra kocsikázást, és néhány duót átvészelve a dormjuk ajtaja előtt tudhattuk magunkat, s besétálva a zárt ajtó mögé tekinthettünk.
Tágas nappali, egy rakat szoba, tiszta konyha, s plazmatévé volt a nappaliban teli videó játékokkal az alatta ékeskedő állványon. Hihetetlen volt. De pechemre nem élvezhettem ki a látványát, mert az engem fogvatartó Jimin megbökdösött, s azonnal húzni kezdett egy irányba.

Mögötte sétálva igyekeztem lányos zavaromat eltüntetni, s halk lépteit követve egy kedves, lágy szobába tévedtem, ami teli volt macsós holmikkal. Nem tudtam mire vélni, ám a tulajdonosa biztos Jimin volt, ha már mögöttem becsukta a barna színű falapot.

- Ülj csak le nyugodtan. – fogta meg aprócska kezemet, s az ágya felé kezdett el húzni, ahová végül leültetett. Nem tudtam mit szólni, még csak a gondolata sem volt meg teljesen az egész eseménynek, ami azokban a percekben történt. Egymás mellett ültünk. Én, és a kedvenc tagom a BTS-ből. Nem hittem el még akkor sem. Nem akartam Jiminnel találkozni, olyan távolinak akartam, de nem tudtam hogy ez megtörténhet-e valaha – Kérsz egy pohárka vizet? Feszültnek tűnsz. – fürkészte arcomat, s a szemembe hulló hajtincsemet a fülem mögé simította.

- Nem, nem kérek. – mosolyodtam el, miközben a kezét megfogtam, s lassan kihúztam gubancos hajszálaim közül. Bizsergető érzés volt puha ujjaiba kapaszkodni, ám hamar fel kellett eszmélnem amiatt, ha tényleg nem akartam bajba kerülni – Én akkor megyek is. – hadartam el ezt a pár szót, s mint a villám rohanni kezdtem a szobaajtó felé, ám visszahúzott. Arra számítottam, hogy a zuhanás vagy a földön lesz esedékes, érkezéssel, vagy a puha ágy közepén. De egyik sem volt. Jiminen kötöttem ki, s ajkaink majdnem találkoztak az esés hatására, ami egészen kényelmetlenné tették a köztünk lévő levegőt – Ne haragudj én... – kezdtem bele a bocsánat kérésembe, ám Jimin azonnal maga alá temette gyenge testemet.
- Befognád? Mert ha nem, én fogom befogni a szádat a számmal, és a kifulladásig foglak csókolni. – fejezte ki magát egy frappáns megszólalással, s kaján vigyort az arcára húzva fürkészte ijedt képemet – Ne félj, nem bántalak! – mászott le rólam, s felsegítve ülő pozícióba engem, azonnal beszélgetésbe elegyedtünk.

- Honnan ismeritek Seot? – tettem fel a számomra leglényegesebb kérdést, majd egy hatalmasat nyelve vártam a megfelelő választ.

- A debütálásunkkor az első sorban állt, és mikor vége volt a koncertnek csak tódultak hozzánk a rajongók, levegőt sem hagytak, JungKook meg összeesett. Nem volt jó látvány az, hogy egy rakat kislány mászik ránk, de Seo fogta magát, mindenkit elküldött, hogy levegőre van szükségünk, és JungKooknak adott vizet meg kikísérte az ajtóhoz, hogy legyen elég oxigénje. – ecsetelgette hatalmas vigyorral az arcán Jimin, s eközben közelebb araszolgatott hozzám.

- Mi...mit csinálsz? – arcát figyelve tettem fel kérdésemet, s arra lettem figyelmes, hogy ajkai ajkaimat masszírozta gyengéden. 

Félve, de belementem az egészbe, ám rövid időn belül rájöttem, hogy nem kellene ilyesmikbe belekeverednem. Így amint volt lehetőségem azonnal megszakítottam ajkai mozgását, s elszégyellve távolodtam el alakjától.

- Nem akarod? – lágy hangját meghallva egy aprót remegett testem, s ismét álló helyzetbe kerülve tyúklépésbe haladtam a kijáratom fele.

- Nem lehet. – válaszoltam kérdésére, s a kilincsre helyezve a kezemet még visszanéztem rá – Nem emiatt jöttem fel hozzád.

- A csókunknál éreztem, hogy akarsz. Pasi vagyok, és szükségem van arra, hogy mellettem legyen egy nő, aki kielégíti vágyaimat. – könnyelműen hatott szavait meghallva még a reménysugár is eltűnt belőlem, hisz reménykedtem. Valamiben próbáltam reménykedni, de tudnom kellett volna, hogy nem lehet. Hisz én húztam volna a rövidebbet, s nem ő – Mina, ne haragudj rám. Ha akarsz, akkor menj. Nem akarok neked rosszat.

Ahogy ezeket meghallottam, az ajtó előtt megrökönyödve álltam, s a jéghideg kilincset markolva valamiféle ösztönre, reagálásra vártam az agyamtól. Ám nem kaptam semmit sem.

Álltam egymagamba, s egy kéz hirtelen rásimult az enyémre, ezzel egy enyhe sokkot és bizsergést váltott ki lagymatag testemből. Érintése puha s lágy volt, mint ajkai tapintása, s arca összes vonása. Hihetetlen fiú. Kedveltem. Talán még jobban is, hisz a kedvenc bandámból a számomra legkiemelkedőbb tag állt mellettem, s fogta kezemet.

Mélyem legbelül a szerelem apró sugarait vettem észre, ahogy tömzsi ujjait szuggeráltam, s jeges érintését egyre forróbbnak éreztem. Ennek hatására, ahogy a hő megcsapta kézfejemet kihúztam tenyere alól, s visszasétáltam az ágyához, majd lefeküdtem rá.

- Miért én? – suttogtam a plafont fürkészve, mire egy nehéz súlyt kezdtem el magamon érezni – Leszállnál? Összeroppanok alattad! – helyeztem mellkasára tenyeremet, majd belemarkolva felsőjébe, s bokámat bokájába akasztva az ágy másik felébe küldtem így megszabadítva mivoltomat a súlytól.

- Hogy miért? Megválaszolom neked. – kuncogott, s ismét rajtam kötött ki – Seo mondta, hogy az olyan pasik jönnek be neked, mint amilyen én vagyok. Szóval kihasználom ezt a helyzetet. – mászott a képembe egy hatalmas vigyorral az arcán – És nekem az olyan csajszik jobban bejönnek, akik ellenállni próbálnak és van bennük olyan dolog, ami megfog. Mina, szerinted minek húztalak fel a színpadra, és miért csaptam a fenekedre? – költőien hangzó kérdését meghallva felnevettem. Nem tudtam másképpen reagálni. Vagy nevetek kínomba, vagy sírok az egész szituáció miatt. Meglőtt a szavaival, s csak bólogattam, mintha felfogtam volna a szavait – Helyes, hogy nem kell elmagyaráznom. – hatalmas vigyorát egy lágy mosoly váltotta fel, s ezt meglátva már az ellenkezéssel járó félelem is eltűnt belőlem.

Talán a szavai, talán a bizonyítási vágy, vagy maga az érzés, hogy vele lehetek kettesben váltotta ki belőlem azt, hogy habozás nélkül falni kezdtem ajkait.

Érzéki csókba invitáltam, s ez azonnal egyre forróbbá vált, heves és tüzes csókká alakult, aminek végett, már az irányítást is elvesztettük az elménk felett. Csak csókoltuk egymást, s végül ízlelőszerveink heves táncba kezdtek egymással. Ajkai édes íze megrészegített, s hagytam, hogy testem minden pontjához hozzáérjen, s mini nadrágomba belenyúlva a lágy anyaggal elfedett nőiességemet kezdte el körkörös mozdulatokkal masszírozni. Apró kéjes sóhajok hagyták el ajkaimat csókcsatánk közbe, s haját túrva igyekeztem ellazítani feszült testemet.

Miután már kellőképpen ellazultam, s képes voltam minden egyes gondolatot kiüríteni elmémből, engedtem, hogy ajkaimról nyakamra, majd kulcscsontomra tévedjen puha párnáival, amikkel lassan de biztosan a gyönyör forrásába kezdett el taszigálni. Harapni, szívni és csókolni kezdte vékony, s gyenge bőrömet, majd ezt megelégelve az atlétámtól, s egyben már melltartómtól is megszabadított, nem törődve azzal, hogy mit érezhetek azokban a kínosnak hitt pillanatokban.
Ajkaival azonnal egyik mellemet kezdte el szívni, s mellbimbómat nyalni, harapdálni, s másikat körkörös mozdulatokkal masszírozta. Csak kéjesen sóhajtottam, igyekeztem minden érzést eltaszítani magamtól, de az érintései teljesen kizökkentettek megszokott alakomból. Így mikor ismét ajkaimra talált, s ízlelőszerveink lágy táncba kezdtek egymással a felsőjétől igyekeztem megszabadítani, majd sorban jött a többi darab, amit Jimin rólam, s magáról is leszedett hatalmas vigyorral az arcán. Hogy őszinte legyek nem féltem, nem volt bennem ezek után kétség. Nem a látványa, hanem maga a késztetés volt olyan erős, ami kiváltotta belőlem azt, hogy ennyire akarjam vele a dolgot. Nem képzeltem el sose, nem tudtam belegondolni, de azokban a percekben ideje volt már eldöntenem azt, hogy igenis rászánom magam, s kell nekem az a fiú, akinek ajkai érintése, s bőre tapintása már legyengíhet.

S lábaink még fedésben voltak, de így is minden egyes érintése felperzselte fedett bőrömet. Végül pedig már odáig sikerült eljutnom, hogy ajkai után sóvárogjak. Vágytam rá. Mindenére, egyszerűen a tudata annak, hogy kettesben lehettem vele már kikészített. Ajkait csak marcangoltam, édeskés párnáit szívtam, kínoztam minden erőmből, majd mint egy állat úgy változtattam az álláson, s rajta kikötve már a csípőjén ültem, s lassú mozdulatokkal haladtam ajkaimmal végig a nyakán, majd a kulcscsontján, amit foltosra díszítettem, s végül mellkasán kikötve apró csókokkal hintettem bőre puhaságát.
Hihettem volna, hogy alábbhagy a buzgósága, ám kétségek és megaláztatások nélkül markol bele a fenekembe, majd ismét vezetni kezdett. Ajkaimtól egészen hasamig vándorolt, ujjait oldalamon végighúzva, s amint elérte nadrágom szegéjét, egy aprócska mozdulattal leszakította rólam a farmeranyagot, s eldobva azt, a fehér neműm is követhette útját. Combomra tapadt párnáival, s felfelé haladva apró csókokkal, szívásokkal díjazta válaszaimat, végül csiklómhoz érve, mint egy pióca kezdte el azt szívni. Válaszaim végig apró gyorsabb sóhajok voltak, s ívbe állt gerincem már egyre rosszabb érzést kezdett el felhozni bennem.
Egyszer még nyelve forróságát éreztem alsó tájékomon, majd egy hirtelen szúró és szörnyű érzés fogott el, amihez szintén valami párosult. Fájt, így arra sem tudtam gondolni, hogy az ujjai lehetnek-e azok, de ahogy éreztem a mozgást, a fájdalom enyhült, s már a türelmem is normalizálódott. Csak percekig éreztem azt a furcsának mondható érzést, majd végül ismét puhaságot éreztem ajkaimon, s oldalamon végigsikló érintéseket.
Élveztem, hogy egyszerre kínzott, s keltette fel bennem a vágyat az egész iránt. Feltüzelt, ahogy minden tettével más és más területeket akart elérni. Csak vettem a levegőt szaporán, ahogy elváltak párnáink egymástól, s mit sem gondolva magamtól ellöktem, s ismét rávetettem magam olyan mélységbe, amennyire nem is gondoltam, hogy el tudhatok jutni.

Csak téptem ajkait, szívtam felsőtestének összes pontját, s kínoztam a saját módszereimmel. Végül annyira belemerültem, hogy már a nadrágja szegélyénél tartottam. Vacillálás nélkül szakítottam le róla az anyagot, majd boxerére pillantva a döbbenet sugara tárult szemeim elé. Nem foglalkozva vele rángattam le az utolsó feleslegesnek vélt anyagot, majd mint egy vámpír újra a puha, bársonyos nyakát támadtam meg.

Szerettem a nyakát. Valamiért olyan terület volt számomra, amit órákon keresztül tudtam volna csókolgatni. De nem tehettem meg ezt a luxust, s amint a tudatomig eljutott, hogy alhasát érintem ajkaimmal, már a megvetés mámorában úsztattam magam.
Kétségbeesésemet kizárva rámarkoltam férfiasságára, s párszor fel, majd le húztam, végül számba helyezve igyekeztem a gyönyörforrását az egekbe emelni. Percekig kényeztettem, s hallgattam morgásait, majd miután kivettem a számból, azonnal nekem támadt, s nem törődve a bennem lakozó undorral, azonnal, a hüvelyembe helyezte nemességét, s lassú, megfontolt mozdulatokkal kezdte el bennem mozgatni tagját. Fájt. Égetett az egész, de egy idő után már elviselhetővé vált a fájdalom, s jelzés adva gyorsítani, s gyorsítani kezdett bensőmben.
Sikítottam, nyögtem, kapálóztam. Lábaimat csípőjére tekerve könnyítettem rajtunk, majd megkönnyebbülten sóhajtottam addig, míg nem gyorsított ismét, s nem helyezte rám a testsúlyát, a további kényeztetések érdekében. Nehéz volt magamon tartanom, s éreztem, ahogy összenyom maga alatt, de ezen átlépve a több perces gyorsítások közepette éreztem, ahogy a gyönyör mámorába repített a gyenge pontomat eltalálva, s elmentem.

Megérezte férfiassága körül a folyadékot, pár lökést kísérelve magamban tudhattam nedvességét, s lassítani kezdett.
A fájdalom, lüktető érzés eltűnt. Semmilyen érzékeny dolgot nem éreztem, s ennek hatására már a megkönnyebbülés súlya feszegette üres elmémet. Csak lihegtem perceken keresztül, s mikor már Jimin mellettem kötött ki, akkor már tudtam, hogy szedhetem a sátorfámat.
Lassan próbáltam felülni, s a lábaimra állni, ám nem engedte. Visszalökött maga mellé, s izzadt felsőtestén landolva már kedvem sem volt ahhoz, hogy kikeljek a puha ágyából.
- Majd reggel hazamentek, vagy este. Szabadnapunk lesz, szóval megismerhetnénk egymást. – mosolya hallatszódott szavain, s egy hümmögés kíséretében lehunytam szemeimet, annyit hallva, ahogy Seo üvölt az ajtó előtt, hogy sikerült az egész.

Mi vagyok én, rendőr? (+18)

Klipforgatások hátán sétálunk már debütálás óta, ám nem hittem volna, hogy az egyik klipben különböző szerepeket kell eljátszanunk. De valahogy most már sikerült elképzelnem azt, hogy milyen is lehet valamilyen szerepet magunkra ölteni. Jin orvos, Nam liftes fiú, Suga hyung valamilyen katona féleség, Hobi hyung menő motoros, Jimin irodai titkár szerűség, Tae nyomozó, és én végső soron pedig rendőr voltam. Utáltam azt a jelmeznek titulált akármit. Viszketett tőle a bőröm, szinte égetett annyira rossz volt viselni. Hisztiztem miatta egész álló nap, s mintha ezt senki sem hallotta volna meg, csak nevettek a nyomoromon. S annak ellenére, hogy próba és gyakorlás volt úgy, kegyetlenül hatolt belém a többiek ábrázata.
Idegesítő volt, s másnap, ahogy reggel be kellett mennünk az ügynökségre, s a stúdióba, ahol az egész munkálatokat kezdtük, őrjöngő kínok közt vergődtem.

A vászon előtt állva igyekeztem nem kimutatni a nemtetszésnek hasznosított arckifejezésemet, s amint azt sikerült elérnem, ismét a sminkesek keze alatt voltam.

- Elég lesz! – kiáltottam fel, miután éreztem, hogy legalább már a tizedik réteg alapozót akarta rákenni a pofámra. De nem állt le, csak sminkelt, s végezetül az utolsó simítást elvégezve a fodrász karmai közé hajított mondván, hogy ocsmányul áll a hajam. Ami igaz volt.

A fotózáson eléggé összeállt a hajam, és mindig újra meg kellett csinálni, mert förtelmesen festett. De így perceket ülve egy székben várakoztam, míg újra be nem lett lőve a hajam.
Amint készen lett a frizurám, a stylistunkhoz sétáltam, hogy igazítsa meg a ruhámat, ám egy fintort öltve az arcára végig nézett rajtam.
Lee SoYou volt a stylistunk, s pár hónapja került hozzánk, de elsőre levett a lábamról. Apró mosolya, gyönyörű mélybarna szempárja elragadóan édes. Vonzódni kezdtem hozzá annak ellenére, hogy semmit sem érezhettem iránta.
- Gyere, az öltözőben maradt a biztosítótű, és nem hinném, hogy a srácok előtt akarnál hisztit csapni, ha a lábadba beleszúródna a tű. – szólt hozzám semlegesen, s mint egy kiskutya követtem.

Utána sétálva, hogy a forgatás előtti utolsó simításokat elvégezze a ruházatomon eléggé nehéz volt számomra feldolgozni. Nem azért mert irtóztam volna a tűktől, vagy a stylistoktól, hanem attól, hogy pont az a lány lesz velem kettesben, akivel már a legelső nap óta lennék, mióta velünk dolgozik.

- Állj ide, mindjárt hozom a tűket. – parancsolt rám, majd ahova be kellett állnom beálltam.

Csak vártam, és vártam, majd egy aprócska kis dobozkával tért vissza, ahol a számomra legkedvezőtlenebb eszközök tömkelege volt. Tűk. Egyszerűen a látványa akkor még zavaróbb volt, mint amennyire általában szokott zavarni. Szörnyű volt, de valahogy el kellett viselnem, de ezt is a gondolataimban hangoztattam. Bírd ki, mert akkor nem fogsz kisfiúnak tűnni.

Éreztem a szúrásokat, de nem akartam semmilyen jelét sem adni annak, hogy érzem, esetleg érzékeny helyen talál el, vagy fáj. Szépen csendben elviseltem az egészet, mintha mi sem történt volna, ám egyszer csak ez a tudat szertefoszlott, s hangot adtam fájdalmamnak.
- Aucs! – kaptam kezemet a fájdalmas területre, ami a combom volt.

- Ne haragudj! – húzta ki az összes eszközt a nadrágomból, majd aggódva felállt, s mélyen belefúrta íriszeit íriszeimbe. Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy aggódva nézett rám, de mégis megvolt benne a tűz és a vágy, hogy valamilyen oknál fogva belém szurkált – Még egyszer megcsinálom! – jelentette ki, s nekiesett az anyagnak ismét, aminek a végeredménye egy tökéletesen passzoló öltözék lett, s nem bánta a bőröm sem már.
Hihetetlenül tetszett, s valahogy, valamilyen jelét akartam mutatni. Így mikor készült kimenni a csuklóját megragadtam s visszahúztam magamhoz, majd egy aprócska csókot hintettem ajkára.
Zavart volt, de én is, így mikor volt alkalom, elengedtem, s hagytam, hogy kisétáljon.
Utánasétálva a többiekhez araszolgattunk, ahol már mindenki rajthoz kész volt, majd a producerrel és az operatőrrel majd a többi stáb taggal pár perces beszélgetést tartva nekiestünk a forgatásnak.
Órákat a stúdióban eltöltve vettük fel a kliphez a felvételeket, s szinte minden egyes alkalommal jobban és jobban teljesítettünk. jó volt nézni a szóló jeleneteket, ahogy mindenki beleélhette magát az adott szerepbe, s jól érezhettük magunkat ezúttal is.
- Kookie mond csak, bejön neked a kis csaj mi? – Jiminie hyung hangja zengte be a légteret mikor Rapmonie hyungot fürkésztük miközben gyakorolta a kezdést.

- Aranyos lány és... – kezdtem bele a válasz adást, ám Jimin közbeszólt.

- Tudtam! – kiáltotta el magát vigyorogva – Húzd már meg! Tudom, hogy áhítozol rá, és az álmaidban már mióta lefektetted. Látom rajtad, hogy kell neked. – folytatta tovább, mintha annyira érdekelt volna az, hogy mi hablatyol nekem. Igaza volt abban, hogy vágytam rá, de nem tudtam a közeledés célját. A csók is gyávaságból történt, nem úgy közeledtem, ahogy általában szoktam azokhoz, akik kellenek nekem. SoYou más volt. Valamiben eltért az eddigi partnereimtől. Talán, hogy velem egyidős, de lehet azért, mert ugyanúgy vágyik rám, ugyanúgy érez mint én, s őt is valamiféle kín övez körül, ami velem kapcsolatos. Az enyém pedig... Vele.
- Jó, tudod mit? Forgatás után áthívom. – ösztönösen az arcába vágva a megjegyzésemet, egy kaján vigyort húzott arcára, s ezzel szinte belökött a mély vízbe.

Pár méterrel állt odébb tőlünk, s Jimin szokásához híven mindig minket a kiszemeltjeinkhez lök, hogy hívjuk el. Olyan tipikus nőfaló, és érti a dolgát, de ez nem segít. Sosem segített mert olyan hülyének érezzük mindig magunkat, hogy sosem tudjuk, hogy mit mondjunk. Idióta, és nem is értem, miért állok vele szóba egyáltalán. Annak ellenére, hogy egy bandában vagyunk, nem kötelességem hozzászólni, kommunikálni vele. De ha az utolsó esélyemet is elszúrja, nem fogja megérni a holnapot, azt garantálhatom számára.
- Szia. – köszönt rám mosolyogva SoYou, s végignézve rajta észre sem vettem eddig, hogy milyen szép hosszú lábai vannak.
- Szia.. izééé... öhm... – kezdtem bele valamilyen lagymatag, gondolkozós dolognak – Azt szeretném megkérdezni, hogy forgatás után ráérsz? Mármint, hogy a dormba eljöhetnél, mert meg szeretném köszönni a fáradozásaidat és... – fogta be mutatóujjával ajkaimat.
- Átmehetek. – mosolyodott el, ahogy válaszolt, s ajkaimat összehúzva egy aprót bólintottam válasza miatt.
Mélyen legbelül egy hatalmas boldogságroham kapott el, s amikor eltávolodtam tőle a helyszínre igyekeztem, ahol az utolsó közös jeleneteket kezdtük el felvenni. Ám mielőtt még belemelegedhettünk volna, Jimin ismét rám akaszkodott, s kérdezgetni kezdett a stylistunk iránt. De nem válaszoltam egy idióta kérdésére sem, mert nem tartottam fontosnak azt, hogy válaszoljak neki.
- Naaaa JungKookie mond már el. – kezdett bele a hisztijébe Jimin, de ezen a kérésén és reakcióján csak kínosan nevettem.
- Eljön velünk a dormba. Most pedig csináld a feladatodat! – szóltam rá mire a szokásos durcás fejét bevágta és a többiek kedvére is beállt a megfelelő helyre, majd elkezdtük a közös felvételeket a jelmezekbe.
Órák teltek el, ismét sokáig táncoltuk el a koreográfiát, és újból meg újból újranéztük, majd a jobbnál jobb jeleneteket kiválasztva egy nagyon jó összképet állítottunk össze. S ezek után már az öltözőbe battyogtunk, ahol sorjában levetettük a ruháinkat, majd miután az utcai öltözékünket magunkra vettük a stáb tagokra hagytuk a pakolászást, s SoYout megkeresve hazaindultunk a lakásunkba.
Az utcára érve azonnal beszálltunk a kocsinkba, s hazaindultunk, ami nem is volt sok idő. Így mikor már a megfelelő ajtónál tudhattuk magunkat boldogan és fáradtan léptük át a küszöbét, s a nappaliban a kanapéhoz sétáltunk mindannyian, majd páran azt elfoglalva, csak én és a magamhoz hivatott lány maradt állva. Így más választást nem kaptam.

Beinvitálva a szobámba, kissé meglepetten fürkészett a nappaliban úgy, ahogy a többiek. De elég volt annyit mondanom, hogy köszönetet szeretnék mondani. Viszont így is volt fogalmuk valamiről, amiről SoYounak nem volt. S ezt akartam bebizonyítani, itt és most.

Miután már a négy fal közé sétált előttem, az ajtót becsuktam a hátam mögött, majd az ágyamhoz araszolgattunk, amire végül helyet foglaltunk. Kellemes érzés töltött el amiatt, hogy kettesben lehettem vele, de mégsem érezhettem teljesnek a dolgot,

A srácok a szobám ajtaja előtt ácsorogtak, és hallottam, ahogy aprókat kuncogtak, s Jimin folyton azt hajtogatta, hogy tuti meghúzom a csajt. És abban volt igaza, hogy meghúznám. Kívántam.

- Nagyon szép szobád van. – mosolyodott el, ahogy körbenézett a szobámon.

Kék színű falak, különböző mintákkal. Világosbarna bútorok a fal mentén, s fekete bőrszék az íróasztalnál. Kétszemélyes hatalmas franciaágy díszelgett a szobám közepén. Ebből állt a kis kuckóm, amit mindennél jobban szerettem.

- Köszönöm. – mosolyogva köszöntetett mondtam, s ráfeküdtem a puha alvóalkalmatosságra. A plafont fürkészve gondolatok ezrei sorakoztak fel elmémbe, de nem tudtam azokkal törődni, csak a mellettem ülő lánnyal – Hogy-hogy jelentkeztél az ügynökségre stylistnak? – tettem fel egy igen egyszerű, de mégis frappáns kérdést, amivel igyekeztem a köztünk uralkodó néma csendet feloldani.

- Láttam hirdetést, és gondoltam megpróbálom, hátha beválik. És mikor megkaptam az emailt, hogy megkaptam az állást, hihetetlen boldog lettem. – hangjából sugárzott a boldogság, ahogy e szavakat kimondta, s bennem ismét megmozdított valamit. Valamilyen apró érzést.
- És nem furcsa neked, hogy ilyen fiatalon ennyi munka szakadt rád? – faggattam tovább.

- Igazából nem nagyon. Szeretek veletek dolgozni, és így legalább a családomat is segíthetem. – mosolyodott el, ami egyre kíváncsibbá tett, ám nem kérdezősködtem tovább – JungKook, szeretnék elmondani neked valamit. Tudom, hogy őrültség, nem is tagadom le, hisz nincs miért, de... – hangja elakadt, s mintha egy hatalmasat nyelt volna, akkora gombóc keletkezhetett torkában, s nem csak az övében. Az én torkomban egy aprócska gombóc volt, de minden másodperccel egyre hatalmasabbá vált. Mintha ezzel akarta volna tudatosítani velem az élet, hogy most vagy soha – Amikor először léptem át az ügynökség kapuját dolgozóként, emlékszel? Véletlenül összeütköztünk, mikor TaeHyung kergetett téged a folyosókon. És akkor is összefutottunk, mikor vártam az igazgatót az irodája előtt. Elkezdtél érdekelni. Mármint ne értsd félre, kedvellek meg minden, csak... – ismét magába fojtotta a szót.
- SoYou, az a helyzet, hogy én is valamit el szeretnék mondani, és... – hasított belém egy apró jelzés, s amint folytathattam volna, a mellettem ülő ismét felszólalt.
- JungKook, többet érzek munkakapcsolatnál. Tudom, hogy helytelen és azt is, hogy most egy őrültnek fogsz nézni, de szeretlek! Érted? – a várva-várt szót meghallva egy hatalmas szikla zúdul a földre szívemből, s mielőtt még válaszolhattam volna, ajkai az ajkaimra tapadt. A csókja egyszerűen édes volt, s amilyen lágy volt, olyannyira tüzes is. De nem élvezhettem mert eltávolodott zavartan tőlem.

Gondolkodni már nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Ajkaimat puha, bársonyos párnáira tapasztottam, s harapni, marcangolni kezdtem, s közben megszabadítottam magam, s őt is a felesleges pólótól, így bepillantást nyerhettem formás idomaira. Ami valljuk be őszintén, kedvemre való volt. Nem amiatt mert volt neki ott valami, hanem azért, mert régen éreztem azt, amit egy nő tudott volna nyújtani számomra Mindegy volt az idő, a kor vagy bármi, mindig arra vágytam, hogy őszintén tegyem és ne akaratból, mert a farkam irányított.
Ajkaink az apró elválást követően ismét egymásra találtak, s gyengéd táncot kezdtek el ízlelőszerveink lejteni. Hihetetlen érzés volt, ahogy egy ártatlan csókból, tüzes és szenvedélyes, de mégis lágy csókot tudott varázsolni. Így mikor már teljesen belemélyültünk a csókunkba, az érzelmeink kinyilvánításába, akkor már lejjebb csúsztattam ajkaimat, s nyakát pár helyen megszívva kényszerítettem ki belőle egy kéjes nyögést, aminek hatására lejjebb haladtam, s a kulcscsontjához érve apró csókokat hintettem csontjára. Majd továbbhaladva mellkasán a melltartójához érve óvatosan megemeltem felsőtestét, s lecibáltam róla a felesleges darabot. Azt ledobva az ágyam mellé, azonnal rátapadtam keblére.
Apró csókokat hintettem meztelen mivoltjára, s egyik kezemet feje mellé helyezve támasztottam ki magam, majd a másikkal mellét kezdtem el masszírozni. Másik mellét továbbra is apró csókokkal díszítettem, majd érdes nyelvemmel kezdtem el mellbimbóját kezdtem el izgatni.
Percekkel később ugyanezen mozdulatokat elvégezve lapos hasát csókolgatva haladtam lefele, s tangája szegélyénél megállva egy kaján vigyort húzva arcomra azonnal levettem róla a már benedvesedett anyagot. Azt is a többi ruha mellé száműzve combjaira tapadtam, amiket beborítottam csókjaimmal, és az egyre növő vágyaimmal, amit úgy vezettem le, hogy combtövéig haladtam végig, majd csiklójához érve azt szívni, s nyalni kezdtem.
Kéjes nyögései szinte belepték egész szobámat, ami hihetetlenül sok adrenalint szabadított fel bennem. Így mikor már befejeztem tevékenységemet eltávolodtam tőle, s a nadrágomat, majd a boxeremet is levettem magamról, majd mielőtt még behelyezhettem volna járatába férfiasságomat, előtte SoYou még rákapott, s pár mozdulatot téve hagyta, hogy kellően merev tagomat végül belé helyezhessem.
Kitárt lábai közé helyezkedve egy megfelelő pozíciót keresve behatoltam, s forróságot érezve tagom körül, kissé elgyengültem, de másodpercek elteltével mikor sikerült megszoknunk egymást, apró, lassú mozgásokba kezdtem. Nyögések, morgások és hangos sóhajok hallatszottak a négy fal között, így a tempómon is egyre gyorsabban kezdtem változtatni. Csak löktem, és löktem, közben ajkait haraptam, nyakát és kulcscsontját csókoltam, kebleit kényeztettem. Hallgattam, ahogy kéjesen ejtette ki nevemet puha párnáin keresztül, így egyre erősebben, gyorsabban löktem csípőmet, mígnem úgy éreztem percekkel később, hogy valamiféle gyenge pontot találhatok el.

Minden egyes mozgással egyre hangosabb és hangosabb lett a zaj, s számomra is egyre nehezebb kezdett lenni az egész. Testem túltengett a hormonoktól, az adrenalintól, s ahogy újból löktem, és löktem, valamiféle forróság övezte körül hímvesszőmet, ami még jobban arra sarkallt, hogy továbbra is mozgassam csípőmet.
Teltek a másodpercek, s merev, kétszeresére duzzadt férfiasságom a lelankadt, eredeti formáját visszaöltött tagommá alakult át, s a forró, nedv belőlem is távozott. Ennek hangot adva újabb morgások és sikolyok lengték körbe a levegőt, így mikor már teljesen lelassultam, s végérvényesen abbahagytam a tevékenykedésemet, kihúzódtam belőle.

Izzadt testét megnézve egy elégedett, ám fáradt vigyor ült ki arcomra, s mellé feküdve fújtam ki a levegőt, amit szinte az egész aktus alatt a tüdőmben tartottam amiatt, hogy elmondhassam neki amit érzek.
Az összegyűrt takarót, ami félig lelógott az ágyamról magunkra terítettem, s magamra húzva a stylistunkat ismét elégedett voltam magammal.
- Egyébként, nem csak jól nézel ki, és nem csak jól csókolsz, de el kell mondanom neked azt, hogy én is szeretlek, s ámbár eléggé gyávák voltunk egymással szemben, azt hiszem elmondhatom, hogy azt akarom, hogy a barátnőm legyél. – motyogtam az orrom alatt, s mellkasomba karmolva jelzett vissza a rajtam fekvő lány. Azzal mondott egy igen, és abban az egy másodpercben csókolt meg lágyan, félénken, de mégis szenvedélyesen.

Gyilkos ösztön (+18)

Ha a maffia tagja vagy, sok mindent megtehetsz. Ölsz, rabolsz és bárkit megszerzel magadnak, majd megölöd. Mindig magad után kell takarítanod, de ha egyszer belemerülsz a feladatodba, nehéz leállítani.
Én is ilyen voltam.
Kaptam egy melót, még a nyár elején, hogy végeznem kell egy luvnyával, de mikor találkoztam vele egy rendezvényen, nem bírtam végezni vele. Beadtam mindenkinek, hogy egy gazdag iparmágnás vagyok, és beszerválok minden estémre nőket, de ezt nem bírtam vele összehozni, hogy kinyiffantsam a hotelben, ahova a haverjaim foglaltak le hamis bankkártyával egy szobát.
Túlságosan is lefoglalt az, hogy megdobogtatta a szívemet a mosolyával. Nem bírtam magammal. Nem bírtam bántani. Egyszerűen nem. Valamiféle érzést keltett fel bennem. Valamilyen néma ismeretséget, s ahogy alakja felé közeledtem két pohár finom édes pezsgővel a kezembe, úgy mosolygott rám, és úgy csapott le rám a felismerés. A gimis szerelmem állt előttem mosolyogva, s ő volt az, akit meg kellett volna ölnöm azon az estén.
A kezébe adva a poharat apró pillantásokat vettem rövidke kis ruhájára, majd szemeim végigsiklottak mivoltján, s gyönyörű íriszeibe fúrtam pillantásomat. Hihetetlenül gyönyörű volt. Szavakat sem találtam szépségére. Álmaimban nem láttam ilyennek, s a levegő, ami körülöttünk forrongott, egyre hívogatóbbá tette.
- Szia Hyerin. – mosolyogtam rá ahogy egymást fürkésztük.
- Nam... – ejtette ki nevemet bársonyos, és puha ajkai között, lágyan és halkan – Régen láttalak. Hogy vagy? – érdeklődött, mire egy mozdulattal leheletnyi távolság volt köztünk, s derekára csavarva szabad kezemet magamhoz húztam közelebb – Mit csinálsz? – meglepetten fürkészve egymás arcát ajkaihoz hajoltam, ám nem csókoltam meg, csak elmosolyodtam.
- Szerinted? – leheletnyi távolságot még jobban csökkentve fixíroztam, s a vigyorom egyre szélesebb lett.
- Ne csináld már. – lökött el magától nevetve. Erre csak felnevettem én is, s a mellettünk elhaladó pincér tálcájáról levettem egy-egy pohár pezsgőt, s egy szabad asztalt keresve, elfoglaltuk azt, s beszélgetésbe elegyedtünk.

- Mi jót csinálsz azóta, hogy a gimi után szétváltak útjaink? – mosolyomat továbbra is fenntartva érdeklődtem.

- Van egy klub, ahol táncosokat toboroztak akkoriban, és gondoltam akkor, hogy beszállok én is. Nagyon jó hely, hangulatos, és mindig akad ott olyan ember, aki borravalót ad meg akkor is, ha különböző szolgáltatások ellenében dolgozunk. – válasza őszintének hatott, ám tudtam, hogy melyik helyről beszél, hisz van ott emberünk. De nem is egy, hanem egy tucat.
- Szóval bejött az élet. – mosolyodtam el, ahogy elhagyta ajkaimat ez a pár szó.
- Hát igazából unalmas az életem. Napközben semmit sem tudok csinálni, esténként meg ugye a bárban dolgozok. – válaszolta, s egyre közelebb jött hozzám, majd miután már combjaink találkoztak, fültövembe apró csókokat hintett, ezzel felébresztve gyilkos énemet. Nem tudtam mit csinálni, csak megragadtam, s a földszintről a megfelelő emeletre húztam magam mögött, s a számomra kipécézett és kivett szobához érve azonnal berontottunk oda.

A hotelszobába felérve azonnal ajkaimra tapadt, s marcangolni kezdte azt. Heves volt, és tüzes is, s mind hiába kellett a kötelességemre hagyatkoznom, egy felejthetetlen estét akartam Heyerinnel. Szerettem még, s tudtam, hogy ő is ugyanígy érez. Felejthetetlen pillanatokat akartam szerezni neki. Érezni akartam bőrét, ajkait, érintését. Szinte már csorgattam érte a nyálamat, annyira vágytam rá.
Ajkaink hihetetlen mód mozogtak, s ízlelőszerveink gyengéd táncot lejtettek egymással. Ahogy az jó mögöttünk becsapódott, úgy nyomtam neki a falapnak a lányt, s úgy mardostam párnáit. Édeskés csókja átjárta testem minden centijét, s az ágyamba kívántam.
Így egy elhatározást követve felkaptam, s azonnal az ágyamhoz vittem, majd lassan ráhelyeztem, s felé kerekedve ajkait újonnan marcangolni kezdtem, s ízlelőszerveink újonnan gyengét táncot lejtettek egymással.
Kezemet végighúzva oldalán, majd combján értem el azt a hatást, hogy lábait felhúzta, s derekam köré csavarta. Ajkaim eközben lejjebb haladt testén, s nyakát elérve vékony bőrét apró szívásokkal, és harapdálásokkal díszítettem, s kulcscsontjához vándorolva pedig egy aprócska csóknyomoknak nevezett ívet írtam körbe. Élveztem, ahogy bársonyos hangja bezengte komor szobámat, s nem csak a puskacső halk zaját hallhatom bent, és a pokoli hangosnak tartó sikálásokat a takarítóktól.

Élvezetem alábbhagyott, miután egy tőrt fedeztem fel fehérneműjéhez hozzácsatolva, de nem foglalkoztam azzal a feleslegesnek vélt tényezővel.

Ismét csók csatába kezdtünk, ám ezt a kört nem én vezettem, hanem Hyerin. Ajkai csak úgy lángoltak, égtek ajkaimon, s ahogy felsőtestem vonalán, majd hátam ívén végighúzta ujjait, egyre jobban kényszerítette ki belőlem, jogy akarjam. Hogy azt akarjam, hogy alattam feküdjön és nyögjön. Hogy a nevemet kéjesen ejtse ki bársonyos párnái között, s rekedt hangja pedig felperzselje bőrömet.

Így mikor azt éreztem, hogy a zakómtól, s ingemtől kezdett el megszabadítani, nem bírtam újfent magammal. Harcolni akartam ajkaival, mint egy vad a prédájával, de nem tehettem meg, mert ajkai mellkasomhoz értek, s lágy, apró csókokkal borította fedetlen felsőtestemet.
Puha párnái egyre lejjebb haladt kidolgozott felsőtestemen, s nadrágom szegélyénél megállva amilyen gyorsan csak tudott, lehámozta rólam. Kaján vigyort húzva ajkaira megszabadította magát mélykék ruhájától, s hívogatón rám pillantva azonnal rávetettem magam.

Ajkaink újra találkoztak, de ezúttal már helyesen cselekedtem. Amíg ajkaink egymással vívódtak, a tőrt kivettem a tartójából, s feltűnésmentesen a pisztolyomért nyúltam, de észrevette. A kést kitépte kezem közül, s gyorsan reagálva a pisztolyt kivette a párnám alól, s rászegeztem a falnak támaszkodva.

- Ne csináld ezt. – kérlelt, de nem hatott meg. Túl jól ismert, még úgyis, hogy nem folyamodtunk ilyenekhez. A pótpisztolyomért nyúlt, majd előhúzva azt rám szegezte, és farkasszemet nézve egymással őrlődtünk.

- Mit, mit ne csináljak?! Tudod milyen érzés volt nekem elveszítenem téged? Hah? Tisztában vagy vele? – flegmán, ordítozva vágtam arcába kérdéseimet, de rezzenéstelen arca semmit mondó volt számomra.

- A baleset óta nem láttalak... Nam én... – szokásos hisztibe belekezdve megragadtam felém közeledő alakját, s védekező eszközöm alá helyeztem.

- Azt hittem elveszítelek, és emiatt lettem ilyen. Tudod milyen volt nekem, mikor Sugáék a képembe vágták a fotót, amin éppen egy bankot raboltál ki? Azt hittem odavesztél, és a gyilkosodat kerestem te szuka! – kiabáltam rá, s a pisztolyt továbbra is rászegeztem, mintha azon múlt volna mindenem. Nem akartam bántani, mert ő volt a mindenem, még akkor is, mikor azt hittem, hogy meghalt. Évekig nem láttam, de kerestem azt a faszt, aki elütötte, de nem találtam sem a gyilkost, sem Hyerin szüleit a baleset után.
A kezemet ellökve nyakától, könyökével gyomron vágott, s miután a falnak nyomódtam kétségbeesetten fürkészte mivoltomat.
- Nam... ÉN SZERETLEK BASSZA MEG! – kiáltotta el magát, mintha annyit jelentett volna a szava számomra.

- Tudod, hogy mit éreztem? Te felfogod azt, hogy miket kellett csinálnom? Miket kellett kiállnom miattad? – közeledtem felé, ám a pisztolyomat a képembe nyomta. Nem tudtam mit reagálni, csak elmosolyodtam, mert annyira naiv volt, de én is az voltam. Egy barom, balfasz, naiv kutya, aki azt hiszi, hogy minden rendbe jöhet – Felkereshettél volna, de neked jobb életed lett. – köptem idegesen a szavakat a pofájába.

- Nem akarom ezt megtenni. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. – hullott ki pár könnycsepp a szeméből, mintha annyira jelentett volna valamit is az, hogy így érez. Ámbár szerettem, nem akartam meghalni.
- Vagy megölsz, vagy meghalsz ribanc! – ismét arcába vágva szavaimat a biztonsági zárat feloldotta a fegyveremen – Tudod... – nevettem fel kínomban – Nagyon vicces volt, mikor belevágták az arcomba, hogy gyilkoljalak meg, mert a területünkön fosztogatsz. Nem hittem volna, hogy megjátszod azt, hogy meghaltál, vagy akár egy balesetet is képes vagy megjátszani, majd a szüleidet megöletni egy undorító tett miatt. Vicces vagy még a mai napig is Hyerin. Sosem változol meg. – mosolyodtam el, meg a homlokára helyeztem a pisztolycsövet, és a biztonsági zárat én is kioldottam.

- Amikor mondták, hogy meg kell téged ölnöm, összeomlottam. Értsd már meg! – kiáltott rám.

- Attól még mert szeretjük egymást, még nem lesz jobb. – reagáltam szavaira, s a ravaszra helyeztem ujjamat.

- Együtt, és nem kell elválnunk. – jött hozzám közelebb, s ajkaink, még utoljára találkoztam.
Ajkaink szétválása után pár lépést hátrébb sétált, s rám szegezte a fegyvert, s egy bólintással jelet adva, meghúztuk egyszerre a ravaszt, s a pisztolyból a fémgolyó távozott, majd puffanással a földre érve egymás mellett helyezkedtünk el.
Együtt. Újra együtt a Pokolban.

Összetört szív, de újra együtt (+18)

Szerelmesnek lenni teljesen más dolog. Olyan, minta egy hatalmas pillangón repülnél, s folyton csak a boldogság kavarogna benned. Csak mosolyogsz, nevetsz, s mindent másképpen tudsz nézni. A világ egyik legjobb érzése az, ha van melletted valaki, akit szeretsz, még akkor is, ha az életed döntés előtt áll.
Jelentkeztem a Big Hit nevű ügynökséghez, hogy debütálhassak egy fiúbandában, így nagyon kevés időm maradt a barátnőmre, Borára. Igaz, az elején még minden rendben volt, ám mikor már nem bírtam hazajönni, szakítanom kellett vele és ez fájt. Hiába telt már el azóta öt év.
Az, ahogy rám nézett akkor, mikor el kellett búcsúznom tőle, s miután szakítanom kellett vele... Hihetetlenül elkezdtem gyűlölni magam. Egyrészt, hogy akit a világon a legjobban szerettem a családomon kívül el kellett hagynom, másrészt pedig, hogy a kapcsolatunk szertefoszlott és nem lehet barátnőnk. Persze egyéves kalandjaink voltak, habár én mindig is tartózkodtam az effajta dolgoktól, mert nem akartam olyan lenni, mint Jimin, aki élvezi azt, ha esténként valakit fűzögethet.
Korán reggel hétkor keltem, s valamiféle ruhát magamra öltve csoszogtam ki percekkel később a szobámból az étkezőbe, ahol még senki sem volt, csak Jin, aki lassacskán kezdte el pakolászni a tányérokat, amin a reggelinket tudjuk fogyasztani. Jelezvén, hogy ott vagyok vele egy légtérben, rám mosolygott, s hagyta, hogy közelebb haladó alakom fejezze be a munkát. S így tettem.
Mire kiértek a srácok, a tányérokat és étkészleteket a helyükre raktam, s Jin is kész volt már a reggelivel, ami palacsinta volt. Az asztalra pakolta, majd a különböző töltelékeket, s mindenki a megszokott helyét elfoglalva majszolgatni kezdte a finomságot. Ámbár szabadnapunk volt, így is mindenki sietett az evéssel, hiszen megbeszéltük, hogy elmegyünk a vidámparkba, de ez is befuccsolt HoSeok miatt. Pár falatot evett, majd a szobájába visszarohant, és magára vett egy utcai ruhát, majd a nappaliban felvette a cipőjét, és elrohant szó nélkül.

- Mégis hova megy ilyen sietősen? – pillantottam végig a társaságon kérdően.

- Van egy gyakornok, akit J-Hope oktat táncból, mert lassan szeretne debütálni egy lány bandában, de a tagok még eléggé gyengék hozzá képest. Egyszerre kezdték el a gyakornokiságot, de az a lány sokkal jobb a többinél. Így a kérésére HoSeok lett a koreográfusa addig, míg nem debütál a csapat. – válaszolta elnyűtt hangon Nam, majd ő is távozott a köreinkből, s szépen sorjában mindenki.Mikor már Jinnel maradtam, mindent elpakoltam az asztalról, bele a mosogatógépbe, s besétáltam a szobámba egy tál nassolni való kíséretében. A laptopomat előszedve az ágy alól, azonnal bekapcsoltam, s amint betöltött egy filmet kezdtem el keresni, amit hamar találtam is. Elhelyezkedve a laptop elé a lejátszásra kattintva nekiláttam a filmnézésnek. Csak bámultam a képernyőt, s a sok viccesebbnél viccesebb eseményeket, amik lezajlottak a filmben, s egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a folyosó egyre zajosabb lett. Így az ajtómhoz csoszogtam, s egy apró résnyire nyitottam ki az ajtót, s kikukucskáltam, mire Jimin önelégült vigyorával találtam szembe magam.

- Gyere, be kell mennünk próbálni. Hívott minket a főnök, hogy meló van, és máskor kapjuk meg a szünetet meg plusz szabadságot is, hogy jobban kipihenhessük magunkat. – siettetett Jimin, majd amint magamra kaptam valami elviselhetőnek nevezett utcai ruhát, kislisszoltam a többiekhez, majd libasorban elhagytuk lakásunkat s az utcára érve azonnal beszálltunk a kocsinkba. A motort meghallva azonnal útnak indultunk.
Az ügynökséghez érve azonnal a próbatermünkbe mentünk, s a hifihez érve a zenét is bekapcsoltuk.
Az eleje még simán ment. Rendesen próbáltunk, gyakoroltunk, de egy idő után már szenvedni kezdtünk, majd a földön feküdve szenvedtünk tovább.
- Hobi hyung nélkül nem jó próbálni. – szólalt meg ismételten Jimin, aki mellettem kötött ki a padlón.

- Megyek megkeresem, hogy hol lehet, mert már idegesít, hogy elvileg neki is lett szólva, hogy bejövünk, és jöjjön ide, de nincs itt. – dünnyögtem az orrom alatt, majd lassan feltápászkodtam. Amilyen lassan ezt sikerült megtennem, olyan lassan kezdtem csoszogni az ajtó felé, s közben lehajoltam a vizes flakonért, majd tovább botorkáltam az ajtó felé, egy korty víz kíséretében, csapódott ki a szemeim előtt a falap.
Egy lány állt az ajtóban, meglepett arccal bámult rám, s mellette mosolyogva állt HoSeok. A hirtelen jött meglepettség hatására a mellém érkező nyáladzó JungKook képébe köptem az összes vizet, ahogy megpillantottam jobb oldalamon.

- Úristen de gyönyörű. – motyogta mellettem, s szemei vagy kétszeresére voltak nőve Bora látványától. Szinte a hányinger kerülgetett amiatt, ahogy bámulta. Azok a pillantások mindent elárultak. Ágyba akarta vinni a volt barátnőmet, akit még a mai napig szeretek.
- Tae.....TaeHyung? – kérdően rám pillantva bámulta furcsálló képemet, majd J-Hope hyungot ellökve maga mellől azonnal hozzám futott, s az ölembe ugorva szorosan átölelt.
Egy szót sem szóltam, csak szorosan öleltem, édeskés illatát pedig beszívva kezdtem kábulatba esni. Jó érzés volt ennyi idő elteltével látnom Borát, s azt hiszem, kölcsönös ez az érzés.

Mikor lemászott rólam, a többiek felé fordult üdvözlően, majd visszasétált HoSeok mellé.
- Nos, ő itt Bora. Őt tanítom már fél éve, hogy a debütálásig még tovább fejlődjön. – mosolyodott el a hyungom, s volt barátnőmre pillantottam akinek az arcán továbbra is ott volt a meglepettség, s a hatalmas, édes mosoly, amibe beleszerettem.

- Sziasztok! Borának hívnak. – mosolyodott el, s arcomat kezdte el fürkészni – Sokat hallottam már rólatok HoSeoktól. Jó veletek személyesen is találkozni. – hatalmasabbnál is hatalmasabb vigyort öltött arcára, s a továbbra is mellettem álló JungKook igencsak fente rá a fogát.
- Hyung, szerinted szabad? – súgta fülembe a banda legfiatalabb tagja, s ráförmedés nélkül válaszoltam neki egy nem tudommal, majd leléceltem.
Hiába szóltak utánam a srácok, hogy álljak meg és menjek vissza, nem érdekelt. Nem bírtam ott lenni, ott maradni. Nem Bora miatt, hanem az egész miatt, ha kiderül, hogy a barátnőm volt, mindenki rám szállna és nem lenne jó vége a dolognak. Igaz, hogy átölelt, a nevemet kimondta, de lehet, hogy most úgy néz ki, hogy rég látott ismerősök vagyunk, de ez lenne a világ legnagyobb hazugsága, még akkor is, ha a srácok előtt történne meg.
Kiérve az ügynökségről a maszkomat felhelyeztem az arcomra, s elindultam sétálni. Másfél órán keresztül bolyongtam a fővárosban, s amint meguntam a feleslegesnek vélt sétámat, betértem egy étterembe. Egy üres asztalt keresve azonnal helyet foglaltam, s az asztalon lévő étlapról azonnal rendeltem magamnak egy egyszerű salátát és sült burgonyát, meg egy ásványvizet. Alig negyed óra várakozást követően, már az orrom előtt volt a kiválasztott étel, s boldogan falatozni kezdtem.
Nem sok időt töltöttem az evéssel, hiszen már a habzsolás szélén álltam a vége fele, de amint az utolsó falatot is lenyomtam a torkomon, kifizettem a pultnál a kiválasztott finomságokat, s távoztam az étteremből.
Mielőtt még hazamentem volna, a dormhoz legközelebbi parkhoz sétáltam, ami közel volt az étteremhez is, és a lakóhelyemhez is. Így mikor pár percnyi séta után megérkeztem, azonnal egy padot kerestem, ahova leültem, s agyalni kezdtem.
Gondolataim, csak Bora körül forogtak. A látványán, pillantásain, selymes haján. Epekedtem utána, szinte csak ő létezett számomra. Ő volt a kedvesem gimis korunk óta. Csak rá vágytam, és rá vártam még akkor is, mikor Szöul utcáin sétáltam a bandával, s utánunk kiabáltak.
- Mindig is te kellettél nekem, és örökké várni fogok rád. – motyogtam magamba, s az időt megnézve a telefonomon, haza indultam.
Lábaimat egymás elé helyezve caplattam haza, s mindenhol idegesítően bámuló szempárokat éreztem magamon. Rossz érzés volt, hogy ennyire nézték gyámoltalan mivoltomat, de na ennyire jó volt nekik bámulniuk, bámuljanak. Képtelen voltam józanul gondolkodni, csak az kavargott az elmémben, hogy JungKookot kinyuvasztom, ha hozzámer nyúlni. Bosszús voltam miatta, hogy rá akart mászni a volt csajomra, de egyszerűen annyi minden kavargott bennem akkor, hogy pofán bírtam volna ütni. De nem tettem meg, mert nem voltam sose olyan, aki bárkit is bántana bármiért.
Hazaérve azonnal a konyhába mentem, ahol egy ásványvizes üveget keresve azonnal elkezdtem inni a flakonból. Meleg volt, s az a pár korty is éltető volt számomra. Ezek után besétáltam a szobámba, s a laptopomat elővéve filmet kezdtem keresni, s találtam is.
Újból nekiálltam filmet nézni a szobámba bezárkózva, s mielőtt a filmet elindíthattam volna, egy csomó zaj szűrődött be az apró kis lyukon, ami az ajtóm alatt volt. Sok férfi hang mellett, egy női hang is hallható volt, s ekkor mint egy villám, belém hasított a felismerés, miszerint Bora volt az akinek a hangját hallottam. De mit sem törődve velük bekapcsoltam a filmet, s elkezdtem nézni, ám percekkel később az ajtóm kicsapódott, s Bora lépett be, mögötte pedig a srácok voltak.
- Magunkra hagynátok? – érdeklődte a lány, majd mindenki lassan elvonult, kivéve JungKookot. Ő csak állt, s várakozott, ám erőt véve gyenge testemen felálltam, s az ajtóhoz araszolva becsuktam az orra előtt a falapot, s visszasétáltam az ágyamhoz majd visszafeküdtem rá.
- Mióta vagy itt? – érdeklődtem, ahogy a plafont fürkésztem, s halk szuszogásában ahogy elvesztem, visszajöttek régi emlékeim vele kapcsolatban.
- Másfél éve jöttem ide. Mikor mondtad, hogy Szöulba költözöl, hogy híres lehess, elhatároztam, hogy követlek. – kezdett bele a mondandójába, aminek hatására már ülő pozícióba vágtam magam – Hiányoztál, és mikor megtudtam, hogy valamelyik ügynökségnél vagy mint énekes, láttam egy felhívást, hogy új gyakornokoknak való embereket keresnek, és úgy gondoltam, hogy belevágok, hogy újra együtt lehessünk... – fejezte be, s a paplanra kezdett el bámulni, amit gyűrögetni kezdett – Még mindig szeretlek Tae... Nagyon... – hullott ki pár kósza könnycsepp szemeiből, s ezt észrevéve, azonnal álla alá nyúltam, s felemeltem fejét, majd könnycseppjeit letöröltem gyönyörű arcáról.
- Te is hiányoztál nekem. – búgtam, majd, egy ölelés kíséretében magamhoz vontam, s hagytam, hogy gyenge teste teljesen rám telepedjen. Hiányzott már, hogy a nevemet kiejtse dús ajkain, hogy puha bőre enyémhez érjen. Egyszerűen ő maga, az egész lénye hiányzott nekem.
Semmit sem mondott, csak hallgatott, s apró szuszogásai lepték el a körülöttünk uralkodó némaságot. Őrülten vágytam rá. A csókjaira, érintéseire, mindenére. Fájt, hogy el kellett engednem akkor, hogy a karrierem beindulhasson, hogy független legyek, de az, hogy miattam jött ide, miattam hagyta ott a családját minden egyes másodpercben meglep. Tudom a mai napig, hogy nehéz az életük, hogy Bora minden pillanatát velem, s a családommal töltötte, mert nem jött ki jól a szüleivel, ráadásul az apja miatt. A családom természetesen jól fogadta a barátnőmet, hogy nálunk töltötte a mindennapjait, s ezzel bearanyozta az életünket is.
- Ugye nem haragszol rám, hogy utánad jöttem? – vállaimban megkapaszkodva tolta el magát tőlem, s mélyen belefúrta sötét íriszeit szemeimbe.
- Nem. Egyáltalán nem bánom, hogy utánam jöttél. S ha ez kell, hogy ismét egymáséi legyünk, mindenben támogatlak! – mutattam ki örömömet egy hatalmas mosollyal, aminek válaszául egy hatalmas és boldog ölelést kaptam Borától, aminek hatására hátraestem az ágyamon, s magamra húztam a lányt ezáltal.
Csak mosolyogtunk egymásra, s egyik pillanatról a másikra már egymás ajkait faltuk. Érzéki csóknak induló apró puszik voltak kezdetben, de végül már vadul téptük egymás ajkait, s ízlelőszerveink érzéki táncot lejtettek egymással. Percekig csókoltuk egymást, ám levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól, de így is pillantásaink egymáson ragadtak. Ajkaink hívogatták egymást, így ismét egymásra tapasztottuk ajkainkat, s marcangolni kezdtük.
Csókunk ismét hevessé vált, s végül már annyira beleéltük magunkat, hogy apránként elkezdtük egymásról lehámozni a ruhákat, s már csak a fontosabb testrészeket eltakaró darabok maradtak rajtunk. Így végignéztünk egymáson úgy, mintha életünkbe nem láttuk volna a másikat akár fehérneműben, vagy anélkül.
Kaján vigyort arcomra húzva puha nyakbőrének estem, amit lágyan harapdálni kezdet, a párszor csókot hintettem rá, vagy éppen kicsit szívni kezdtem vékony bőrét. Halk nyögésekkel jelezte tetszését, s hátamat karmolni kezdte. Furcsa volt, de kifejezetten tetszett nekem, hogy ilyen volt ennyi idő elteltével, hogy nem töltöttünk el együtt egy percet sem azóta. S nyakáról egyenesen kulcscsontjára vándoroltattam párnáimat, amire apró csókokat leheltem,s végül ajkaira visszavándorolva apró puszit hintettem rá. Tenyeremet végighúzva hosszú lábain, fenekén pihentettem meg, majd aprót belemarkolva formás fenekébe, belenyögött csókunkba.
Helyzetünkön változtatva azonnal magam alá temettem, s oldalán végighúzva kezem, enyhe bizsergető érzést váltottam ki testéből, melynek hatására felemelkedett, s utat engedett arra, hogy levehessem róla a kebleit takaró eszközt. Amit végül le is szakítottam róla. Utáltam mindig is azt az anyagot, így mikor megszabadíthattam tőle, öröm töltött el.
Ezen felbuzdulva ajkaimat ismét csókokkal vezettem le testén, s kebleihez vándorolva egyik kezemmel kitámasztottam magam a fejénél, s másik kezemmel azonnal izgatni kezdtem egyik mellét, míg a másikat nyelvemmel kényeztettem. Hangos sóhajok zengték be szobámat, s mindvégig hajamat túrta. Ezt megelégelve lejjebb haladtam lapos hasán, s amint tangája szegélyéhez értem, azonnal leszedtem róla a már nedves anyagot. Két ujjamat óvatosan belevezetve elkezdtem lassan mozgatni, s amint éreztem, hogy a gyönyör mámorát már elértem, kihúztam ujjaimat, s helyette, combja belső felétől kezdve csókokkal hintettem be hosszú lábait, egészen combtövéig, majd csiklójához elérve, azt nyalni, s szívni kezdtem.
A már így is összegyűrt lepedőmet jobban szorongatta, szaporábban vette a levegőt, s miután abbahagytam lenti tájékának felpezsdítését, visszacsúsztam ajkaihoz, amit újbóli csókokkal leptem el. De ellökött magától. Így az ágy végében kikötve a felállásra kényszerített, majd miután kérését teljesítettem, fordított az álláson.
Az ágyra rálökve, ajkai végigszántották felsőtestem minden egyes pontját, s fekete boxerembe kapaszkodva, a már éledtnek nevezhető hímtagomon végighúzva kezét, azonnal leszedte rólam a maradék textilt, ami takart engem.
A már merev tagomat kezébe véve lassan fel, majd le húzta, s pár húzás után rákapott, s nyelvével kezdett el izgatni. Pár percig tevékenykedett rajtam, majd miután eltávolodott hímvesszőmtől, azonnal az ágyra fektettem, s lábai közé helyezkedve behatoltam járatába.
Ahogy elhelyezkedtem, kissé mocorogni kezdtem a legmegfelelőbb pozícióért, s amint megtaláltam, lassan elkezdtem mozogni, lökni. Hangos zajok továbbra sem maradtak el, így mikor már lett rá lehetőség, azonnal gyorsítani kezdtem, s a fájdalom, szűkös érzés is alábbhagyott.
Gyorsabban, s gyorsabban mozgattam csípőmet, így minden hang egyre hangosabbá kezdett válni, s testünk is egyre forróbbá, s csillogóbbá kezdett változni. Csak nyögtünk, lihegtünk végig, s egyre több lökést használva éreztem, ahogy egy igencsak gyengének ható pontot találhatok el. Így minden lökésnél érezhető volt, ahogy Bora teste egyre jobban ívbe állt, s megfeszült.
Ahogy gyorsítottam, úgy vesztettem el a fejemet, s perceknek ható, mégis óráknak tűnő lökések következtében valamiféle forróságot kezdtem el érezni, s tovább lökve még inkább éreztem, hogy partnerem a csillagos egekbe ért, míg én még pár lökés erejéig még semmit sem éreztem. Ám egy utolsó erős lökés hatására Bora felsikított, én pedig hangos morgásba törtem ki, ahogy férfiasságom egyre gyengébbé kezd változni.
Lelankadt, eredeti formáját felvevő tagomat lassan kihúztam belőle, s mint egy zsák krumpli, úgy borultam csillogó teste mellé.
Csak vettem a levegőket, mint egy maratont lefutó ember, s mikor Bora bársonyos bőrét éreztem meg mellkasomon, rákaptam tekintetemet.
- Debütálsz, bejelentjük, hogy együtt vagyunk! – jelentettem ki magabiztosan, majd kiszedtem magunk alól a takarót, s magunkra terítettem, s a kinti zajokra ügyet sem vetve hunytam le szemeimet, a szerelmem, s az életem legfontosabb embere mellett.