Összetört szív, de újra együtt (+18)

Szerelmesnek lenni teljesen más dolog. Olyan, minta egy hatalmas pillangón repülnél, s folyton csak a boldogság kavarogna benned. Csak mosolyogsz, nevetsz, s mindent másképpen tudsz nézni. A világ egyik legjobb érzése az, ha van melletted valaki, akit szeretsz, még akkor is, ha az életed döntés előtt áll.
Jelentkeztem a Big Hit nevű ügynökséghez, hogy debütálhassak egy fiúbandában, így nagyon kevés időm maradt a barátnőmre, Borára. Igaz, az elején még minden rendben volt, ám mikor már nem bírtam hazajönni, szakítanom kellett vele és ez fájt. Hiába telt már el azóta öt év.
Az, ahogy rám nézett akkor, mikor el kellett búcsúznom tőle, s miután szakítanom kellett vele... Hihetetlenül elkezdtem gyűlölni magam. Egyrészt, hogy akit a világon a legjobban szerettem a családomon kívül el kellett hagynom, másrészt pedig, hogy a kapcsolatunk szertefoszlott és nem lehet barátnőnk. Persze egyéves kalandjaink voltak, habár én mindig is tartózkodtam az effajta dolgoktól, mert nem akartam olyan lenni, mint Jimin, aki élvezi azt, ha esténként valakit fűzögethet.
Korán reggel hétkor keltem, s valamiféle ruhát magamra öltve csoszogtam ki percekkel később a szobámból az étkezőbe, ahol még senki sem volt, csak Jin, aki lassacskán kezdte el pakolászni a tányérokat, amin a reggelinket tudjuk fogyasztani. Jelezvén, hogy ott vagyok vele egy légtérben, rám mosolygott, s hagyta, hogy közelebb haladó alakom fejezze be a munkát. S így tettem.
Mire kiértek a srácok, a tányérokat és étkészleteket a helyükre raktam, s Jin is kész volt már a reggelivel, ami palacsinta volt. Az asztalra pakolta, majd a különböző töltelékeket, s mindenki a megszokott helyét elfoglalva majszolgatni kezdte a finomságot. Ámbár szabadnapunk volt, így is mindenki sietett az evéssel, hiszen megbeszéltük, hogy elmegyünk a vidámparkba, de ez is befuccsolt HoSeok miatt. Pár falatot evett, majd a szobájába visszarohant, és magára vett egy utcai ruhát, majd a nappaliban felvette a cipőjét, és elrohant szó nélkül.

- Mégis hova megy ilyen sietősen? – pillantottam végig a társaságon kérdően.

- Van egy gyakornok, akit J-Hope oktat táncból, mert lassan szeretne debütálni egy lány bandában, de a tagok még eléggé gyengék hozzá képest. Egyszerre kezdték el a gyakornokiságot, de az a lány sokkal jobb a többinél. Így a kérésére HoSeok lett a koreográfusa addig, míg nem debütál a csapat. – válaszolta elnyűtt hangon Nam, majd ő is távozott a köreinkből, s szépen sorjában mindenki.Mikor már Jinnel maradtam, mindent elpakoltam az asztalról, bele a mosogatógépbe, s besétáltam a szobámba egy tál nassolni való kíséretében. A laptopomat előszedve az ágy alól, azonnal bekapcsoltam, s amint betöltött egy filmet kezdtem el keresni, amit hamar találtam is. Elhelyezkedve a laptop elé a lejátszásra kattintva nekiláttam a filmnézésnek. Csak bámultam a képernyőt, s a sok viccesebbnél viccesebb eseményeket, amik lezajlottak a filmben, s egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a folyosó egyre zajosabb lett. Így az ajtómhoz csoszogtam, s egy apró résnyire nyitottam ki az ajtót, s kikukucskáltam, mire Jimin önelégült vigyorával találtam szembe magam.

- Gyere, be kell mennünk próbálni. Hívott minket a főnök, hogy meló van, és máskor kapjuk meg a szünetet meg plusz szabadságot is, hogy jobban kipihenhessük magunkat. – siettetett Jimin, majd amint magamra kaptam valami elviselhetőnek nevezett utcai ruhát, kislisszoltam a többiekhez, majd libasorban elhagytuk lakásunkat s az utcára érve azonnal beszálltunk a kocsinkba. A motort meghallva azonnal útnak indultunk.
Az ügynökséghez érve azonnal a próbatermünkbe mentünk, s a hifihez érve a zenét is bekapcsoltuk.
Az eleje még simán ment. Rendesen próbáltunk, gyakoroltunk, de egy idő után már szenvedni kezdtünk, majd a földön feküdve szenvedtünk tovább.
- Hobi hyung nélkül nem jó próbálni. – szólalt meg ismételten Jimin, aki mellettem kötött ki a padlón.

- Megyek megkeresem, hogy hol lehet, mert már idegesít, hogy elvileg neki is lett szólva, hogy bejövünk, és jöjjön ide, de nincs itt. – dünnyögtem az orrom alatt, majd lassan feltápászkodtam. Amilyen lassan ezt sikerült megtennem, olyan lassan kezdtem csoszogni az ajtó felé, s közben lehajoltam a vizes flakonért, majd tovább botorkáltam az ajtó felé, egy korty víz kíséretében, csapódott ki a szemeim előtt a falap.
Egy lány állt az ajtóban, meglepett arccal bámult rám, s mellette mosolyogva állt HoSeok. A hirtelen jött meglepettség hatására a mellém érkező nyáladzó JungKook képébe köptem az összes vizet, ahogy megpillantottam jobb oldalamon.

- Úristen de gyönyörű. – motyogta mellettem, s szemei vagy kétszeresére voltak nőve Bora látványától. Szinte a hányinger kerülgetett amiatt, ahogy bámulta. Azok a pillantások mindent elárultak. Ágyba akarta vinni a volt barátnőmet, akit még a mai napig szeretek.
- Tae.....TaeHyung? – kérdően rám pillantva bámulta furcsálló képemet, majd J-Hope hyungot ellökve maga mellől azonnal hozzám futott, s az ölembe ugorva szorosan átölelt.
Egy szót sem szóltam, csak szorosan öleltem, édeskés illatát pedig beszívva kezdtem kábulatba esni. Jó érzés volt ennyi idő elteltével látnom Borát, s azt hiszem, kölcsönös ez az érzés.

Mikor lemászott rólam, a többiek felé fordult üdvözlően, majd visszasétált HoSeok mellé.
- Nos, ő itt Bora. Őt tanítom már fél éve, hogy a debütálásig még tovább fejlődjön. – mosolyodott el a hyungom, s volt barátnőmre pillantottam akinek az arcán továbbra is ott volt a meglepettség, s a hatalmas, édes mosoly, amibe beleszerettem.

- Sziasztok! Borának hívnak. – mosolyodott el, s arcomat kezdte el fürkészni – Sokat hallottam már rólatok HoSeoktól. Jó veletek személyesen is találkozni. – hatalmasabbnál is hatalmasabb vigyort öltött arcára, s a továbbra is mellettem álló JungKook igencsak fente rá a fogát.
- Hyung, szerinted szabad? – súgta fülembe a banda legfiatalabb tagja, s ráförmedés nélkül válaszoltam neki egy nem tudommal, majd leléceltem.
Hiába szóltak utánam a srácok, hogy álljak meg és menjek vissza, nem érdekelt. Nem bírtam ott lenni, ott maradni. Nem Bora miatt, hanem az egész miatt, ha kiderül, hogy a barátnőm volt, mindenki rám szállna és nem lenne jó vége a dolognak. Igaz, hogy átölelt, a nevemet kimondta, de lehet, hogy most úgy néz ki, hogy rég látott ismerősök vagyunk, de ez lenne a világ legnagyobb hazugsága, még akkor is, ha a srácok előtt történne meg.
Kiérve az ügynökségről a maszkomat felhelyeztem az arcomra, s elindultam sétálni. Másfél órán keresztül bolyongtam a fővárosban, s amint meguntam a feleslegesnek vélt sétámat, betértem egy étterembe. Egy üres asztalt keresve azonnal helyet foglaltam, s az asztalon lévő étlapról azonnal rendeltem magamnak egy egyszerű salátát és sült burgonyát, meg egy ásványvizet. Alig negyed óra várakozást követően, már az orrom előtt volt a kiválasztott étel, s boldogan falatozni kezdtem.
Nem sok időt töltöttem az evéssel, hiszen már a habzsolás szélén álltam a vége fele, de amint az utolsó falatot is lenyomtam a torkomon, kifizettem a pultnál a kiválasztott finomságokat, s távoztam az étteremből.
Mielőtt még hazamentem volna, a dormhoz legközelebbi parkhoz sétáltam, ami közel volt az étteremhez is, és a lakóhelyemhez is. Így mikor pár percnyi séta után megérkeztem, azonnal egy padot kerestem, ahova leültem, s agyalni kezdtem.
Gondolataim, csak Bora körül forogtak. A látványán, pillantásain, selymes haján. Epekedtem utána, szinte csak ő létezett számomra. Ő volt a kedvesem gimis korunk óta. Csak rá vágytam, és rá vártam még akkor is, mikor Szöul utcáin sétáltam a bandával, s utánunk kiabáltak.
- Mindig is te kellettél nekem, és örökké várni fogok rád. – motyogtam magamba, s az időt megnézve a telefonomon, haza indultam.
Lábaimat egymás elé helyezve caplattam haza, s mindenhol idegesítően bámuló szempárokat éreztem magamon. Rossz érzés volt, hogy ennyire nézték gyámoltalan mivoltomat, de na ennyire jó volt nekik bámulniuk, bámuljanak. Képtelen voltam józanul gondolkodni, csak az kavargott az elmémben, hogy JungKookot kinyuvasztom, ha hozzámer nyúlni. Bosszús voltam miatta, hogy rá akart mászni a volt csajomra, de egyszerűen annyi minden kavargott bennem akkor, hogy pofán bírtam volna ütni. De nem tettem meg, mert nem voltam sose olyan, aki bárkit is bántana bármiért.
Hazaérve azonnal a konyhába mentem, ahol egy ásványvizes üveget keresve azonnal elkezdtem inni a flakonból. Meleg volt, s az a pár korty is éltető volt számomra. Ezek után besétáltam a szobámba, s a laptopomat elővéve filmet kezdtem keresni, s találtam is.
Újból nekiálltam filmet nézni a szobámba bezárkózva, s mielőtt a filmet elindíthattam volna, egy csomó zaj szűrődött be az apró kis lyukon, ami az ajtóm alatt volt. Sok férfi hang mellett, egy női hang is hallható volt, s ekkor mint egy villám, belém hasított a felismerés, miszerint Bora volt az akinek a hangját hallottam. De mit sem törődve velük bekapcsoltam a filmet, s elkezdtem nézni, ám percekkel később az ajtóm kicsapódott, s Bora lépett be, mögötte pedig a srácok voltak.
- Magunkra hagynátok? – érdeklődte a lány, majd mindenki lassan elvonult, kivéve JungKookot. Ő csak állt, s várakozott, ám erőt véve gyenge testemen felálltam, s az ajtóhoz araszolva becsuktam az orra előtt a falapot, s visszasétáltam az ágyamhoz majd visszafeküdtem rá.
- Mióta vagy itt? – érdeklődtem, ahogy a plafont fürkésztem, s halk szuszogásában ahogy elvesztem, visszajöttek régi emlékeim vele kapcsolatban.
- Másfél éve jöttem ide. Mikor mondtad, hogy Szöulba költözöl, hogy híres lehess, elhatároztam, hogy követlek. – kezdett bele a mondandójába, aminek hatására már ülő pozícióba vágtam magam – Hiányoztál, és mikor megtudtam, hogy valamelyik ügynökségnél vagy mint énekes, láttam egy felhívást, hogy új gyakornokoknak való embereket keresnek, és úgy gondoltam, hogy belevágok, hogy újra együtt lehessünk... – fejezte be, s a paplanra kezdett el bámulni, amit gyűrögetni kezdett – Még mindig szeretlek Tae... Nagyon... – hullott ki pár kósza könnycsepp szemeiből, s ezt észrevéve, azonnal álla alá nyúltam, s felemeltem fejét, majd könnycseppjeit letöröltem gyönyörű arcáról.
- Te is hiányoztál nekem. – búgtam, majd, egy ölelés kíséretében magamhoz vontam, s hagytam, hogy gyenge teste teljesen rám telepedjen. Hiányzott már, hogy a nevemet kiejtse dús ajkain, hogy puha bőre enyémhez érjen. Egyszerűen ő maga, az egész lénye hiányzott nekem.
Semmit sem mondott, csak hallgatott, s apró szuszogásai lepték el a körülöttünk uralkodó némaságot. Őrülten vágytam rá. A csókjaira, érintéseire, mindenére. Fájt, hogy el kellett engednem akkor, hogy a karrierem beindulhasson, hogy független legyek, de az, hogy miattam jött ide, miattam hagyta ott a családját minden egyes másodpercben meglep. Tudom a mai napig, hogy nehéz az életük, hogy Bora minden pillanatát velem, s a családommal töltötte, mert nem jött ki jól a szüleivel, ráadásul az apja miatt. A családom természetesen jól fogadta a barátnőmet, hogy nálunk töltötte a mindennapjait, s ezzel bearanyozta az életünket is.
- Ugye nem haragszol rám, hogy utánad jöttem? – vállaimban megkapaszkodva tolta el magát tőlem, s mélyen belefúrta sötét íriszeit szemeimbe.
- Nem. Egyáltalán nem bánom, hogy utánam jöttél. S ha ez kell, hogy ismét egymáséi legyünk, mindenben támogatlak! – mutattam ki örömömet egy hatalmas mosollyal, aminek válaszául egy hatalmas és boldog ölelést kaptam Borától, aminek hatására hátraestem az ágyamon, s magamra húztam a lányt ezáltal.
Csak mosolyogtunk egymásra, s egyik pillanatról a másikra már egymás ajkait faltuk. Érzéki csóknak induló apró puszik voltak kezdetben, de végül már vadul téptük egymás ajkait, s ízlelőszerveink érzéki táncot lejtettek egymással. Percekig csókoltuk egymást, ám levegőhiány miatt el kellett válnunk egymástól, de így is pillantásaink egymáson ragadtak. Ajkaink hívogatták egymást, így ismét egymásra tapasztottuk ajkainkat, s marcangolni kezdtük.
Csókunk ismét hevessé vált, s végül már annyira beleéltük magunkat, hogy apránként elkezdtük egymásról lehámozni a ruhákat, s már csak a fontosabb testrészeket eltakaró darabok maradtak rajtunk. Így végignéztünk egymáson úgy, mintha életünkbe nem láttuk volna a másikat akár fehérneműben, vagy anélkül.
Kaján vigyort arcomra húzva puha nyakbőrének estem, amit lágyan harapdálni kezdet, a párszor csókot hintettem rá, vagy éppen kicsit szívni kezdtem vékony bőrét. Halk nyögésekkel jelezte tetszését, s hátamat karmolni kezdte. Furcsa volt, de kifejezetten tetszett nekem, hogy ilyen volt ennyi idő elteltével, hogy nem töltöttünk el együtt egy percet sem azóta. S nyakáról egyenesen kulcscsontjára vándoroltattam párnáimat, amire apró csókokat leheltem,s végül ajkaira visszavándorolva apró puszit hintettem rá. Tenyeremet végighúzva hosszú lábain, fenekén pihentettem meg, majd aprót belemarkolva formás fenekébe, belenyögött csókunkba.
Helyzetünkön változtatva azonnal magam alá temettem, s oldalán végighúzva kezem, enyhe bizsergető érzést váltottam ki testéből, melynek hatására felemelkedett, s utat engedett arra, hogy levehessem róla a kebleit takaró eszközt. Amit végül le is szakítottam róla. Utáltam mindig is azt az anyagot, így mikor megszabadíthattam tőle, öröm töltött el.
Ezen felbuzdulva ajkaimat ismét csókokkal vezettem le testén, s kebleihez vándorolva egyik kezemmel kitámasztottam magam a fejénél, s másik kezemmel azonnal izgatni kezdtem egyik mellét, míg a másikat nyelvemmel kényeztettem. Hangos sóhajok zengték be szobámat, s mindvégig hajamat túrta. Ezt megelégelve lejjebb haladtam lapos hasán, s amint tangája szegélyéhez értem, azonnal leszedtem róla a már nedves anyagot. Két ujjamat óvatosan belevezetve elkezdtem lassan mozgatni, s amint éreztem, hogy a gyönyör mámorát már elértem, kihúztam ujjaimat, s helyette, combja belső felétől kezdve csókokkal hintettem be hosszú lábait, egészen combtövéig, majd csiklójához elérve, azt nyalni, s szívni kezdtem.
A már így is összegyűrt lepedőmet jobban szorongatta, szaporábban vette a levegőt, s miután abbahagytam lenti tájékának felpezsdítését, visszacsúsztam ajkaihoz, amit újbóli csókokkal leptem el. De ellökött magától. Így az ágy végében kikötve a felállásra kényszerített, majd miután kérését teljesítettem, fordított az álláson.
Az ágyra rálökve, ajkai végigszántották felsőtestem minden egyes pontját, s fekete boxerembe kapaszkodva, a már éledtnek nevezhető hímtagomon végighúzva kezét, azonnal leszedte rólam a maradék textilt, ami takart engem.
A már merev tagomat kezébe véve lassan fel, majd le húzta, s pár húzás után rákapott, s nyelvével kezdett el izgatni. Pár percig tevékenykedett rajtam, majd miután eltávolodott hímvesszőmtől, azonnal az ágyra fektettem, s lábai közé helyezkedve behatoltam járatába.
Ahogy elhelyezkedtem, kissé mocorogni kezdtem a legmegfelelőbb pozícióért, s amint megtaláltam, lassan elkezdtem mozogni, lökni. Hangos zajok továbbra sem maradtak el, így mikor már lett rá lehetőség, azonnal gyorsítani kezdtem, s a fájdalom, szűkös érzés is alábbhagyott.
Gyorsabban, s gyorsabban mozgattam csípőmet, így minden hang egyre hangosabbá kezdett válni, s testünk is egyre forróbbá, s csillogóbbá kezdett változni. Csak nyögtünk, lihegtünk végig, s egyre több lökést használva éreztem, ahogy egy igencsak gyengének ható pontot találhatok el. Így minden lökésnél érezhető volt, ahogy Bora teste egyre jobban ívbe állt, s megfeszült.
Ahogy gyorsítottam, úgy vesztettem el a fejemet, s perceknek ható, mégis óráknak tűnő lökések következtében valamiféle forróságot kezdtem el érezni, s tovább lökve még inkább éreztem, hogy partnerem a csillagos egekbe ért, míg én még pár lökés erejéig még semmit sem éreztem. Ám egy utolsó erős lökés hatására Bora felsikított, én pedig hangos morgásba törtem ki, ahogy férfiasságom egyre gyengébbé kezd változni.
Lelankadt, eredeti formáját felvevő tagomat lassan kihúztam belőle, s mint egy zsák krumpli, úgy borultam csillogó teste mellé.
Csak vettem a levegőket, mint egy maratont lefutó ember, s mikor Bora bársonyos bőrét éreztem meg mellkasomon, rákaptam tekintetemet.
- Debütálsz, bejelentjük, hogy együtt vagyunk! – jelentettem ki magabiztosan, majd kiszedtem magunk alól a takarót, s magunkra terítettem, s a kinti zajokra ügyet sem vetve hunytam le szemeimet, a szerelmem, s az életem legfontosabb embere mellett.