Mi vagyok én, rendőr? (+18)

Klipforgatások hátán sétálunk már debütálás óta, ám nem hittem volna, hogy az egyik klipben különböző szerepeket kell eljátszanunk. De valahogy most már sikerült elképzelnem azt, hogy milyen is lehet valamilyen szerepet magunkra ölteni. Jin orvos, Nam liftes fiú, Suga hyung valamilyen katona féleség, Hobi hyung menő motoros, Jimin irodai titkár szerűség, Tae nyomozó, és én végső soron pedig rendőr voltam. Utáltam azt a jelmeznek titulált akármit. Viszketett tőle a bőröm, szinte égetett annyira rossz volt viselni. Hisztiztem miatta egész álló nap, s mintha ezt senki sem hallotta volna meg, csak nevettek a nyomoromon. S annak ellenére, hogy próba és gyakorlás volt úgy, kegyetlenül hatolt belém a többiek ábrázata.
Idegesítő volt, s másnap, ahogy reggel be kellett mennünk az ügynökségre, s a stúdióba, ahol az egész munkálatokat kezdtük, őrjöngő kínok közt vergődtem.

A vászon előtt állva igyekeztem nem kimutatni a nemtetszésnek hasznosított arckifejezésemet, s amint azt sikerült elérnem, ismét a sminkesek keze alatt voltam.

- Elég lesz! – kiáltottam fel, miután éreztem, hogy legalább már a tizedik réteg alapozót akarta rákenni a pofámra. De nem állt le, csak sminkelt, s végezetül az utolsó simítást elvégezve a fodrász karmai közé hajított mondván, hogy ocsmányul áll a hajam. Ami igaz volt.

A fotózáson eléggé összeállt a hajam, és mindig újra meg kellett csinálni, mert förtelmesen festett. De így perceket ülve egy székben várakoztam, míg újra be nem lett lőve a hajam.
Amint készen lett a frizurám, a stylistunkhoz sétáltam, hogy igazítsa meg a ruhámat, ám egy fintort öltve az arcára végig nézett rajtam.
Lee SoYou volt a stylistunk, s pár hónapja került hozzánk, de elsőre levett a lábamról. Apró mosolya, gyönyörű mélybarna szempárja elragadóan édes. Vonzódni kezdtem hozzá annak ellenére, hogy semmit sem érezhettem iránta.
- Gyere, az öltözőben maradt a biztosítótű, és nem hinném, hogy a srácok előtt akarnál hisztit csapni, ha a lábadba beleszúródna a tű. – szólt hozzám semlegesen, s mint egy kiskutya követtem.

Utána sétálva, hogy a forgatás előtti utolsó simításokat elvégezze a ruházatomon eléggé nehéz volt számomra feldolgozni. Nem azért mert irtóztam volna a tűktől, vagy a stylistoktól, hanem attól, hogy pont az a lány lesz velem kettesben, akivel már a legelső nap óta lennék, mióta velünk dolgozik.

- Állj ide, mindjárt hozom a tűket. – parancsolt rám, majd ahova be kellett állnom beálltam.

Csak vártam, és vártam, majd egy aprócska kis dobozkával tért vissza, ahol a számomra legkedvezőtlenebb eszközök tömkelege volt. Tűk. Egyszerűen a látványa akkor még zavaróbb volt, mint amennyire általában szokott zavarni. Szörnyű volt, de valahogy el kellett viselnem, de ezt is a gondolataimban hangoztattam. Bírd ki, mert akkor nem fogsz kisfiúnak tűnni.

Éreztem a szúrásokat, de nem akartam semmilyen jelét sem adni annak, hogy érzem, esetleg érzékeny helyen talál el, vagy fáj. Szépen csendben elviseltem az egészet, mintha mi sem történt volna, ám egyszer csak ez a tudat szertefoszlott, s hangot adtam fájdalmamnak.
- Aucs! – kaptam kezemet a fájdalmas területre, ami a combom volt.

- Ne haragudj! – húzta ki az összes eszközt a nadrágomból, majd aggódva felállt, s mélyen belefúrta íriszeit íriszeimbe. Egyszerűen ellenállhatatlan volt, ahogy aggódva nézett rám, de mégis megvolt benne a tűz és a vágy, hogy valamilyen oknál fogva belém szurkált – Még egyszer megcsinálom! – jelentette ki, s nekiesett az anyagnak ismét, aminek a végeredménye egy tökéletesen passzoló öltözék lett, s nem bánta a bőröm sem már.
Hihetetlenül tetszett, s valahogy, valamilyen jelét akartam mutatni. Így mikor készült kimenni a csuklóját megragadtam s visszahúztam magamhoz, majd egy aprócska csókot hintettem ajkára.
Zavart volt, de én is, így mikor volt alkalom, elengedtem, s hagytam, hogy kisétáljon.
Utánasétálva a többiekhez araszolgattunk, ahol már mindenki rajthoz kész volt, majd a producerrel és az operatőrrel majd a többi stáb taggal pár perces beszélgetést tartva nekiestünk a forgatásnak.
Órákat a stúdióban eltöltve vettük fel a kliphez a felvételeket, s szinte minden egyes alkalommal jobban és jobban teljesítettünk. jó volt nézni a szóló jeleneteket, ahogy mindenki beleélhette magát az adott szerepbe, s jól érezhettük magunkat ezúttal is.
- Kookie mond csak, bejön neked a kis csaj mi? – Jiminie hyung hangja zengte be a légteret mikor Rapmonie hyungot fürkésztük miközben gyakorolta a kezdést.

- Aranyos lány és... – kezdtem bele a válasz adást, ám Jimin közbeszólt.

- Tudtam! – kiáltotta el magát vigyorogva – Húzd már meg! Tudom, hogy áhítozol rá, és az álmaidban már mióta lefektetted. Látom rajtad, hogy kell neked. – folytatta tovább, mintha annyira érdekelt volna az, hogy mi hablatyol nekem. Igaza volt abban, hogy vágytam rá, de nem tudtam a közeledés célját. A csók is gyávaságból történt, nem úgy közeledtem, ahogy általában szoktam azokhoz, akik kellenek nekem. SoYou más volt. Valamiben eltért az eddigi partnereimtől. Talán, hogy velem egyidős, de lehet azért, mert ugyanúgy vágyik rám, ugyanúgy érez mint én, s őt is valamiféle kín övez körül, ami velem kapcsolatos. Az enyém pedig... Vele.
- Jó, tudod mit? Forgatás után áthívom. – ösztönösen az arcába vágva a megjegyzésemet, egy kaján vigyort húzott arcára, s ezzel szinte belökött a mély vízbe.

Pár méterrel állt odébb tőlünk, s Jimin szokásához híven mindig minket a kiszemeltjeinkhez lök, hogy hívjuk el. Olyan tipikus nőfaló, és érti a dolgát, de ez nem segít. Sosem segített mert olyan hülyének érezzük mindig magunkat, hogy sosem tudjuk, hogy mit mondjunk. Idióta, és nem is értem, miért állok vele szóba egyáltalán. Annak ellenére, hogy egy bandában vagyunk, nem kötelességem hozzászólni, kommunikálni vele. De ha az utolsó esélyemet is elszúrja, nem fogja megérni a holnapot, azt garantálhatom számára.
- Szia. – köszönt rám mosolyogva SoYou, s végignézve rajta észre sem vettem eddig, hogy milyen szép hosszú lábai vannak.
- Szia.. izééé... öhm... – kezdtem bele valamilyen lagymatag, gondolkozós dolognak – Azt szeretném megkérdezni, hogy forgatás után ráérsz? Mármint, hogy a dormba eljöhetnél, mert meg szeretném köszönni a fáradozásaidat és... – fogta be mutatóujjával ajkaimat.
- Átmehetek. – mosolyodott el, ahogy válaszolt, s ajkaimat összehúzva egy aprót bólintottam válasza miatt.
Mélyen legbelül egy hatalmas boldogságroham kapott el, s amikor eltávolodtam tőle a helyszínre igyekeztem, ahol az utolsó közös jeleneteket kezdtük el felvenni. Ám mielőtt még belemelegedhettünk volna, Jimin ismét rám akaszkodott, s kérdezgetni kezdett a stylistunk iránt. De nem válaszoltam egy idióta kérdésére sem, mert nem tartottam fontosnak azt, hogy válaszoljak neki.
- Naaaa JungKookie mond már el. – kezdett bele a hisztijébe Jimin, de ezen a kérésén és reakcióján csak kínosan nevettem.
- Eljön velünk a dormba. Most pedig csináld a feladatodat! – szóltam rá mire a szokásos durcás fejét bevágta és a többiek kedvére is beállt a megfelelő helyre, majd elkezdtük a közös felvételeket a jelmezekbe.
Órák teltek el, ismét sokáig táncoltuk el a koreográfiát, és újból meg újból újranéztük, majd a jobbnál jobb jeleneteket kiválasztva egy nagyon jó összképet állítottunk össze. S ezek után már az öltözőbe battyogtunk, ahol sorjában levetettük a ruháinkat, majd miután az utcai öltözékünket magunkra vettük a stáb tagokra hagytuk a pakolászást, s SoYout megkeresve hazaindultunk a lakásunkba.
Az utcára érve azonnal beszálltunk a kocsinkba, s hazaindultunk, ami nem is volt sok idő. Így mikor már a megfelelő ajtónál tudhattuk magunkat boldogan és fáradtan léptük át a küszöbét, s a nappaliban a kanapéhoz sétáltunk mindannyian, majd páran azt elfoglalva, csak én és a magamhoz hivatott lány maradt állva. Így más választást nem kaptam.

Beinvitálva a szobámba, kissé meglepetten fürkészett a nappaliban úgy, ahogy a többiek. De elég volt annyit mondanom, hogy köszönetet szeretnék mondani. Viszont így is volt fogalmuk valamiről, amiről SoYounak nem volt. S ezt akartam bebizonyítani, itt és most.

Miután már a négy fal közé sétált előttem, az ajtót becsuktam a hátam mögött, majd az ágyamhoz araszolgattunk, amire végül helyet foglaltunk. Kellemes érzés töltött el amiatt, hogy kettesben lehettem vele, de mégsem érezhettem teljesnek a dolgot,

A srácok a szobám ajtaja előtt ácsorogtak, és hallottam, ahogy aprókat kuncogtak, s Jimin folyton azt hajtogatta, hogy tuti meghúzom a csajt. És abban volt igaza, hogy meghúznám. Kívántam.

- Nagyon szép szobád van. – mosolyodott el, ahogy körbenézett a szobámon.

Kék színű falak, különböző mintákkal. Világosbarna bútorok a fal mentén, s fekete bőrszék az íróasztalnál. Kétszemélyes hatalmas franciaágy díszelgett a szobám közepén. Ebből állt a kis kuckóm, amit mindennél jobban szerettem.

- Köszönöm. – mosolyogva köszöntetett mondtam, s ráfeküdtem a puha alvóalkalmatosságra. A plafont fürkészve gondolatok ezrei sorakoztak fel elmémbe, de nem tudtam azokkal törődni, csak a mellettem ülő lánnyal – Hogy-hogy jelentkeztél az ügynökségre stylistnak? – tettem fel egy igen egyszerű, de mégis frappáns kérdést, amivel igyekeztem a köztünk uralkodó néma csendet feloldani.

- Láttam hirdetést, és gondoltam megpróbálom, hátha beválik. És mikor megkaptam az emailt, hogy megkaptam az állást, hihetetlen boldog lettem. – hangjából sugárzott a boldogság, ahogy e szavakat kimondta, s bennem ismét megmozdított valamit. Valamilyen apró érzést.
- És nem furcsa neked, hogy ilyen fiatalon ennyi munka szakadt rád? – faggattam tovább.

- Igazából nem nagyon. Szeretek veletek dolgozni, és így legalább a családomat is segíthetem. – mosolyodott el, ami egyre kíváncsibbá tett, ám nem kérdezősködtem tovább – JungKook, szeretnék elmondani neked valamit. Tudom, hogy őrültség, nem is tagadom le, hisz nincs miért, de... – hangja elakadt, s mintha egy hatalmasat nyelt volna, akkora gombóc keletkezhetett torkában, s nem csak az övében. Az én torkomban egy aprócska gombóc volt, de minden másodperccel egyre hatalmasabbá vált. Mintha ezzel akarta volna tudatosítani velem az élet, hogy most vagy soha – Amikor először léptem át az ügynökség kapuját dolgozóként, emlékszel? Véletlenül összeütköztünk, mikor TaeHyung kergetett téged a folyosókon. És akkor is összefutottunk, mikor vártam az igazgatót az irodája előtt. Elkezdtél érdekelni. Mármint ne értsd félre, kedvellek meg minden, csak... – ismét magába fojtotta a szót.
- SoYou, az a helyzet, hogy én is valamit el szeretnék mondani, és... – hasított belém egy apró jelzés, s amint folytathattam volna, a mellettem ülő ismét felszólalt.
- JungKook, többet érzek munkakapcsolatnál. Tudom, hogy helytelen és azt is, hogy most egy őrültnek fogsz nézni, de szeretlek! Érted? – a várva-várt szót meghallva egy hatalmas szikla zúdul a földre szívemből, s mielőtt még válaszolhattam volna, ajkai az ajkaimra tapadt. A csókja egyszerűen édes volt, s amilyen lágy volt, olyannyira tüzes is. De nem élvezhettem mert eltávolodott zavartan tőlem.

Gondolkodni már nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Ajkaimat puha, bársonyos párnáira tapasztottam, s harapni, marcangolni kezdtem, s közben megszabadítottam magam, s őt is a felesleges pólótól, így bepillantást nyerhettem formás idomaira. Ami valljuk be őszintén, kedvemre való volt. Nem amiatt mert volt neki ott valami, hanem azért, mert régen éreztem azt, amit egy nő tudott volna nyújtani számomra Mindegy volt az idő, a kor vagy bármi, mindig arra vágytam, hogy őszintén tegyem és ne akaratból, mert a farkam irányított.
Ajkaink az apró elválást követően ismét egymásra találtak, s gyengéd táncot kezdtek el ízlelőszerveink lejteni. Hihetetlen érzés volt, ahogy egy ártatlan csókból, tüzes és szenvedélyes, de mégis lágy csókot tudott varázsolni. Így mikor már teljesen belemélyültünk a csókunkba, az érzelmeink kinyilvánításába, akkor már lejjebb csúsztattam ajkaimat, s nyakát pár helyen megszívva kényszerítettem ki belőle egy kéjes nyögést, aminek hatására lejjebb haladtam, s a kulcscsontjához érve apró csókokat hintettem csontjára. Majd továbbhaladva mellkasán a melltartójához érve óvatosan megemeltem felsőtestét, s lecibáltam róla a felesleges darabot. Azt ledobva az ágyam mellé, azonnal rátapadtam keblére.
Apró csókokat hintettem meztelen mivoltjára, s egyik kezemet feje mellé helyezve támasztottam ki magam, majd a másikkal mellét kezdtem el masszírozni. Másik mellét továbbra is apró csókokkal díszítettem, majd érdes nyelvemmel kezdtem el mellbimbóját kezdtem el izgatni.
Percekkel később ugyanezen mozdulatokat elvégezve lapos hasát csókolgatva haladtam lefele, s tangája szegélyénél megállva egy kaján vigyort húzva arcomra azonnal levettem róla a már benedvesedett anyagot. Azt is a többi ruha mellé száműzve combjaira tapadtam, amiket beborítottam csókjaimmal, és az egyre növő vágyaimmal, amit úgy vezettem le, hogy combtövéig haladtam végig, majd csiklójához érve azt szívni, s nyalni kezdtem.
Kéjes nyögései szinte belepték egész szobámat, ami hihetetlenül sok adrenalint szabadított fel bennem. Így mikor már befejeztem tevékenységemet eltávolodtam tőle, s a nadrágomat, majd a boxeremet is levettem magamról, majd mielőtt még behelyezhettem volna járatába férfiasságomat, előtte SoYou még rákapott, s pár mozdulatot téve hagyta, hogy kellően merev tagomat végül belé helyezhessem.
Kitárt lábai közé helyezkedve egy megfelelő pozíciót keresve behatoltam, s forróságot érezve tagom körül, kissé elgyengültem, de másodpercek elteltével mikor sikerült megszoknunk egymást, apró, lassú mozgásokba kezdtem. Nyögések, morgások és hangos sóhajok hallatszottak a négy fal között, így a tempómon is egyre gyorsabban kezdtem változtatni. Csak löktem, és löktem, közben ajkait haraptam, nyakát és kulcscsontját csókoltam, kebleit kényeztettem. Hallgattam, ahogy kéjesen ejtette ki nevemet puha párnáin keresztül, így egyre erősebben, gyorsabban löktem csípőmet, mígnem úgy éreztem percekkel később, hogy valamiféle gyenge pontot találhatok el.

Minden egyes mozgással egyre hangosabb és hangosabb lett a zaj, s számomra is egyre nehezebb kezdett lenni az egész. Testem túltengett a hormonoktól, az adrenalintól, s ahogy újból löktem, és löktem, valamiféle forróság övezte körül hímvesszőmet, ami még jobban arra sarkallt, hogy továbbra is mozgassam csípőmet.
Teltek a másodpercek, s merev, kétszeresére duzzadt férfiasságom a lelankadt, eredeti formáját visszaöltött tagommá alakult át, s a forró, nedv belőlem is távozott. Ennek hangot adva újabb morgások és sikolyok lengték körbe a levegőt, így mikor már teljesen lelassultam, s végérvényesen abbahagytam a tevékenykedésemet, kihúzódtam belőle.

Izzadt testét megnézve egy elégedett, ám fáradt vigyor ült ki arcomra, s mellé feküdve fújtam ki a levegőt, amit szinte az egész aktus alatt a tüdőmben tartottam amiatt, hogy elmondhassam neki amit érzek.
Az összegyűrt takarót, ami félig lelógott az ágyamról magunkra terítettem, s magamra húzva a stylistunkat ismét elégedett voltam magammal.
- Egyébként, nem csak jól nézel ki, és nem csak jól csókolsz, de el kell mondanom neked azt, hogy én is szeretlek, s ámbár eléggé gyávák voltunk egymással szemben, azt hiszem elmondhatom, hogy azt akarom, hogy a barátnőm legyél. – motyogtam az orrom alatt, s mellkasomba karmolva jelzett vissza a rajtam fekvő lány. Azzal mondott egy igen, és abban az egy másodpercben csókolt meg lágyan, félénken, de mégis szenvedélyesen.