Büntetés (+18)

Jeon Jeong Guk vagyok 25 éves és Szöulban rendőr. Három éve fejeztem be az egyetemet, s azóta vagyok szolgálatban. Sok minden történt, hogy beálltam a rendőrök közé, de sosem feledem el azokat a napokat, amit az egyetemen töltöttem el, a sok diák között. Főleg az utolsó évet, ahol megismerkedtem egy csodás lánnyal, aki jogot tanult, ám azóta, hogy lediplomáztunk, nem láttuk egymást, s nem is kerestük fel a másikat. Furcsa volt, hogy nem ölelhettem át, nem csókolhattam meg... De biztos vagyok abban, hogy jó élete lett.

Mint minden reggel, most is ugyanazon időben keltem fel. Reggel öt óra, s az álmosság szélén állhatok újfent, ha egész nap megint kergethetek a társammal valamilyen elmebeteg pszichopatát. Így mint mindig egy pohár erős kávét küldtem le, majd a szobámba visszasétáltam, s a szokásos szettemet előkaptam, és a fürdőszobába araszolgattam, ahol negyed óra alatt a tusolást elvégeztem, a fogmosást, s a hajbeállítást is, de még az arcom lekezelését is szintén el tudtam végezni azokban a percekben. Így mikor végeztem a fürdőszobába behelyezett fekete bokszeremet felvettem, s visszabattyogtam a szobámba, ahol egy egyszerű kék farmert és egy fehér bő pólót vettem magamra. Mivel sosem hoztam haza a munkahelyi öltözékem, így mindig az őrsön öltöztem át.
Amint végeztem az általam eltervezett időben az összekészüléssel, azonnal felvettem a bakancsomat, a mobilomat a zsebembe csúsztattam, majd a kocsikulcsot levettem a tartóról, s kisétáltam otthonomból. Hatalmas házban laktam, ugyan egyedül, de nekem az csak kedvezőbb volt, minden szempontból. A bejárati ajtót becsuktam, majd bezártam, s egy gyors pillantást véve leellenőriztem a bezárt ajtót, s elindultam a kocsim felé. Mivel nagy házam volt, és sport kocsim, amivel közlekedtem civilként, így tudható az, hogy a legjobbak között vagyok a munkahelyemen. Még zöldfülűként elkaptam egy olyan rablót, akit már vagy öt esztendeje kerestek. Így tudható be az, hogy jól élek. Jó munka, jó élet... De a nők hiányoztak az életemből.
Mikor már a járgányomban ültem, a motort elindítottam, s száguldani kezdtem a munkahelyem felé. Meleg volt. Nyár közepe volt már, s a legmagasabb hőmérsékletet ütötte a mérce, amit még mi is bírtunk ép ésszel. De volt olyan, aki nem bírta. Múlt hónapban az egyik munkatársam felmondott a nyárra, s közölte a főnökséggel, hogy csak télen jön vissza, vagy az ősz végén, amikor már a levegő is hűvösebb lesz. Nem normális. De hogy őszinte legyek, sosem volt az, és nem is lesz, az egyszer biztos.
A munkahelyem hátsó parkolójába mikor letettem a kocsimat, azonnal a munkatársam fogadott, akivel együtt üldözzük a bűnözőket. De ha jobban tetszik, akkor minden kocsiban eltöltött időben pornó újságokat nyom a képembe, hogy azt olvassam, és ne a napi híreket, amikhez több közünk van, mint azokhoz a szennylapokhoz.
- MinJae, legutóbb is megmondtam, hogy nem fogok még a kedvedért sem pornó magazinokat olvasni! Perverz állat vagy! – röhögtem el magamat, ahogy ezeket a szavakat kimondtam. Igaz, mindig azzal jött, hogy keressek fullos bigéket, döngessem meg őket, utána pedig hagyjam őket magukra, de sosem tettem még ilyet. Az egyetemen mikor megismertem egy lányt, sokszor jártunk össze. Buliztunk, egymás szobájában aludtunk. Furcsa volt, hiszen két külön kollégiumban voltunk, de sokszor találkoztunk, és ez volt az, ami nekem tetszett benne, mert sokszor felkeresett.
- Olyan vagy. – kezdett bele a hisztijébe, s közben lépteink az épületbe vezettek minket. Tágas aula fogadott minket, s körbenézve is csak nyomozókat, rendőröket, s irodai munkásokat, elemzőket láttunk. Így a jobb oldali folyosóra fordulva a második jobb oldali ajtón betérve tudhattuk magunkat a saját irodánkba.
- Te most komolyan ez ideraktad az asztalomra?! – szedtem fel az említett helyről az újságot, s a felém közeledő alakjának hajítottam. Hiába nézett rám furcsán, meglepetten majd perverzül, kicsit sem hatott meg. Idegesített inkább. Megszoktam az efféle viselkedéseit, de pusztán már az volt számomra irritáló, mikor felhozta a témába a különböző bárokat, ahova beülhetnénk egy-egy este, mikor a melóval végeztünk. Jó ötletnek tartottam, de nem tudtam elképzelni azt, hogy egy bárban iszogassak alkoholt, s különböző táncoslányok társaságában élvezzem ki az estén hátralévő idejét. Persze én szerencsés olyan társat kaptam, akinek a nap végén mindig akad valaki, aki az ágyában köt ki, de mit ad Isten, hogy nekem is ezt kéne csinálnom, hogy jó életem legyen?! Utálom.
- Ne hisztizzetek már megint! Inkább menjetek dolgozni, mert már rég elkezdődött a munkaidőtök! – szólt ránk a főnökünk, aki egy szemrevaló nő volt. A rendőrségen sokan fordultak már meg nála, még MinJae is, s azóta van rákattanva arra, hogy munka után bárba menjünk. Talán egyszer megfogadom ezt a perverzségtől fűtött tanácsát munkatársamnak, de az is lehet, hogy egyszer egy nap olyan nőt találok aki után már sóvárogva fogok járkálni, hogy együtt lehessünk.
- Máris megyünk. – unott választ adva, azonnal átvettem egyenruhámat, s a kulcsot felkapva a társammal a kocsikhoz araszoltunk. Gyönyörű fehér színű kocsi volt, s kényelmes is. Mivel MinJae a tipikus kényelem megszállottja, így egy igen drága kocsit kellett beszereznie a főnökségnek, hogy ez a morgó és szexmániás fazon bent maradjon, mint jó munkaerő. Igaz, mi voltunk a legfiatalabbak, de a legjobbak is, de terepre nem mindig küldtek minket.
Sok irodai munkát túlélve napok óta kaptuk azt a feladatot, hogy a főutcát kellett figyelnünk, s a kocsik km/h-s sebességét kellett fürkésznünk a készülékünkkel, ám órákig semmi sem történt. Ültünk a seggünkön a kocsiba, s minden jármű a megadott sebesség alatt közlekedett, ezzel is megelőzték a bajt. Néhány suhanc pedig a megadott sebesség felett vezették járműveiket, így őket minden alkalommal megállítottuk, s elvettük a jogosítványaikat. Sokszor utáltam ezt  munkámba, de muszáj voltam a protokollt követni.
Én régebben eléggé sokat ittam, volt, hogy az óráimra berúgva mentem el, s ott lettem rosszul. De volt olyan alkalom, mikor be se mentem még zárthelyi vizsgára sem, de mindig meglettek a jegyeim, és a megfelelő átlagom a diplomához. Ezért is áldottam meg a jó Istent, hogy felvettek engem azonnal. Igaz, hogy tényleg kezdésnek papírmunkákból éltem, de azóta már MinJaevel kitűnő párost alkotunk, és teljesítünk.
Ültünk a kocsiba, s vártunk, de órákon keresztül semmi sem történt. Ültünk továbbra is, s meglepetésünkre egy piros sport kocsi hajtott el mellettünk közel másfélszer annyi sebességgel, mint amennyivel szabad volt a közlekedés. Így kapva az alkalom azonnal beindítottam a motort, s társamnak jelezve, hogy üldözünk egy gyorshajtót, újabb vendéget viszünk be az őrsre. A jelzés megszólalt, a fények égtek, s a gázt pedig tövig nyomtam, hogy utolérhessem az illetőt.
Ahogy közeledtem a járműhöz, úgy kezdett el előttem lassítani, végül egy parkolónál meg is állt. Mindent rendbe téve a rendőrségi kocsinkat, kiszálltunk belőle, s én, mint normális rendőr baktattam a leállított jármű felé. Ismerősnek tűnt, de nem igazán foglalkoztam vele, csak az ablakon kopogtatva vártam, hogy elkérjem annak a személynek az igazolványát, akire várt a bírság. S amint lehúzta az ablakot, a szemeim hirtelen a kétszeresükre nőttek. Mi a szent szar?!
- Taeyeon?! – pillantottam rá, s ijedt ábrázatára. Valószínűleg realizált, hogy így bámult, de öröm volt látni azt a lányt, akiért az egyetemen odavoltam. Kim Taeyeon, 24 éves jogi hallgató volt az egyetemen. Csodás lány volt akkoriban is mikor megismerkedtünk, de még a mai napig is ugyanolyan csodálatosnak mondanám. Hosszú, barna haja a derekáig ért, mosolya olyan édes volt, mint a méz, s pillantása egyszerűen elragadó volt. Ő volt az, akire mindig vágytam. De ha mégsem ő, akkor egy hozzá hasonló lányra.
- JungKook? – billentette oldalra a fejét, s jobban bámulta az arcomat, mint eddig. Egy bólintás kíséretében jegyeztem meg, hogy én vagyok az említett személy, s így az arcára a rég nem látott mosoly ült ki. Abban a pillanatban tudtam, hogy kell nekem, hogy őt akarom – Miért is állítottál meg? – érdeklődött, s ezzel kiszakított az idilli környezetből, amit magamban felépítettem. Ügyes vagy Jeong Guk, hogy most már tényleg a farkad irányít. Hiába volt a kérdése, elvesztem íriszeibe.
- Haver gyere már me... – fejezte be mondatát azonnal, mikor meglátta, hogy egy csajjal szemezek. Jó vagy haver, ne érts félre semmit se. Bámult rám, majd a kocsiban ülőre, s ismét rám. De egy szó sem bírta elhagyni ajkait, csak bámult, s egy kaján vigyort felvéve arcára azonnal hozzám intézte szavait – Akkor a kisasszonyt elvihetjük az őrsre, vagy itt fogjátok bámulni egymást, amíg valamelyikőtök meg nem szólal? – szövegelése közben Min átdobta vállaimon karját, s közelebb húzott magához jelezvén, hogy húzzam meg a járgányban ülőt. Csendben ácsorogva, s egy jó erős lábra lépéssel jeleztem válaszomat társamnak, s amint elengedtem a testemet azonnal beszálltam Taeyeon mellé a kocsijába – Beviszed? – érdeklődött, mire egyet bólintottam. Több mondanivalója nem volt, így mikor beültem a kormány mögé, pár perces várakozás után a társammal két kocsi kíséretében vittük be a kapitányságra a gyorshajtónkat.
A fél órás út alatt egész jól elbeszélgettem Taeyeonnal. Megtudhattam, hogy szingli, és ahogyan azt is, hogy hiányzik neki pár ember az egyetemről, köztük én is. Furcsa volt, de jól esett, hiszen nekem is hiányzott. De nem csak a mosolya, az érintése, hanem a csókjai is. Egy párszor volt alkalmam megcsókolni, de az sosem volt az igazi. De most!
- Kérem, fáradjon a kihallgató szobába. – tessékeltem be az üveggel elválasztott helyiségbe, majd beszélgetésbe bonyolódtam vele – Akkor, miért is vezetett ilyen gyorsan kisasszony? – érdeklődtem, majd leültem vele szembe, s egyik szemöldökömet felemelve fürkésztem zavart arcát.
- Késésben voltam, és muszáj voltam gyorsabban vezetni, mert ha nem tettem volna, elkéstem volna. – adott választ a kérdésemre, majd elfordította az arcát. Milyen kis édes – Ne nézz így! Az egyetemen is utáltam ha így néztél rám. A mai napig gyűlölöm! – fújta fel lágyan arcát, majd miután haloványan felém fordította fejét, megnyugodott.
- Nem gondoltad volna, hogy valaki elkap, mi? – kaján vigyort a képemre öltve fürkésztem egyre vörösödő arcát, ami nevetésre késztetett, ám nem akartam tovább nyaggatni. Elég volt ennyi válasz tőle, hogy tudjam, hogy miért kellett megállítanom – Akkor, mára végeztünk. – zártam le a beszélgetésnek nevezhető kihallgatást, s kiengedtem a fülkéből. Utána battyogva előztem meg egy idő után, hogy a rá kiszabott bírságot elintézzem.
Perceket eltöltve az ügyintéző irodában a saját fizetésemből fizettettem ki Taeyeon büntetését, mondván, hogy elintézem jómagam. S ezt bevéve az egész társaság, elengedték, s amint kiléptem az irodából, szótlanul ragadtam meg csuklóját s egészen az irodámig húztam, ahol átöltöztem, majd a kocsimhoz cibáltam, ahova beült, s hazavihettem magamhoz. A motor leállt s az ajtót kinyitva neki azonnal betessékeltem magamhoz, majd egy szó nélkül kereste meg a szobámat, ahova le is telepedett.
Csak ült az ágyamon s várta, hogy letölthesse a büntetését, amit kiszabtam rá. Mivel az ősről elhoztam kisebb-nagyobb sikerrel, felelősséggel, s a bírság kifizetésével, így rajtam állt az, hogy a megérdemelt büntetését megkapja. Ebből a szempontból voltam más, mint MinJae. Tartottam magam egy pontig, de ha az a személy került hozzám a legközelebb, akiért odavagyok, amiatt az ember miatt még a rémálmaimban is rosszabb tudok lenni, ha együtt létről van szó.
Komótosan haladtam felé, s szépen lassan közelítettem arcomat arcához, s meglepett, vörös arcot kaptam válaszul tettemre. Tetszett. Minden mozdulatára emlékeztem az egyetemről, így tudtam, hogy egy apró, lágy érintés, s azonnal elvörösödik az arca. Ujjamat végighúzva puha arcbőrén, azonnal ajkaira tévedtem. De akkor is csak a szemeimmel. Puha, dús, édes, s hívogató ajkai megbabonázták mivoltomat. Érezni akartam, bele akartam harapni, s hallani akartam nyögéseit. Így egyre közelebb haladtam ajkaihoz, ajkaimmal. Végül pedig rátapadtam. Éreztem a tiltakozását, hogy szinte megfulladna, de egy idő után már csókja lágy volt, s tüzes. Ugyanannyira akarta mint én, de a megszakítást is én okoztam levegő hiány miatt.
- JungKook...én... – kezdett bele mondókájába, ám ezt nem bírtam végig hallgatni. Képtelen voltam rá. Eltávolodtam tőle, s csak bámultam hatalmas íriszeit, ahogy csillogó szemekkel fürkészte rezzenéstelen, komoly arcomat. Csak bámultam, s hirtelen puha ujjait éreztem arcomon, amit nem értettem igazán. De a gondolkodást kihagyva, ismételten ajkaira tapasztottam enyéimet, s újból megcsókoltam. Szenvedélyes volt. Talán jobban, mint az előző. Bátorság pedig nem kellett nekem a továbbiakhoz. Szó nélkül löktem rá az ágyra s azonnal marcangolni kezdtem ajkait.
Ahogy csókoltam, úgy fedeztem fel ujjaimmal teste összes pontját. Néhol elidőztem egy kicsit, néhol pedig eléggé sok időt töltöttek el mozgásban lévő ujjaim. Ám a legtöbb másodpercet is a fenekénél töltöttem el, s formás idomába belemarkolva, egy kéjes nyögést préseltem ki belőle csókunk közben. Jól eső érzés volt ilyet hallani tőle. S ezután kezdtem jobban belelendülni. Ajkairól vékony nyakbőrére tévedtek párnáim, s lágyan szívni kezdtem bőrét, amelynek hatására apró nyögések hagyták el ajakit. De nem csak nyögések. Belém kapaszkodott, s szinte már szorított. Beleunva nyaka szívásába, pár apró puszi kíséretében vándoroltam kulcscsontjára, aminek érintése kezdte el felperzselni a levegőt. 
Apró puszik után, néhol beleharaptam a bőrébe, néhol kiszívtam a kipécézett területet. Halk nyögések, szapora légzések követték eme cselekedetemet, ám végül visszatértem puha párnáira. Édes ajkait megízlelve aprót beleharaptam, majd engedélyt kérve a csókunk elmélyítésére, ízlelőszerveink táncot lejtettek egymással. S cselekedetünk közben éreztem, ahogy ujjaival belekapaszkodott a felsőmbe, s felfelé kezdte el húzni. Nem engedtem neki, hogy levegye rólam. Szerettem volna, ha kicsit jobban belemélyült volna a dolgokba. Így amit hideg és puha bőrét megéreztem a hátamon, azonnal lefogtam, s a feje mellé raktam. Leszorítottam.
Csak bámult rám, s várta a további tetteimet, ha már a karjait lefogtam. Sokáig pedig nem is kellett várnia. Egyik kezét elengedve a felsője alá nyúltam, s ujjaimat végig húzva bőrén, éreztem ahogy teste megfeszült az érintésemtől. Ujjaimat lépésről-lépésre sétáltattam hasán, s felfelé haladva gyengéden végighúztam mellein, s ismét lapos hasára visszatérve húztam ki onnan. Elégedett mosolyt húzva arcomra vándoroltattam kezemet aprócska szoknyája alá, ahol fehérneműjéhez hozzáérve éreztem kívánatát. A puha anyagon tartva ujjaimat lazán elkezdtem mozgatni, s körkörös mozgással igyekeztem valamelyest ellazítani, s eme cselekedett hatására aprókat felnyögött.
Lassan elvettem az ujjaimat, s ahogy rápillantottam, ajkai puhaságát fedeztem fel ajkamon. Lágyan csókolt, s gyengéden húzta fel ismét felsőmet. Ám ezt már engedtem neki. Hátamon végigsimított, s ahogy az anyagod felfelé gyűrte, úgy kaptam le magamról a textilt, majd újból egymás ajkait téptük. Csókunk újból elmélyült, s nem váltak el párnáink, de kezeim annál inkább mozogtak. Ruháit egymás után szakítottam le róla, s az anyagokat a földre dobva, már csak a fehérnemű fedte. Nem sokra rá, megszabadított minden feleslegesnek hitt darabtól, s domborulatait fedő anyagokat szintén letéptem róla.

Ahogy minden lekerült rólunk, s engem még egy boxer takart, szemügyre vehettem meztelen mivoltját, s ismét ajkaira tévedtem. Jobb kezem fejénél pihent, míg a bal kezem munkálkodott. Teste minden egyes szegletét végig simítottam, s hosszú lába belső részénél végig húzva ujjaimat nőiességéhez tévedve, két ujjamat járatába helyeztem, s lassú mozgásba kezdtem. Érzetem, ahogy remeg, s élvezi mozdulataimat. Egyre tempósabb kezdett el lenni mozdulataim ritmusa, s egyre nyögő testére pillantva, ismét vigyorognom kellett. Újból lassítottam, s az ujjaimat kihúztam, és végig pillantottam kissé izzadtnak mutatkozó testén. Ennyire élvezte, hogy már izzadni kezdett a teste, vagy én voltam olyan mohó, hogy így kényeztettem?
Csókunkat ismét megszakítottam, s ismét nyakára tapasztottam ajkaimat, s újból szívni kezdtem bőrét, ám nem tapintatosan. Néhol fogaim közé vettem vékony bőrét, s úgy szívtam. Nyomot hagytam rajta. De a reakciója annyi volt, hogy a hajamba túrt. Élvezte, még ha fájt is neki. Csak nyögött s szaporán lélegzett. De ez sem tartott sokáig, mert kulcscsontját vettem célba még utoljára, amire pár csókot hintettem, s végül lejjebb haladtam. Mellkasát végig puszilva tértem rá melleire. Egyik kezemet ráhelyezve nőiességére kezdtem el masszírozni, néha pedig rámarkoltam, s másikat pedig apró csókokkal hintettem, majd érdes nyelvemmel néhol megnyalva mellbimbóját, majd megharapva vártam reagálását tettemre. Újból éreztem megfeszült testét, s sóhajait, amik újból erősödni kezdtek. Ágyamon lévő lepedőt gyűrögetve vezette le érzéseit, amiket cselekedeteimmel váltottam ki belőle.
Cselekedeteim hatására teste remegett s jobban látszódott az, hogy csillogott. Ujjaimat újból végighúztam testén, s sokadjára igyekeztem a legjobbakat elérni nála. Így ismét domborulatához érve, lassan végig simítottam rajta.. Ajkaimat lassan vezettem le testén, végig csókokkal vezetve az együttlétet, s amint hasa aljához értem, lábához vándoroltattam ajkaimat, aminek belső oldalát csókolgatva felfele haladtam, s végül csiklójához érve lassan el kezdtem nyalni, s szívni. Válaszai továbbra is nyögések voltak, s természetesen a nevemet is megformázta néha ajkaival, ám nem mindig bírta kimondani.
Eltávolodva nőiességétől az éledező, s már éledtnek mondható nemességemre pillantottam, majd rá, ahogy lassan végigpillantotta felsőtestemet. Még nem volt alkalma arra, hogy megnézze kidolgozott felsőtestemet, így egy igencsak aranyos és vicces mimikát öltött arcára. De csak számomra volt olyan, amilyen az, hogy csodálkozva és meglepetten nézte mellkasomat, s hasamat.
- Meg ne szólalj! – parancsolt rám, s ahogy felállt, úgy lökött hátrébb, majd közelebb lépve hozzám, ajkaimra tapadt. Hihetetlen volt a csókja. Egyik keze nyakam körül pihent, míg a másikat végighúzta a hátamon, majd visszaadva cselekedetemet, rámarkolt fenekemre. Nem bírtam mást reagálni, csak belenevettem a csókjába. Megkeresve kezét visszatettem a nyakam köré, majd másik kezét felsőtestemen végighúzva, ujjait beakasztotta a boxerem szegélyébe.
Csak vártam, hogy lehúzza rólam, ám feleslegesen. Ujjait kiakasztva az anyagból, végighúzta rajta, s éledt hímvesszőmre rákapva egy aprót szorított rajta, majd visszavezetve ujjait lehúzta rólam az anyagot, így bepillantást nyerhetett nadrágom tartalmába. Ahogy meglátta, alsó ajkát beharapta, s végignézte fedetlen alakomat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik az, ahogy rám néz, így mint egy kiéhezett vadállat csaptam le rá. De nem élvezhettem ki sokáig.
Ajkai nyakamra tévedtek, szívni és harapni kezdett, majd mellkasomat szintén ezen tettekkel díszítette. Lejjebb haladt, puszikkal díszített, s merev tagom közben kezébe tévedt. Rámarkolva kezdte el fel, s le húzni, majd hasam aljához érve, azonnal rákapott merev tagomra, s nyelvével azonnal izgatni kezdett. Mély sóhajok távoztak ajkaim közül, s már sóvárogva vártam azt, hogy bensőjében lehessek. Meglepetésemre nem sokat időzött hímvesszőmmel, így amint szabadnak tudhattam, az előttem álló hívogatóan nézte a már begerjedt alakomat, s amint a kábulatból feleszméltem azonnal az ágyra löktem, majd hosszú, s vékony lábai közé helyezkedve nyílásához helyezve tagomat, lassan hatoltam be, amire a válasza egy apró, kéjes nyögés volt.
Kényelmesebb pozíciót keresve felé hajoltam, majd lassan kezdtem el mozgatni tagomat, s amint a kellő súrlódás megtörtént, s a fájdalom sem volt már olyan erős, amit kétszeresére duzzadt tagom okozott számára, gyorsítani kezdtem. Ajkait újfent birtokba vettem, s falni kezdtem. Nyelveink ismét táncot jártak, s nyögései néhol megzavarták tettünket. Kezei hátamon pihentek, s mély karcolásokkal díszítette, majd pedig hajamba túrt, ami feltüzelte mivoltomat.
A lökéseim az egymással való különböző cselekedetek sorozatára felgyorsult. Amilyen tempóban a csípőm mozgott, olyan tempóban szöktek ki a hangos zajok, amik belepték szobámat. Újbóli dolgok hatására ajkitól ismét melléig eljátszadoztam, s hagytam, hogy a hátamon egyre gyarapodó vörös csíkok tömkelege egyre mélyebbek legyenek. Tetszett, hogy így játszott, így a lökéseimen ismét gyorsítottam. S ahogy gyorsítottam, úgy mélyítette bele körmeit bőrömbe egyre mélyebben, s a csípőm mozgásával a leggyengébb, s legérzékenyebb pontját eltalálva, szinte sikításokat szakítottam ki torkából.
- Mégh...Junghkookh gyorshabbahn! – újabb parancsot kiadva teljesítettem kérését. Gyorsabban kezdtem el lökni, s a gyenge pontját eltalálva éreztem, ahogy a teste egyre jobban megfeszül alattam, ívbe áll, s egyre több izzadságcsepp csillog puha bőrén. Minden egyes lökéssel egyre hangosabban sikított, nyögött, majd ahogy egy utolsó, erős lökés hatására a gyenge pontjába ütköztem, valamiféle forróság lepte körül férfiasságomat.
Pár lökés erejéig a tempómat tartottam még, s ahogy éreztem, egy idő után már több nekem sem kellett. Ugyanaz az érzés kerített hatalmába, ami másodpercekkel, vagy talán percekkel korábban. Nyögések, morgások, sikítások hada zengte be szobám légterét, s ugyanazon dallamot játszva párszor még elhangzottak ezen hangok. Lökéseimen lassítottam, s lelankadt, eredeti formáját felvevő tagomat kihúzva belőle, remegő teste mellé dőltem.
Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak a takarót ami alattunk volt magunkra helyeztem, s pihegő testét átkarolva hunytam le a szemeimet. Percekkel később mozgásokat észlelve nyitottam ki pilláimat, s a mellkasomra helyezett fejét pillanthattam meg, amik másodpercek töredéke alatt került oda. Keze hasamon volt, s bőrömet lágyan cirógatta.
- Azt hiszem, hagyni fogom, hogy ezentúl elkapj gyorshajtásért, és ilyen büntetést szabj ki rám. – e szavakat meghallva az én arcomra is mosoly ült ki. Örültem neki, hogy talán ez nem az utolsó ilyen alkalmunk, s talán több is lehet ennél, s újból ugyanaz lehet, mint az elején.