Romantikus Karácsony

Ez volt a harmadik év, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt, de egy párként mégis csak ez volt nekünk az első. Hihetetlen volt az, ahogy egy párt kezdetünk alkotni. Mióta megismertem vonzott a tekintete és a kiállása. Ő maga volt a megtestesült gyönyör és csodálat számomra. Egy megszokott napon, a hosszúra nyúló próba után elhívott vacsorázni, hogy a többiek magukról gondoskodjanak otthon, s a lélegzetelállító vacsora után elvitt a folyóhoz sétálni, ami hihetetlenül gyönyörű volt. Még a napfelkeltében is, amit megvártunk. Akkor hangzott el az a mondat, amit sohasem tudnék elfelejteni; Jin, lennél a párom? Őrületes volt, ahogy kimondta ezt a pár szót, s a szívem hihetetlen nagyot dobbant. Vágytam ezekre a szavakra, azt akartam, hogy végre az érzéseim beteljesüljenek.

Mint minden egyes nap, a mai sem volt másmilyen. Reggel korán felkeltem és kicsoszogtam a konyhába, ahol a megszokott kávékat elkészítettem a többieknek. Problémába voltam, hisz nem tudtam, hogy Jimin és Suga mennyire maradtak józan állapotba, és mennyire lehetnek másnaposak. Sokszor nehezen hiszem el, hogy az ünnepek alkalmával ők ketten lerészegednek és felszednek néhány csajt, majd valahol elintézik a dolgaikat. Nem tudtam sosem elképzelni, de Nam miatt végképp.

A kávékat egy tiszta tálcára helyeztem, cukorral, tejszínhabbal és tejjel, majd sorjában mindenki szobájába besasszéztam, Volt akinek erős kávét hagytam az éjjeli szekrényén, volt akinek hagytam hozzá cukrot, esetlegesen öntöttem az italába tejet. Mindenki durmolt, nagyon jól aludt. Keserves volt önmagamat azzal szembesítenem, hogy még ezen a csodás napon is szörnyen korán tudtam felkelni, pedig az igazak álmát aludva azt hittem, hogy kivételes lehet ez az alkalom.

Visszaérve a konyhába, nekiálltam a reggeli elkészítésének. Mindenkinek a megszokottól eltérőt, de mégis ugyanazt készítettem. A pult teli volt szeméttel, tálcákkal és a tűzhely pedig különböző serpenyőkkel volt ellepve. Szörnyen sok mosogatni valót hagytam magam körül.

- Mit készítesz Kicsim? – búgta fülembe édes hangon Namjoon, miközben hátulról átölelt. Aprócska mosoly ült ki az arcomra, s a serpenyőt pár másodpercre a megfelelő helyére raktam. Megfordultam és egy apró csókot hintettem dús párnáira. Válaszul egy halovány mosolyt kaptam, mely után elengedett és hagyta, hogy a reggeli teendőimet elvégezzem.

- Mindenkinek a megszokottat készítem, csak kicsikét másképpen. – mosolyodtam el szavaim kimondása közben. Hátam közepén éreztem Namjoon szüntelen csillogó szempárjának égetően bizsergető érzését, s ez arra sarkallt, hogy elkalandozzak

Az első alkalmunk két héttel azután volt, hogy megkért, hogy alkossak vele egy párt. Hihetetlen volt, ahogy hozzám ért, és a vágy csak úgy sugárzott belőle. Vigyázott rám, óvatos volt és igyekezett a leggyengédebben közeledni hozzám, hogy a fájdalmat is elkerülje. Olyan volt mint egy álom. Ő maga számomra az álom, s úgy érzem, hogy ez az érzés teljes mértékig kölcsönös.
Lassacskán a reggeliket elkészítettem, s az asztalra helyeztem a megfelelő helyekre. Mindenkinek megvolt a megszokott helye, így nem volt nagy probléma az, hogy elhelyezzem az étkeket. Kedvesem hatalmas, édes mosollyal az arcán fürkészte sürgő-forgó alakomat, s miután rászánta magát, szó nélkül elment, és mindenkinek szólt, hogy reggelizünk. Büszke voltam rá, hogy ennyivel segített nekem, s mindig is az voltam, mikor ezt az apróságot megtette értem.
Mindenki fáradtan és álmosan kicsoszogott az étkezőbe, s ugyanilyen lelkesedéssel leültek reggelizni. Bosszantó volt az, hogy ezen a csodás napon is ilyen fapofával vágtak neki a napnak, de nem tehettem mást, csak tűrtem.
- Nos, akkor kinek mi a terve a mai csodás napra? – hatalmas mosollyal az arcán kérdezett meg mindannyiunkat Namjoon. Öröm és boldogság járta át a szívemet a kedvességétől, és a lágy szavaitól.
- Karácsony van, ünnepeljünk! – üvöltözött Taehyung, s mindenkinek a vidámság ült ki fáradt arcára. Hatalmas üdvrivalgás járta át kicsinyke kis lakásunkat, de az az öröm hihetetlenül jókedvre derítette mivoltunkat.
- Ha már a reggeli keretén belül így összegyűltünk, valakinek a fát fel kellene hoznia és akkor Tae, Jimin és Kookie mehettek díszíteni. – Suga taglalta az elkövetkezendőket. A reggelit mindenki gyorsan elfogyasztotta, s végül kedvesem lement a fáért, amit előző nap hozattunk a dormhoz, és levitettük az alagsorba. Hihetetlen volt, hogy eljött ez az alkalom, hogy egy csodás ünnepe tölthettünk újból együtt, s miután a fa a helyére került Suga szakmai segítségével, a három fiatal, Jimin, TaeHyung és JungKook elkezdték együtt díszíteni a lakást, néhol elejtve pár veszekedést, amit mosolyogva hallgattam végig a tűzhely melletti pultnál.
Hatalmas vigyorral az arcomon készítettem a karácsonyi menünket, ami kétféle levesből állt, több mint ötféle másodikból és egy csomó desszertből, amit a napokban a szabadidőmben készítettem NamJoonnal. Fergeteges hangulat járta át a kis lakásunkat, de annál jobb volt az az érzés, mikor pár percre elszabadulhattam a tűzhely mellől. Komótos léptekkel a szobámba battyogtam, s miután magamra csuktam az ajtót a szekrényemhez siettem, ahol az ajándékokat a ruhakupac alól előkotortam. Mindent szépen az ágyamra helyeztem, és a megfelelő csomagolópapírral bevontam az aprócska vagy nagy dobozokat, utána pedig felcímkéztem sorjában az összeset.
- Akkor lássuk csak.. – pillantottam végig az összes elkészült csomagon – Ez Jiminnek lesz, ezeket Jungkooknak adom, akkor ez itt Tae ajándéka. Itt ez a stóc pedig Hoseoké és Yoongié, Nam ajándéka pedig a nap végén lesz nála a parton. – bólintottam önmagam megerősítése érdekében, majd mindent egy hatalmas szatyorba pakoltam, figyelmetlenül.
- RapMonie hyung mit fog tőled kapni a parton? – JungKook gyerekes hangját meghallva az összes porcikám megrezdült a pániktól. Kookie besomfordált mellém, s végigpillantott a szobán, és a zacskón.
- Felhozták már a srácok a fát? – érdeklődtem kissé rémülten. Nem akartam, hogy tudomást szerezzen az ajándékáról, vagy arról, hogy a kedvesemnek mit szánok.
- Jimin és Suga mentek le érte. – vigyorodott el a legfiatalabb, majd kislisszolt a szobámból. Hatalmas megkönnyebbülés járta át a testemet, hogy egy szemernyi kérdést sem tett fel, és nem is borított ki.
Nagy boldogsággal csoszogtam ki a nappaliba, ahol a fiatalok büszkén keresgették a díszeket és viháncolva rakták fel a gyönyörű, zöld fenyőfára. A fényeket szerelmem helyezte fel az ablakkeretre, néhol összegubancolva a drótokat szenvedett vele.
- Adjad, felrakom én, mielőtt még szétszednéd teljesen. – kapta ki kezéből a világító eszközt – Te pedig inkább J-Hopenak segíts a takarítással. – utasította Suga Namot. Aprót kuncogtam, ahogy párom halk morgását meghallottam és az arcára pillantva végül a teljes nevetés elöntötte mivoltomat. A durcás arca, a kérlelő pillantásai teljesen ellágyították a szívemet, de mint legidősebb és szakácskodó ember, nem tehettem meg azt, hogy a figyelmem rá szegeződjön csak.
A konyhába visszatérve az ételekre pillantottam, amik még csak félig voltak készen. Örültem, hogy a vacsorát készítettem bőszen, de idegesített hogy még a felénél sem tartottam. Sokat bajlódtam az elkészítéssel de büszke voltam arra, hogy a finomságaim mindig elfogytak, bármennyi is volt az adag.
- Valaki segítsen! – kiáltottam ki a konyhából. Másodpercek elteltével HoSeok jött a segítségemre, aki a salátákat az elmondásom alapján elkészítette bő egy óra alatt mellettem. Az íze fenséges volt, a kinézete úgyszintén. Remekül sikeredett saláták mellett még a terítéket is szépen az étkezőbe vitte, ahol már mindenki ült.
Lassan kitotyogtam a levessekkel, amiket csak ebédnek szántam, s az asztal közepére pakolva halovány mosollyal ültem a banda vezetője és a legfiatalabb tagja közé az asztalhoz. Mindenki teli tányérokat helyezett maga elé, és tetemes mennyiségű ételt kezdtek el gyorsan magukba habzsolni. Jó volt látnom a nyomát annak, hogy megint sikerült mindent a legjobbra csinálnom, s fél órányi evés után minden étkészletet a mosogatóba vittem.
A mosogatószert ráfolyattam a tányérokra, azután pedig a forró vizet engedtem rájuk. A mosogatókesztyűt felvettem a kezeimre, a tányérokat és evőeszközöket pedig lassan elkezdtem sikálni egy mosogatószivaccsal. Háromnegyed órányi szenvedés után kikecmeregtem ráncos ujjakkal a konyhából visszamentem a szobámba, ahol az ajándékokat felkaptam. Mindet szépen átnéztem, hogy az összes megvolt-e, s miután megbizonyosodhattam arról, hogy egy sem hiányzott, kisomfordáltam a nappaliba, ahol már mindenki engem várt, és az ajándékaimat.
- Akkor, szerintem kezdhetjük. – a Bangtam Boys leadere, Kim NamJoon felkonferálta az ajándékozást. Mindenki ordítozva kereste a saját nevével ellátott csomagokat, és azok tartalmának vagy örült az adott tag, vagy sírt attól, mert olyan viccesnek tartotta magát az ajándékot, esetleg meghatódott a boldogságtól.
Mint minden évben, ezen a jeles napon is konyhai eszközöket kaptam ajándékba, de kivételesen ebben az évben egyéb olyan dolgokkal is megáldottak ezek mellett, amik a szexuális életemhez kapcsolódtak. Vicces volt, ahogy egy rózsaszín szőrös bilincset emeltem ki az egyik dobozból, amit közösen a három legfiatalabb és egyben legelevenebb barátaim vettek nekem, de emellett egy szemkötő is volt, egy bokszer, mely eléggé kirívó volt azokhoz a darabokhoz képest, amiket általában hordani szoktam. De Yoongi egy korbáccsal lepett meg, HoSeok pedig egy új szobamamusszal, amibe azonnal bele is szerettem. NamJoon sejtető mosollyal bámult rám, mikor az ajándéka hozzám került, de a kinyitását nem akartam elsietni, másnapra terveztem a sok estrém, vicces és kedves ajándék után.
- Gyerekek, köszönöm ezt a sok fergeteges ajándékot, de kicsit túlzásba estetek. – kuncogtam mondandóm közbe, ami által a többieket is arra sarkalltam, hogy nevessenek ugyanúgy.
- Hidd el Drágám, ha meglátod azt amit tőlem kaptál, nem fogsz így nevetni. – suttogta fülembe édes hangon, ami miatt a testem összes porcikája remegni kezdett. Illúziók kerítettek magába, mintegy önző démoni átok ez a férfi. Az érzéseim megpecsételődtek, s szavai elárasztották a bensőmet kéjes feszültséggel. Uralkodni alig bírtam magamon, de végül sikerült észhez térnem.
Órákat szórakoztunk a sok játékkal, édességgel és egyéb tárgyakkal,magnem eszembe ötlött, hogy nekem még dolgom volt. Visszaslisszoltam a konyhába, és a már kész ételeket egy fél perces melegítés keretén belül felforrósítottam. Az ínycsiklandozó illatok csak úgy áradtak a lakáson belül, s a segítséget nem is kérve Jimin meg is terített mindenkinek, és az ételeket is segített kicipelni az asztalhoz.
Percekig tartó habzsolásunk mindenki arcára hatalmas boldogságot varázsolt, s az evés után a mosogatás nem rám hárult. Furcsamód V mosogatott és JungKookie pedig eltörölgette az edényeket, tányérokat és étkészleteket. Meglepődtem, de halovány öröm sugárzott belőlem annak láttán, hogy kedveznek nekem.
Ennek hívén fogtam magam és a konyhát meg a nappalit elválasztó pultrésznél álltam, s NamJoon figyeltem, aki a karácsonyi fényeket fotózgatta Jiminnel együtt, aki végül annak rajzolása mellett döntött.
- Kicsim, elrabolhatlak egy rövid időre? – mosolyogtam rá kedvesen a páromra, aki azonnal rám kapta gyönyörű barna szemeit, s felállt a kanapéról. Lassan battyogott hozzám és a felöltözött alakomhoz. A bakancsát és a kabátját magára öltötte, s azonnal útnak indultunk – Elmentünk, majd jövünk! – ordítoztam a küszöbről a benti bagázsnak, akik egy hangos köszönéssel nyugtázták távozásunkat. Kezét elkapva összekulcsoltuk ujjainkat, és úgy sétáltunk végig a folyosón, a lépcsőn, majd pedig az utcán, miután kiértünk.
Sötét volt és hideg, de mégis gyönyörű volt a város. Csodálatos fények, sok kivilágított utca és rengeteg ember, pár és család sétálgatott az utcákon szüntelenül. Hihetetlen volt, ahogy a part felé haladva is ugyanilyen el nem múló pillanatok tárultak szemeink elé. Vidámság és öröm volt az ünnep, de úgy éreztem, hogy a java most kezdődhet.
Ahogy a partra értünk, az egyik kibérelt apartmanhoz sétáltunk, s szüntelenül fogtuk egymás kezét még akkor is, mikor a kulcsot elfordítottam a zárba, és kinyitottam a kis házikó ajtaját. Pompás berendezés fogadott minket, akár egy álombéli szálloda, olyan volt a kis kuckó. Az ágyon fehér és vörös takaró volt, fekete bútorok, sötétbarna fapadlózat, krém színű falak néhol piros díszítéssel, fekete keretes ágy, melyen vörös rózsaszirmok voltak elszórva. Imádtam, hogy ilyen remekül elrendezett kis vendégházban tölthettük az estét, de még volt számára egy aprócska kis ajándékom.
- Gyere, mutatok valamit. – mosolyogtam rá, s a kis kuckó emeletére vittem. Az erkélyen megállva azonnal megcsókoltam. Mámorító volt az édes ajkát marnom. Szédítő, megrészegítő volt ahogy egymás ajkaira voltunk tapadva. A kilátás a tóra valami fenséges volt. A homokos part, a holdfény ami megvilágította az egész eget, romantikussá varázsolta a körülöttünk forrongó levegőt.
A kilátás és a fények mellett, a gyönyörben pompázó tájat megfigyelve úgy döntöttem, hogy ideje lesétálnunk a partra, ahol egy aprócska kis szerkezet várt ránk. A levegő hűvös volt, de nem tántorított el minket attól, amit akartam. A gépezet ami egy tökéletesen látható helyen volt, az egy tűzijátékot kilövő eszköz volt. Nagyon szerettem azt a masinát. Mindig a legjobb alkalmakra akartam hasznosítani, de a legjobb és legfontosabb esemény amire felhasználható, úgy éreztem, hogy ez a pillanat lehetett az.
Elengedtem a kedvesem kezét, s odarohantam a szerkezethez. A megfelelő eszközöket behelyeztem, s azon nyomban el is indítottam azt. Az, amit elterveztem, tökéletesen olyan volt, amilyennek lennie kellett. A tűzijáték maga nem volt érdekes, de a tartalma annál inkább az volt. Egy aranyos szöveget lőttem ki az égbe, ami kifejezte az érzéseimet NamJoon iránt. A felirat természetesen a kedvenc színeinkből állt és remekül illett az ég sötét színéhez.
- Ez mind a te műved? – érzékenyült el párom, s egy megismételhetetlenül jó csókba invitált, amit visszautasítani képtelen lettem volna. Kezemet átdobtam nyakánál, és úgy húztam egyre közelebb magamhoz. Édes párnáival ajkaimat kényeztette, s derekamnál átfonva karjait magához préselt – Annyira édes vagy ezzel a gesztussal. – eresztett el, és halovány mosoly keretén a legromantikusabbnak vélt szavakat hallatta.
- Szeretlek. – suttogtam ajkaitól pár milliméternyire, s mosollyal az arcomon kapaszkodtam ujjaiba és elkezdtem húzni vissza az esti szállásunkra.
Visszaérve azonnal az ajkait kezdtem el marni miután az ajtót becsaptam magunk mögött, és utána a szobába kezdtem el lökni. Lassan a ruháktól  is megszabadítottam, magamról is mindent lekaptam, azután pedig az ágyra löktem. Minden percünk egy élmény volt, egy forró és tüzes pillanat. A hely, ahol egy csodás éjszakát tölthettem el Vele, újabb reményeket és erősebb érzéseket váltott ki belőlem.

- Szeretlek Kim Namjoon. – leheltem puha ajkaira egy aprócska csókot, s hagytam, hogy az álom, ami vele kezdődött a pilláimra szálljon, s elnyomott az édes álom párom mellkasán.

Szertári kényeztetés (+18)

Tapasztalat. Ennyit mondtak nekem az egyetemen a tanáraim, mikor az utolsó, diplomaosztó előtti félévemet jártam. Tesi tagozatos voltam, így minden egyes ott tanult lecke teljesen megmaradt az elmémben.

Gimnáziumban dolgozni nehéz, főleg ha olyan osztályt kell tanítani, oktatni, mely csinos lányokból áll, s pár fiúból. De közülük is Luna volt az, aki kitűnt, hiszen nem csak az arca volt gyönyörű, hanem a lábai, csípője. Igazából ő maga a tökély. Túlzás, de látni benne erőt és akaratot, hogy a formás idomait meg tudja tartani, felemelő érzés. Mikor először láttam a gimibe belépni, egy félénk lány volt, aki visszahúzódó és magába forduló is volt. De mára, végzős diákként hihetetlen mód megváltozott, s ez változtatta meg bennem a gondolatokat, a róla alkotott véleményemet.

Korán reggel keltem, hiszen ez volt az utolsó tanítási napom a végzős diákok között, így a mai nap folyamán kell lezárnom körülbelül száz diákot. Hosszúnak ígérkező nap áll előttem, így mindenben a legjobban kell nyújtanom. Kikecmeregve az ágyból azonnal a földszintre mentem, ahol lefőztem egy adag kávét, majd reggelit készítve magamnak a reggeli rutinom ezen részét megcsináltam. Miután az utolsó falatokat lenyeltem, úgy siettem vissza a szobámba, ahol előszedtem egy bokszert, zoknit, majd az öltönyömet. A táskámba belehelyezve a tornafelszerelésemet, és az irattartómat, majd előkeresve az osztályozó füzetemet is beledobva a táskámba indultam az utcára, majd magam mögött bezárva a bejárati ajtót, csoszogtam a kocsimhoz. Beszállva a járgányomba a motort azonnal elindítottam, s a gázra helyezve a lábamat, száguldottam az iskola felé. Pár piros lámpát kapva, igencsak lassan értem a munkahelyemre, de türelmesen kivárva a lámpa átváltásokat, lassan kocsikáztam, ráérősen az iskola épülete felé. Amint odaértem, a nekem kijelölt parkolóba beállva kászálódtam ki a járműből, majd egy gyors pillantást vetve a járgányomra, bizonyosodhattam meg arról, hogy bezártam.
Lomha léptekkel sétáltam be az iskola épületébe, s a tanáriba véve az irányt, azonnal ledobtam a táskámat, majd a kialakított öltözőbe besétálva azonnal átvettem a tornafelszerelésemet, mely minden egyes nap más volt. Káromra sokszor meglincseltek munkatársaim a hibáimért, de sosem érdekelt. Mindig a magam ura voltam, és mindent úgy kezeltem, ahogy kellett.
Ezen a napon természetesen egy olyan osztállyal kezdtem, akikkel eléggé nehéz bánni, de ha okos az ember, hamar rájön, hogy mire lehet szükségük. Szerették ahogy hagytam, hogy csinálják a maguk dolgait, de mégis megkaptam a tanításra alkalmas tiszteletet tőlük. Mindig olyanok voltak akikkel kilehetett jönni, csak lázadtak.
- Jelentést! – ordítoztam a csarnok bejáratánál ahogy beléptem a terembe. Mindenki azonnal vigyázzba állt, s az egyik új gyerek jött ki jelenteni. Alig szólalt meg, máris mondták a magukét a többiek – ELÉG! – kiabáltam el magam, s mindenki azonnal elcsendesedett. A névsort felolvastam, s beikszeltem a hiányzókat, majd körbenéztem a társaságon – Tíz kör futás! – fújtam bele a sípomba, majd hatalmas vigyor ült ki az arcomra, ahogy mindenki elindult.
Hosszú, kínzó köröket jártak meg a diákok, s az utolsó ember megérkeztével párba állítottam őket. Minden pár egyik tagja kezébe adtam egy labdát, s kiosztottam a további feladatokat, melyeket egészen óra végéig végezniük kellett. Tudtam, hogy utáltak emiatt, de ez volt az én feladatom, amit kiróttak rám az idekerülésem napján.
Megszokott tanmenetet követve a kicsengetés után azonnal a testnevelő tanároknak szánt tanáriba battyogtam, ahol megvártam a becsengőt, s ezzel a kedvenc kis osztályomat. Furcsa érzés volt egy osztályt teljesen közel éreznem magamhoz, de annak a tudata, hogy ott van, mindig felpezsdített. Csak miatta tudtam elviselni az osztályt, ahogy talán most is.
Becsengetés után lassan csoszogtam végig a folyosón, majd bekukucskáltam a tornaterembe, amint a cipőm orra a nyitott ajtó szegélyét megérezte. Ott volt Kyra, s mint mindig, mosolygott és nevetett. Pechemre a szűkösnek érző nadrágom jelezte, hogy a piszkos gondolataimat hessegessem el, ám olyan jó volt az arcom előtt lebegve látni néhány szaftos jelenetet, hogy egyszerűen a perverz vigyorom és késztetésem erősebb volt annál, hogy tanárként viselkedjek vele.
- Üdv mindenki! – léptem közelebb a társasághoz, ahol mindenki hatalmas üdvrivalgással köszönt, de a kiszemeltem valahogy a tiszteletet nem akarta megadni nekem, hogy kicsit jobban érezhessem magam körülöttük.
- Tanár úr, a mai napra mit talált ki nekünk? – érdeklődött megszokottan nyavíkoló hangon MiHi.
- Minden felmérőt bepótoltatok. Dupla óra van, így mindenkire van elegendő időm. – hangsúlyoztam ki az előírtakat, s ezek után Lunára néztem – Neked viszont majdnem minden hiányzik, így bent kell maradnod kilencedik órában, vagy az utolsó kettőről eljössz, és minden hiányosságosat bepótolod. – ajánlottam fel neki két lehetséges opciót, de mintha a falnak beszéltem volna, süket fülekre találtam.
- Ebéd szünet után, tanár úr. – adott kielégítő választ kérésemre – Nincs értelme azokon az órákon bent lennem, amik akkor lesznek, mert unalmasak, és állandóan oktatófilmekkel traktálnak minket. – kezdett nyafogásba, ám a padra csapva a jegyzettömbömmel, mindenki felfigyelt rám, s dühös ábrázatomat kezdték el ijedten fürkészni.
- Akkor kezdhetjük. Akiknek a nevét mondom, azoknak minden rendben van és kimaradásuk sincs. Aki nem hallja a nevét, itt várakozik a sorára. – fejeztem ki magamat egyszerűen. Mindenki fújtatni, vagy fujjogtatni kezdett a feladatokra, de ha nem teljesíttetem velük, búcsút inthetek az állásomnak, és talán a lehetőségemnek is. Összecsaptam a tenyereimet, és elkezdtem a feladatokat szépen sorjában elvégeztetni a társasággal. Mindenki a kimerültségig csinálta a kiadott bepótolni valót, s a második óra kicsengetésére mindenkivel sikerült végeznem, kivéve Lunával – Luna, akkor ebéd szünetben találkozunk. A többieknek pedig kitartást a mai további tanórákhoz. Mehettek. – intettem az osztálynak, s ismételten a testnevelői irodába tévelyegtem. Untam, hogy volt három tanórám aznap, s a többi idő pedig számomra csak puszta unalom és kín volt. Vagy beraktak helyettesíteni idióta osztályokba, vagy szimplán a női tanárok caflattak utánam, mintha annyit számított volna, hogy a férfiak között én voltam a legnépszerűbb és legfiatalabb. De volt egy másik véglete az ott tartózkodásomnak. Az értekezletek, amiken szinte semmi felszólalási jogom nem volt, oda sem tartoztam egyáltalán nem volt értelme ott lennem. Mindig annyira néztek rám, mikor a női jogokat felhozták, a tanár-diák kapcsolatokat és az egyéb szociális érveket, amiket mindig rám varrtak. Gyűlöltem ezeket az órákat, kínzó és gyötrelmes volt, ahogy a várakozás is.
Nagy nehezen kisasszéztam az irodából, és a tanáriba csoszogtam, ahol a tanárok egy része bent tartózkodott. A női szempárok rám szegeződtek, a férfiak pedig megvető pillantásokkal illettek megszokottan. Szemeimet megforgattam, és a nekem kijelölt asztalhoz sétáltam, s az azon lévő mappákat fürkészgettem. Rengeteg papírmunkát adtak, mint mindig. De a legijesztőbb és idegesítőbb az volt, ahogy bámultak rám.
- Nem tudnátok mást bámulni? – fordultam a hölgyemények felé, akiknek az arcukról lerítt a céljuk. Hogy egyszer összefeküdjek velük. Ellébecoltam köztük, sokszor befurakodtam egy-egy társaságba, ahol sok csinos hölgyet és lányt láttam trécselni. Természetesen közülük mindig kiszemeltem valamit, és ez szemet szúrt mindenkinek akik körülöttem voltak. Persze akadtak nyomulós emberek és gyávák is, de közülük is akadtak tökéletes partnernek bizonyulóak.
- Naaa Jimin, add be a derekadat. Engem kihagytál a legtöbb buliból, amibe a többi női kollégádat belevontad már. – nyaggatott Mingi, akinek a hangja egyértelműen a libabőrt varázsolta rá a bőrömre. Nagyon idegesített, ahogy rám akaszkodott. Velem egyidős, ugyanakkor kerültünk ebbe az intézménybe, de egyszer sem fordult meg a fejembe, hogy rámozdulnék. Nem tartottam nagyra, és nem is érdekelt a jelenléte. Minden egyes nap mikor idekerültünk, körülöttem legyeskedett, megkért, hogy legyek olyan kedves és fussak vele minden este, de visszautasítottam. Ez lett az ára annak, hogy végül úgy döntöttem, hogy a saját korosztályomat, és a fiatalabbakat elkerülöm. De Luna volt a megváltás és az átok is egyben, hogy így kezdtem el érezni iránta.
- Csak hagyjatok. – kaptam fel a holmijaimat, a mappákat és a ruháimat, és elindultam a megfelelő ajtó felé, ami a folyosóra vitt ki. Dühömben és zavartságomban hangos lépteket hagytam magam után, de hamar elértem a megfelelő ajtóhoz, ami a földszinten volt, a tornaterem közelében.
Becaflattam a szobába, s elhelyezkedtem a kanapén ahol sikeresen elbóbiskoltam pár percre. Jó érzés volt lehunyni a szemeimet, de az éhség jobban vonzott a munkánál és a pihenésnél. Így fogtam magam és a táskámból elővettem egy szendvicset, s elkezdtem falatozni.
A szünet hamar eltelt, az én időm pedig egyre kevesebb lett. Az óra csak ketyegett, én pedig egyre borzalmasabban kezdtem magamat érezni. Mindenféle érzés kavargott bennem, de leginkább a kétség, hogy a döntésem helyes volt-e, de ha mégsem, talán valahogy az életben helyrehozhatom. S ha nem, akkor bele kell törődnöm mindabba, amiket elkövettem eddigi életem során.
Várakoztam, kegyetlen gondolatok tépték elmémet, s minden egyes kattogás egyre feszengőbbé váltották át a nyugodt légtért, és a hangulati állapotomat. Pánikoltam, kétségbe voltam esve a hülyeségemért, de az idő, ami csupán már csak pár percet mutatott megdobogtatta szívemet. Az idegességem egyre jobban kezdett felvillanyozódó érdeklődéssé formálódni.
A csengő megszólalt, a torkomban gombóc keletkezett, a pezsgés a testemben egyre erősebbé vált. Lábaim megindultak  a kijárat felé, majd át a folyosó másik oldalára, ahol pár lépésnyire találtam a tornaterem ajtaját. A falapot kinyitottam, s perceket várakoztam.

Vártam, hogy Luna végre megjelenjen, s mikor megpillantottam a tornaterem felé haladni, a testemben minden hormon felgyülemlett. Alig takaró mininadrágja rálátást biztosított hosszú lábaira, s formás fenekére, és szintén aprócska sportmelltartója bepillantást mutatott lapos hasára és formás kebleire. Nem bírtam visszatartani magamat látványa miatt. 
Kellett. Éreztem ereimben, hogy akkor, abban a szent pillanatban magamnak akartam őt. Magam alatt akartam tudni izzadt, csillogó alakját. Beteges és perverz gondolat volt, de éreztem, ahogy a távolság csökkenéséve minden izmom csak a jelre várt, hogy behúzhassam a szertárba, és megdughassam. Igaz, utáltam emiatt magamat, de ez sem érdekelt akkor. Csókolni akartam, végig akartam szántani ujjaimat fenekén, hátán, s még a hasán is.
Ahogy elém ért, újabb kegyetlenség tárult elém, mely az önmagamban lappangó férfiasságomat kezdi szítani. Őrjöngő izgalom kezdte végigjárni mivoltomat azt sugallva, hogy itt az idő, ám tudtam, hogy nem tehetek azt, amit akarok, hiába is vágyom rá.
- Akkor kezdjük a fekvőtámaszokkal. – kísértem a bordásfalakhoz, majd az egyik padot kihúztam, s leültem rá, míg az előttem lévő lány a megfelelő pozíciót fel vette végül – Száz fekvőtámasz, száz felülés kell ahhoz, hogy átmenj a vizsgán. Ha nem tudod teljesíteni mind a kettőt négy-négy perc alatt, nem engedhetlek tovább. – vázoltam fel a helyzetét a lánynak, akinek a tekintete azonnal üressé vált. Nevetségesen édesen nézett ki, ahogy igyekezett terelni néhány szóval, de amennyire szerencsétlen, velem szemben nem jöhet össze a dolga – Akkor kezdheted. – csaptam össze tenyereimet hatalmas vigyorral az arcomon, s számolgatni kezdtem a fekvőtámaszait sorjában. 
Kínos volt, ahogy figyeltem, s tudtam, hogy érzi a pillantásaimat, amivel kiégetem a hátát. De a késztetés volt az úr az elmémben. A kívánat, a sok fáradozás és álom, amit mindig vele éltem meg. Mint egy kínzómester, olyan tökéletes volt, olyan hibátlan. Minden vágyam ő volt, de a tudat, hogy nem viszonozza ezt az érzést, sokszor elbizonytalanított, s a pokolba taszított. 
Ahogy formás fenekére vetettem némi pillantást, teljesen elvesztem alakjában. A kín csak úgy nőtt bensőmben, ám a számláló csipogni kezdett, és visszarántott a koszos és mocskos fantáziákból a való életbe.
- Kevesebb lett mint száz, de csak nyolccal. – mosolyodott el haloványan a teljesítménye miatt. Igaz, azt mondtam neki, hogy száznak kell meglennie ahhoz, hogy átengedjem, de a kitűnőhöz ez is bőven elég – Tanár úr, a felülésnél tetszik tartani a bokámat? – érdeklődött halkan, amire csak hümmögtem válaszul. Furcsa volt, hogy így megkért, de egyben a bőség zavarát is előrántotta ezzel belőlem.
Lemásztam a padlóra, s a már hátán fekvő lány bokájába kezdtem el kapaszkodni. A számlálót ismét négy percre beállítottam, majd a kezdőszót megadva a visszaszámláló elindult, és Luna elkezdte a felüléseket. Furcsa mód semmit se éreztem, csak a nyugalmat, ahogy az erőfeszítés minden apró mozdulatára az arcán jelent meg. De valami egy idő után zavarni kezdett. A lábait széjjelebb húzta, s egyik percben arra kaptam magam, hogy egyre közelebb és közelebb kerül hozzám.
Átjárt valamiféle kényszer vele kapcsolatban, majd a kaján vigyor, ami nem az én arcomon, hanem az övén jelent meg, furcsálló érzést és ábrándot váltott ki belőlem. Íriszei mélyen beleivódtak sötétbarna szempárjaimba, s ajkai milliméterekre voltak enyémtől. Ijedt arcom hatalmas vigyort kényszerített arca puhaságára, majd ismét fekvő pozícióba került. Lelkem, s testem megnyugodott, de ebben a pillanatban éreztem meg ajkamon lágy párnáinak érintését és suttogását mely azt mondja; Tégy magadévá. Őrületes érzés volt, szorító és meseszép érzésű.
- Ezt miért és...? – meglepődötten pislogtam pilláimmal mikor szabadnak éreztem ajkaimat.
- Csak maradj csendbe. – mutatóujját ráhelyezte párnáimra, ezzel elcsitítva engem. A testem bizseregni kezdett ahogy a kezeimet lehámozta bokájáról, majd felállt. Követtem ezen cselekedetét, s én is felálltam. Ismét furcsaság kezdett fellángolni mivoltomba, mikor már arra lettem végül figyelmes, hogy vékony, hosszú ujjai körbefonták csuklómat, és megszorongatta azt. Lassan elindult velem a szertárba, ahol a rumlit a tisztaság váltotta fel. Szerencsémre a jó idő a segítségemre volt és az idő amit ott tölthetünk senkit sem akadályoztathat semmivel.
A földön egy újonnan vásárolt matrac volt, amire azonnal rálökött mikor ahhoz a tárgyhoz értünk, s az ölemben foglalt helyett ezután. Ijedt ábrázatom ismét kiült arcomra, az övére pedig ismét egy kaján vigyor, ami után újból ajkaimat kezdte el lágyan marcangolni. Édes ajka megrészegített, és érintése felforrósította a bőrömet és a véremet. Apránként érintette alsó párnám minden pontját, s ezután annyira elmélyedt az apró puszikba, hogy már kénytelen voltam elmélyíteni azt.
Bizseregtem, hullámzott a gyomrom, a pilláim pedig automatikusan lecsukódtak, ahogy ízlelőszerveink gyengéd táncba fogtak. Élveztem minden percét, ahogy csókoltuk egymást, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a levegőnk szűkössége miatt el kellett eresztenünk egymás puha párnáját. Íriszeim hirtelen kitágultak a kívánattól, de mégis a sok kérdés ami felötlött elmémben, erősebb volt a vágynál és kéjnél.
- Luna te... – újból elcsitított puha mutatóujjával, s elmosolyodott haloványan.
- Shhhhh, azt akarom, hogy évezd. – suttogta ajkaimtól pár milliméternyire. Újból ráhajolt párnáimra és lágyan ráharapott alsó párnámra, ezzel egy halk nyögést kényszerített ki belőlem. Foglenyomatát dús párnája váltotta fel, s édes csókja újból és újból a megrészegítés érzésébe lökött. Kegyetlenül jó volt ahogy marta párnáimat, és ahogy ujjait lassú mozgással a hajamba vezette. Iszonyatosan jó érzés volt ahogy hozzám ért, de minden egyes alkalommal az elválás volt a legnehezebb számomra – Remélem nagyon élvezi ezt Park tanár úr. – mosolyodott el miután lassan elvált tőlem. Íriszei mélyen beleágyazódtak sötét szempárjaimba, s levegőt alig tudtam venni a közelségétől.
Ujjait lassan a nyakamról a melegítőfelsőm alá vezette ahol puha ujjait monoton lassúsággal végig vezette a mellkasomon. A hideg cikázott végig rajtam, és a verejték csak úgy csurgott le bőrömről. A mosoly ami továbbra is arcán volt, szemei amivel fürkészett megállhatatlanul némiképp ijedtséget varázsolt tekintetemre.
- Luna, ezeket miért? – kissé dadogósan kérdeztem tudatlan állapotomból kiszakadva, de mintha süket fülekre találtam volna. Óvatosan kivettem a kezét felsőm alól, de akaratos mivoltja erősebb volt, és hasamba karmolt. Halkan felszisszentem karmolására, s hanyatt feküdtem a matracon.
- Túl szexi vagy ahhoz, hogy ne csináljam meg ezeket veled. – hajolt közelebb hallójáratomhoz és halkan, kéjesen suttogta fülembe e kívánó szavakat. A verejték erősebben áradt belőlem, szemeim kitágultak, s a mérhetetlen vágy fogott el általa.
Meggondolatlanul temettem magam alá, de ezzel párhuzamosan kerültem ismét alulra. Csípőmre ült, s szépen lassan kezdett rajtam mozgolódni. A kín, vágy és kéj felülkerekedett rajtam, így gerincén végigvezettem ujjaimat, végezetül pedig rámarkoltam formás fenekére, aminek köszönhetően halkan felsóhajtott. Halovány mosoly ült ki arcomra, s erőt véve magamon újból magam alatt tudhattam gyönyörű mivoltját.
Mézédes párnáit szabdalni kezdtem fogaimmal, néhol viszont már elkalandozott kezem, s egy-egy pillanatra felsője alá csúszott. Lágyan végigsimítottam dekoltázsának ívén, s lassan hátához csúsztattam tenyeremet, ujjaimat pedig gyengéden a csathoz vezettem. Alányúltam, s a csatot szétrángattam, majd felsőjével együtt leszakítottam felsőtestéről. Pupilláim kitágultak látványára s ajkaimat lágy nyakbőrére vetettem, így ismét változtatva pozíciónkon.
- Jimin, kérlek... – suttogtam hallójáratomba, de semmit se törődve vele haladtam lejjebb a kulcscsontjáig, majd vissza puha nyakához, amit apró csókokkal, és néhány laza szívással megjelöltem. Élvezetes volt kínoznom, így rajta csüngenem, s apró nyomokat hagynom rajta. Mintha passzolnánk, úgy éreztem így teljes az életem. Vele, és az együttlétünkkel.
- Shhhhh. – csitítgattam ajkaimmal, s játékos csókba invitáltam. Éreztem, ahogy a felsőmet legszívesebben leszakította volna rólam, ahogy néhol hátamba kapott, vagy hasamba karmolt, esetlegesen már a nadrágom szegélyét kezdte el húzogatni kínzás céljából – Nem játszunk ilyet. – kaptam el kezét és a másik csuklóját elkapva a feje fölé emeltem kezeit, és lefogtam – Halkan. – vigyorodtam el, s  minden egyes porcikáját lassan ajkam nyomaival megjelöltem. Lejjebb és lejjebb haladtam testén, ám megállított.
Ellökött magától, és lerángatta rólam a felesleges ruhadarabjaimat, amik a felsőtestemet takarták. Öröm töltött el, ahogy íriszei kitágultak felsőtestem látványától, s ezzel tovább buzdított arra, hogy élvezetessé tegyem a mi kis privát programunkat.
Ajkaimmal újból játszadozni kezdtem édeskés lágy bőrén, majd lassacskán monoton mozdulatokkal haladtam egyre lejjebb. Halk sóhajok, nyögések hagyták el résnyire nyílt párnáit, s egy apró lendülettel próbálta leszaggatni melegítő nadrágomat lábaimról. Csuklóit újbóli próbálkozása eredményeképpen lefogtam feje felett egyik kezemmel, s másikkal játszadozni kezdtem. Lassan combja belső feléhez vezettem szabad kezem, és felfele kezdtem el húzni ujjaimat egészem rövidnadrágja alsó szegélyéhez. Nőiességét takaró anyagon felvezettem egészen a hasáig ujjaimat, majd azt az apró anyagot lehámoztam róla, ami lábát takarta. Természetesen fehérneműjét rajta hagytam, de az sem volt sokáig az utamba.
Újból őrjítő játékba kezdtem, domborulatát kényeztettem. Feszítő érzést és halk sóhajt váltva ki belőle elöntött a vágy, ahogy járatába vezettem két ujjamat. Attól, amit hirtelen vele tette, felsikkantott. Felemelkedett, s kívánattól őrjöngő ajkaimra mart. Nem tudtam csak úgy .elviselni ha nem érinthettem meg ajkait. Figyelmét eltereltem, s harmadik ujjamat vezettem belé, ezzel a puszta vágyát és minden érzését hagytam hogy nyögések formájában kiadja. Ujjaimat lomhán kezdtem mozgatni ki, s be.
Ábrázatom egyre jobban felvette azt az alakot, amit várhattam ettől az egésztől. Nem sokáig élvezhettem azt, amit csináltam, hiszen Luna kiszabadult a fogságomból, s lefogta a munkálkodó kezemet. Ujjaimat kihúztam belőle, ő pedig mint egy kiéhezett vad, úgy csapot le végül az engem takaró textilekre.
Leszaggatta a nadrágomat, s a bokszeremet. Ajkai hívogató szavai magával ragadtak s rátapasztottam magamat önkénytelenül, és hagytam, hogy a testünk minden apró kis porcikája összeforrjon. Testünket összedörzsöltem kissé felpezsdítettem a körülöttünk szunnyadó levegőt.
Szemeim kitágultak, ahogy éreztem kezét testünk  közé furakodni, s rákapott merev tagomra. Fel és le kezdte el mozgatni tagomon puha kezét, s ezzel az örömforrás felé kezdett el taszítani. Sóhajok, nyögések, élvezet áradt a kis szobában, ahol a sok tanszer között próbáltuk kielégíteni egymást.
- Vedd el... – igyekeztem pár szót kimondani összeszorított fogaim között, de nem bírtam. Kérésemet viszont teljesítette. 
Lábait szétfeszítettem, és beálltam közéjük. Rákaptam merev férfiasságomra, s párat húztam rajta járatától pár centire. Végül járatába vezettem péniszem teljes hosszát. Pár másodpercnyi várakozás után, hogy méretemet megszokja, lassú mozgásba kezdtem. Arcán a fájdalmat felváltotta a nyugalom. és a szenvedély és a tűz, mely gyönyörű sötét szempárjában izzott. 
Mozgásom egyre gyorsabb lett, csípőm egyre közelebb került testéhez. Hátamon körmei égető karmolásait éreztem, de bennem a láng egyre erősebben tört fel. Tempóm, csípőm mozgása, lökéseim gyorsabbak lettek, a maximumomat túlteljesítettem. 
A hátam fájt és égett, de Luna csillogó bőre teljes mértékig le tudott kötni. Ajkaira kaptam, martam, csókoltam. Nyakát, kulcscsontját aprócska foltokkal ékesítettem. Hangja néhol elcsuklott, volt mikor magasabb volt, de ez csak buzdított arra, hogy ne álljak meg. Hajamba vezette hosszú ujjait, s beletúrt sűrű hajzuhatagomba. 
Sok időt az élvezettel eltöltve éreztem ahogy teljes hosszam egyre erősebb lüktetésbe tört ki Az alattam vonagló lány orcájáról lerítt a vége a köztünk lévő eseményeknek. Arca vörösen izzott, csillogott.
Minden erőmet beleadva erőseket löktem, ezzel a legnagyobb hatást értem el. Sikított. Egyre hangosabban sikított. Elégedettség ült ki arcomra, ahogy felé hajoltam, s ajkait újból táncra hívtam az együttlétünk vége felé. Tempóm csökkent, és éreztem ahogy partnerem háta ívbe feszült, így még néhány gyorsabbnak érezhető lökést vétettem, mely hatására hangos nyögés közt éreztem ahogy körülvett a forróság.
Pár másodpercnyi tevékenykedés után, hangos moraj szakadt ki torkomból, s ugyanaz az élvezet járta át testemet, mely Lunát. Egyre lassabb és lassabb lett a mozgásom, s néhány kínzó zaj után csiga lassúsággal kihúzódtam belőle. Testünkben tengő adrenalin egy ideig még mellkasunk mozgását meghatározta, majd pár nyugodt levegővétel után visszaállt a normálisba.
Monoton lassan ledőltem mellé, s a plafont kezdtem el bámulni vigyorogva. Magamra húztam, hogy egy csókot leheljek puha ajkaira, s átöleljem csupasz, izzadt mivoltját.

- Átmentél. – mosolyodtam el, majd pár percnyi pihenő után siettettem magunkat a felöltözéssel.
Percekkel később a leszaggatott ruhadarabjainkat magunkon tudhattuk, s mintha mi sem történt volna, kisétáltunk abból az apró szobából, és a folyosóra battyogtunk, ahol elköszöntünk egymástól, és hazamentünk saját otthonunkba.