Ez volt a
harmadik év, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt, de egy párként mégis csak ez volt nekünk az első. Hihetetlen volt az, ahogy egy párt kezdetünk alkotni. Mióta megismertem vonzott a tekintete és a kiállása. Ő maga volt a megtestesült gyönyör és csodálat számomra. Egy megszokott napon, a hosszúra nyúló próba után elhívott vacsorázni, hogy a többiek magukról gondoskodjanak otthon, s a lélegzetelállító vacsora után elvitt a folyóhoz sétálni, ami hihetetlenül gyönyörű volt. Még a napfelkeltében is, amit megvártunk. Akkor hangzott el az a mondat, amit sohasem tudnék elfelejteni; Jin, lennél a párom? Őrületes volt, ahogy kimondta ezt a pár szót, s a szívem hihetetlen nagyot dobbant. Vágytam ezekre a szavakra, azt akartam, hogy végre az érzéseim beteljesüljenek.
Mint minden egyes nap, a mai sem volt másmilyen. Reggel korán felkeltem és kicsoszogtam a konyhába, ahol a megszokott kávékat elkészítettem a többieknek. Problémába voltam, hisz nem tudtam, hogy Jimin és Suga mennyire maradtak józan állapotba, és mennyire lehetnek másnaposak. Sokszor nehezen hiszem el, hogy az ünnepek alkalmával ők ketten lerészegednek és felszednek néhány csajt, majd valahol elintézik a dolgaikat. Nem tudtam sosem elképzelni, de Nam miatt végképp.
A kávékat egy tiszta tálcára helyeztem, cukorral, tejszínhabbal és tejjel, majd sorjában mindenki szobájába besasszéztam, Volt akinek erős kávét hagytam az éjjeli szekrényén, volt akinek hagytam hozzá cukrot, esetlegesen öntöttem az italába tejet. Mindenki durmolt, nagyon jól aludt. Keserves volt önmagamat azzal szembesítenem, hogy még ezen a csodás napon is szörnyen korán tudtam felkelni, pedig az igazak álmát aludva azt hittem, hogy kivételes lehet ez az alkalom.
Visszaérve a konyhába, nekiálltam a reggeli elkészítésének. Mindenkinek a megszokottól eltérőt, de mégis ugyanazt készítettem. A pult teli volt szeméttel, tálcákkal és a tűzhely pedig különböző serpenyőkkel volt ellepve. Szörnyen sok mosogatni valót hagytam magam körül.
- Mit készítesz Kicsim? – búgta fülembe édes hangon Namjoon, miközben hátulról átölelt. Aprócska mosoly ült ki az arcomra, s a serpenyőt pár másodpercre a megfelelő helyére raktam. Megfordultam és egy apró csókot hintettem dús párnáira. Válaszul egy halovány mosolyt kaptam, mely után elengedett és hagyta, hogy a reggeli teendőimet elvégezzem.
- Mindenkinek a megszokottat készítem, csak kicsikét másképpen. – mosolyodtam el szavaim kimondása közben. Hátam közepén éreztem Namjoon szüntelen csillogó szempárjának égetően bizsergető érzését, s ez arra sarkallt, hogy elkalandozzak
Az első alkalmunk két héttel azután volt, hogy megkért, hogy alkossak vele egy párt. Hihetetlen volt, ahogy hozzám ért, és a vágy csak úgy sugárzott belőle. Vigyázott rám, óvatos volt és igyekezett a leggyengédebben közeledni hozzám, hogy a fájdalmat is elkerülje. Olyan volt mint egy álom. Ő maga számomra az álom, s úgy érzem, hogy ez az érzés teljes mértékig kölcsönös.
Lassacskán a reggeliket elkészítettem, s az asztalra helyeztem a megfelelő helyekre. Mindenkinek megvolt a megszokott helye, így nem volt nagy probléma az, hogy elhelyezzem az étkeket. Kedvesem hatalmas, édes mosollyal az arcán fürkészte sürgő-forgó alakomat, s miután rászánta magát, szó nélkül elment, és mindenkinek szólt, hogy reggelizünk. Büszke voltam rá, hogy ennyivel segített nekem, s mindig is az voltam, mikor ezt az apróságot megtette értem.
Mindenki fáradtan és álmosan kicsoszogott az étkezőbe, s ugyanilyen lelkesedéssel leültek reggelizni. Bosszantó volt az, hogy ezen a csodás napon is ilyen fapofával vágtak neki a napnak, de nem tehettem mást, csak tűrtem.
- Nos, akkor kinek mi a terve a mai csodás napra? – hatalmas mosollyal az arcán kérdezett meg mindannyiunkat Namjoon. Öröm és boldogság járta át a szívemet a kedvességétől, és a lágy szavaitól.
- Karácsony van, ünnepeljünk! – üvöltözött Taehyung, s mindenkinek a vidámság ült ki fáradt arcára. Hatalmas üdvrivalgás járta át kicsinyke kis lakásunkat, de az az öröm hihetetlenül jókedvre derítette mivoltunkat.
- Ha már a reggeli keretén belül így összegyűltünk, valakinek a fát fel kellene hoznia és akkor Tae, Jimin és Kookie mehettek díszíteni. – Suga taglalta az elkövetkezendőket. A reggelit mindenki gyorsan elfogyasztotta, s végül kedvesem lement a fáért, amit előző nap hozattunk a dormhoz, és levitettük az alagsorba. Hihetetlen volt, hogy eljött ez az alkalom, hogy egy csodás ünnepe tölthettünk újból együtt, s miután a fa a helyére került Suga szakmai segítségével, a három fiatal, Jimin, TaeHyung és JungKook elkezdték együtt díszíteni a lakást, néhol elejtve pár veszekedést, amit mosolyogva hallgattam végig a tűzhely melletti pultnál.
Hatalmas vigyorral az arcomon készítettem a karácsonyi menünket, ami kétféle levesből állt, több mint ötféle másodikból és egy csomó desszertből, amit a napokban a szabadidőmben készítettem NamJoonnal. Fergeteges hangulat járta át a kis lakásunkat, de annál jobb volt az az érzés, mikor pár percre elszabadulhattam a tűzhely mellől. Komótos léptekkel a szobámba battyogtam, s miután magamra csuktam az ajtót a szekrényemhez siettem, ahol az ajándékokat a ruhakupac alól előkotortam. Mindent szépen az ágyamra helyeztem, és a megfelelő csomagolópapírral bevontam az aprócska vagy nagy dobozokat, utána pedig felcímkéztem sorjában az összeset.
- Akkor lássuk csak.. – pillantottam végig az összes elkészült csomagon – Ez Jiminnek lesz, ezeket Jungkooknak adom, akkor ez itt Tae ajándéka. Itt ez a stóc pedig Hoseoké és Yoongié, Nam ajándéka pedig a nap végén lesz nála a parton. – bólintottam önmagam megerősítése érdekében, majd mindent egy hatalmas szatyorba pakoltam, figyelmetlenül.
- RapMonie hyung mit fog tőled kapni a parton? – JungKook gyerekes hangját meghallva az összes porcikám megrezdült a pániktól. Kookie besomfordált mellém, s végigpillantott a szobán, és a zacskón.
- Felhozták már a srácok a fát? – érdeklődtem kissé rémülten. Nem akartam, hogy tudomást szerezzen az ajándékáról, vagy arról, hogy a kedvesemnek mit szánok.
- Jimin és Suga mentek le érte. – vigyorodott el a legfiatalabb, majd kislisszolt a szobámból. Hatalmas megkönnyebbülés járta át a testemet, hogy egy szemernyi kérdést sem tett fel, és nem is borított ki.
Nagy boldogsággal csoszogtam ki a nappaliba, ahol a fiatalok büszkén keresgették a díszeket és viháncolva rakták fel a gyönyörű, zöld fenyőfára. A fényeket szerelmem helyezte fel az ablakkeretre, néhol összegubancolva a drótokat szenvedett vele.
- Adjad, felrakom én, mielőtt még szétszednéd teljesen. – kapta ki kezéből a világító eszközt – Te pedig inkább J-Hopenak segíts a takarítással. – utasította Suga Namot. Aprót kuncogtam, ahogy párom halk morgását meghallottam és az arcára pillantva végül a teljes nevetés elöntötte mivoltomat. A durcás arca, a kérlelő pillantásai teljesen ellágyították a szívemet, de mint legidősebb és szakácskodó ember, nem tehettem meg azt, hogy a figyelmem rá szegeződjön csak.
A konyhába visszatérve az ételekre pillantottam, amik még csak félig voltak készen. Örültem, hogy a vacsorát készítettem bőszen, de idegesített hogy még a felénél sem tartottam. Sokat bajlódtam az elkészítéssel de büszke voltam arra, hogy a finomságaim mindig elfogytak, bármennyi is volt az adag.
- Valaki segítsen! – kiáltottam ki a konyhából. Másodpercek elteltével HoSeok jött a segítségemre, aki a salátákat az elmondásom alapján elkészítette bő egy óra alatt mellettem. Az íze fenséges volt, a kinézete úgyszintén. Remekül sikeredett saláták mellett még a terítéket is szépen az étkezőbe vitte, ahol már mindenki ült.
Lassan kitotyogtam a levessekkel, amiket csak ebédnek szántam, s az asztal közepére pakolva halovány mosollyal ültem a banda vezetője és a legfiatalabb tagja közé az asztalhoz. Mindenki teli tányérokat helyezett maga elé, és tetemes mennyiségű ételt kezdtek el gyorsan magukba habzsolni. Jó volt látnom a nyomát annak, hogy megint sikerült mindent a legjobbra csinálnom, s fél órányi evés után minden étkészletet a mosogatóba vittem.
A mosogatószert ráfolyattam a tányérokra, azután pedig a forró vizet engedtem rájuk. A mosogatókesztyűt felvettem a kezeimre, a tányérokat és evőeszközöket pedig lassan elkezdtem sikálni egy mosogatószivaccsal. Háromnegyed órányi szenvedés után kikecmeregtem ráncos ujjakkal a konyhából visszamentem a szobámba, ahol az ajándékokat felkaptam. Mindet szépen átnéztem, hogy az összes megvolt-e, s miután megbizonyosodhattam arról, hogy egy sem hiányzott, kisomfordáltam a nappaliba, ahol már mindenki engem várt, és az ajándékaimat.
- Akkor, szerintem kezdhetjük. – a Bangtam Boys leadere, Kim NamJoon felkonferálta az ajándékozást. Mindenki ordítozva kereste a saját nevével ellátott csomagokat, és azok tartalmának vagy örült az adott tag, vagy sírt attól, mert olyan viccesnek tartotta magát az ajándékot, esetleg meghatódott a boldogságtól.
Mint minden évben, ezen a jeles napon is konyhai eszközöket kaptam ajándékba, de kivételesen ebben az évben egyéb olyan dolgokkal is megáldottak ezek mellett, amik a szexuális életemhez kapcsolódtak. Vicces volt, ahogy egy rózsaszín szőrös bilincset emeltem ki az egyik dobozból, amit közösen a három legfiatalabb és egyben legelevenebb barátaim vettek nekem, de emellett egy szemkötő is volt, egy bokszer, mely eléggé kirívó volt azokhoz a darabokhoz képest, amiket általában hordani szoktam. De Yoongi egy korbáccsal lepett meg, HoSeok pedig egy új szobamamusszal, amibe azonnal bele is szerettem. NamJoon sejtető mosollyal bámult rám, mikor az ajándéka hozzám került, de a kinyitását nem akartam elsietni, másnapra terveztem a sok estrém, vicces és kedves ajándék után.
- Gyerekek, köszönöm ezt a sok fergeteges ajándékot, de kicsit túlzásba estetek. – kuncogtam mondandóm közbe, ami által a többieket is arra sarkalltam, hogy nevessenek ugyanúgy.
- Hidd el Drágám, ha meglátod azt amit tőlem kaptál, nem fogsz így nevetni. – suttogta fülembe édes hangon, ami miatt a testem összes porcikája remegni kezdett. Illúziók kerítettek magába, mintegy önző démoni átok ez a férfi. Az érzéseim megpecsételődtek, s szavai elárasztották a bensőmet kéjes feszültséggel. Uralkodni alig bírtam magamon, de végül sikerült észhez térnem.
Órákat szórakoztunk a sok játékkal, édességgel és egyéb tárgyakkal,magnem eszembe ötlött, hogy nekem még dolgom volt. Visszaslisszoltam a konyhába, és a már kész ételeket egy fél perces melegítés keretén belül felforrósítottam. Az ínycsiklandozó illatok csak úgy áradtak a lakáson belül, s a segítséget nem is kérve Jimin meg is terített mindenkinek, és az ételeket is segített kicipelni az asztalhoz.
Percekig tartó habzsolásunk mindenki arcára hatalmas boldogságot varázsolt, s az evés után a mosogatás nem rám hárult. Furcsamód V mosogatott és JungKookie pedig eltörölgette az edényeket, tányérokat és étkészleteket. Meglepődtem, de halovány öröm sugárzott belőlem annak láttán, hogy kedveznek nekem.
Ennek hívén fogtam magam és a konyhát meg a nappalit elválasztó pultrésznél álltam, s NamJoon figyeltem, aki a karácsonyi fényeket fotózgatta Jiminnel együtt, aki végül annak rajzolása mellett döntött.
- Kicsim, elrabolhatlak egy rövid időre? – mosolyogtam rá kedvesen a páromra, aki azonnal rám kapta gyönyörű barna szemeit, s felállt a kanapéról. Lassan battyogott hozzám és a felöltözött alakomhoz. A bakancsát és a kabátját magára öltötte, s azonnal útnak indultunk – Elmentünk, majd jövünk! – ordítoztam a küszöbről a benti bagázsnak, akik egy hangos köszönéssel nyugtázták távozásunkat. Kezét elkapva összekulcsoltuk ujjainkat, és úgy sétáltunk végig a folyosón, a lépcsőn, majd pedig az utcán, miután kiértünk.
Sötét volt és hideg, de mégis gyönyörű volt a város. Csodálatos fények, sok kivilágított utca és rengeteg ember, pár és család sétálgatott az utcákon szüntelenül. Hihetetlen volt, ahogy a part felé haladva is ugyanilyen el nem múló pillanatok tárultak szemeink elé. Vidámság és öröm volt az ünnep, de úgy éreztem, hogy a java most kezdődhet.
Ahogy a partra értünk, az egyik kibérelt apartmanhoz sétáltunk, s szüntelenül fogtuk egymás kezét még akkor is, mikor a kulcsot elfordítottam a zárba, és kinyitottam a kis házikó ajtaját. Pompás berendezés fogadott minket, akár egy álombéli szálloda, olyan volt a kis kuckó. Az ágyon fehér és vörös takaró volt, fekete bútorok, sötétbarna fapadlózat, krém színű falak néhol piros díszítéssel, fekete keretes ágy, melyen vörös rózsaszirmok voltak elszórva. Imádtam, hogy ilyen remekül elrendezett kis vendégházban tölthettük az estét, de még volt számára egy aprócska kis ajándékom.
- Gyere, mutatok valamit. – mosolyogtam rá, s a kis kuckó emeletére vittem. Az erkélyen megállva azonnal megcsókoltam. Mámorító volt az édes ajkát marnom. Szédítő, megrészegítő volt ahogy egymás ajkaira voltunk tapadva. A kilátás a tóra valami fenséges volt. A homokos part, a holdfény ami megvilágította az egész eget, romantikussá varázsolta a körülöttünk forrongó levegőt.
A kilátás és a fények mellett, a gyönyörben pompázó tájat megfigyelve úgy döntöttem, hogy ideje lesétálnunk a partra, ahol egy aprócska kis szerkezet várt ránk. A levegő hűvös volt, de nem tántorított el minket attól, amit akartam. A gépezet ami egy tökéletesen látható helyen volt, az egy tűzijátékot kilövő eszköz volt. Nagyon szerettem azt a masinát. Mindig a legjobb alkalmakra akartam hasznosítani, de a legjobb és legfontosabb esemény amire felhasználható, úgy éreztem, hogy ez a pillanat lehetett az.
Elengedtem a kedvesem kezét, s odarohantam a szerkezethez. A megfelelő eszközöket behelyeztem, s azon nyomban el is indítottam azt. Az, amit elterveztem, tökéletesen olyan volt, amilyennek lennie kellett. A tűzijáték maga nem volt érdekes, de a tartalma annál inkább az volt. Egy aranyos szöveget lőttem ki az égbe, ami kifejezte az érzéseimet NamJoon iránt. A felirat természetesen a kedvenc színeinkből állt és remekül illett az ég sötét színéhez.
- Ez mind a te műved? – érzékenyült el párom, s egy megismételhetetlenül jó csókba invitált, amit visszautasítani képtelen lettem volna. Kezemet átdobtam nyakánál, és úgy húztam egyre közelebb magamhoz. Édes párnáival ajkaimat kényeztette, s derekamnál átfonva karjait magához préselt – Annyira édes vagy ezzel a gesztussal. – eresztett el, és halovány mosoly keretén a legromantikusabbnak vélt szavakat hallatta.
- Szeretlek. – suttogtam ajkaitól pár milliméternyire, s mosollyal az arcomon kapaszkodtam ujjaiba és elkezdtem húzni vissza az esti szállásunkra.
Visszaérve azonnal az ajkait kezdtem el marni miután az ajtót becsaptam magunk mögött, és utána a szobába kezdtem el lökni. Lassan a ruháktól is megszabadítottam, magamról is mindent lekaptam, azután pedig az ágyra löktem. Minden percünk egy élmény volt, egy forró és tüzes pillanat. A hely, ahol egy csodás éjszakát tölthettem el Vele, újabb reményeket és erősebb érzéseket váltott ki belőlem.
Lassacskán a reggeliket elkészítettem, s az asztalra helyeztem a megfelelő helyekre. Mindenkinek megvolt a megszokott helye, így nem volt nagy probléma az, hogy elhelyezzem az étkeket. Kedvesem hatalmas, édes mosollyal az arcán fürkészte sürgő-forgó alakomat, s miután rászánta magát, szó nélkül elment, és mindenkinek szólt, hogy reggelizünk. Büszke voltam rá, hogy ennyivel segített nekem, s mindig is az voltam, mikor ezt az apróságot megtette értem.
Mindenki fáradtan és álmosan kicsoszogott az étkezőbe, s ugyanilyen lelkesedéssel leültek reggelizni. Bosszantó volt az, hogy ezen a csodás napon is ilyen fapofával vágtak neki a napnak, de nem tehettem mást, csak tűrtem.
- Nos, akkor kinek mi a terve a mai csodás napra? – hatalmas mosollyal az arcán kérdezett meg mindannyiunkat Namjoon. Öröm és boldogság járta át a szívemet a kedvességétől, és a lágy szavaitól.
- Karácsony van, ünnepeljünk! – üvöltözött Taehyung, s mindenkinek a vidámság ült ki fáradt arcára. Hatalmas üdvrivalgás járta át kicsinyke kis lakásunkat, de az az öröm hihetetlenül jókedvre derítette mivoltunkat.
- Ha már a reggeli keretén belül így összegyűltünk, valakinek a fát fel kellene hoznia és akkor Tae, Jimin és Kookie mehettek díszíteni. – Suga taglalta az elkövetkezendőket. A reggelit mindenki gyorsan elfogyasztotta, s végül kedvesem lement a fáért, amit előző nap hozattunk a dormhoz, és levitettük az alagsorba. Hihetetlen volt, hogy eljött ez az alkalom, hogy egy csodás ünnepe tölthettünk újból együtt, s miután a fa a helyére került Suga szakmai segítségével, a három fiatal, Jimin, TaeHyung és JungKook elkezdték együtt díszíteni a lakást, néhol elejtve pár veszekedést, amit mosolyogva hallgattam végig a tűzhely melletti pultnál.
Hatalmas vigyorral az arcomon készítettem a karácsonyi menünket, ami kétféle levesből állt, több mint ötféle másodikból és egy csomó desszertből, amit a napokban a szabadidőmben készítettem NamJoonnal. Fergeteges hangulat járta át a kis lakásunkat, de annál jobb volt az az érzés, mikor pár percre elszabadulhattam a tűzhely mellől. Komótos léptekkel a szobámba battyogtam, s miután magamra csuktam az ajtót a szekrényemhez siettem, ahol az ajándékokat a ruhakupac alól előkotortam. Mindent szépen az ágyamra helyeztem, és a megfelelő csomagolópapírral bevontam az aprócska vagy nagy dobozokat, utána pedig felcímkéztem sorjában az összeset.
- Akkor lássuk csak.. – pillantottam végig az összes elkészült csomagon – Ez Jiminnek lesz, ezeket Jungkooknak adom, akkor ez itt Tae ajándéka. Itt ez a stóc pedig Hoseoké és Yoongié, Nam ajándéka pedig a nap végén lesz nála a parton. – bólintottam önmagam megerősítése érdekében, majd mindent egy hatalmas szatyorba pakoltam, figyelmetlenül.
- RapMonie hyung mit fog tőled kapni a parton? – JungKook gyerekes hangját meghallva az összes porcikám megrezdült a pániktól. Kookie besomfordált mellém, s végigpillantott a szobán, és a zacskón.
- Felhozták már a srácok a fát? – érdeklődtem kissé rémülten. Nem akartam, hogy tudomást szerezzen az ajándékáról, vagy arról, hogy a kedvesemnek mit szánok.
- Jimin és Suga mentek le érte. – vigyorodott el a legfiatalabb, majd kislisszolt a szobámból. Hatalmas megkönnyebbülés járta át a testemet, hogy egy szemernyi kérdést sem tett fel, és nem is borított ki.
Nagy boldogsággal csoszogtam ki a nappaliba, ahol a fiatalok büszkén keresgették a díszeket és viháncolva rakták fel a gyönyörű, zöld fenyőfára. A fényeket szerelmem helyezte fel az ablakkeretre, néhol összegubancolva a drótokat szenvedett vele.
- Adjad, felrakom én, mielőtt még szétszednéd teljesen. – kapta ki kezéből a világító eszközt – Te pedig inkább J-Hopenak segíts a takarítással. – utasította Suga Namot. Aprót kuncogtam, ahogy párom halk morgását meghallottam és az arcára pillantva végül a teljes nevetés elöntötte mivoltomat. A durcás arca, a kérlelő pillantásai teljesen ellágyították a szívemet, de mint legidősebb és szakácskodó ember, nem tehettem meg azt, hogy a figyelmem rá szegeződjön csak.
A konyhába visszatérve az ételekre pillantottam, amik még csak félig voltak készen. Örültem, hogy a vacsorát készítettem bőszen, de idegesített hogy még a felénél sem tartottam. Sokat bajlódtam az elkészítéssel de büszke voltam arra, hogy a finomságaim mindig elfogytak, bármennyi is volt az adag.
- Valaki segítsen! – kiáltottam ki a konyhából. Másodpercek elteltével HoSeok jött a segítségemre, aki a salátákat az elmondásom alapján elkészítette bő egy óra alatt mellettem. Az íze fenséges volt, a kinézete úgyszintén. Remekül sikeredett saláták mellett még a terítéket is szépen az étkezőbe vitte, ahol már mindenki ült.
Lassan kitotyogtam a levessekkel, amiket csak ebédnek szántam, s az asztal közepére pakolva halovány mosollyal ültem a banda vezetője és a legfiatalabb tagja közé az asztalhoz. Mindenki teli tányérokat helyezett maga elé, és tetemes mennyiségű ételt kezdtek el gyorsan magukba habzsolni. Jó volt látnom a nyomát annak, hogy megint sikerült mindent a legjobbra csinálnom, s fél órányi evés után minden étkészletet a mosogatóba vittem.
A mosogatószert ráfolyattam a tányérokra, azután pedig a forró vizet engedtem rájuk. A mosogatókesztyűt felvettem a kezeimre, a tányérokat és evőeszközöket pedig lassan elkezdtem sikálni egy mosogatószivaccsal. Háromnegyed órányi szenvedés után kikecmeregtem ráncos ujjakkal a konyhából visszamentem a szobámba, ahol az ajándékokat felkaptam. Mindet szépen átnéztem, hogy az összes megvolt-e, s miután megbizonyosodhattam arról, hogy egy sem hiányzott, kisomfordáltam a nappaliba, ahol már mindenki engem várt, és az ajándékaimat.
- Akkor, szerintem kezdhetjük. – a Bangtam Boys leadere, Kim NamJoon felkonferálta az ajándékozást. Mindenki ordítozva kereste a saját nevével ellátott csomagokat, és azok tartalmának vagy örült az adott tag, vagy sírt attól, mert olyan viccesnek tartotta magát az ajándékot, esetleg meghatódott a boldogságtól.
Mint minden évben, ezen a jeles napon is konyhai eszközöket kaptam ajándékba, de kivételesen ebben az évben egyéb olyan dolgokkal is megáldottak ezek mellett, amik a szexuális életemhez kapcsolódtak. Vicces volt, ahogy egy rózsaszín szőrös bilincset emeltem ki az egyik dobozból, amit közösen a három legfiatalabb és egyben legelevenebb barátaim vettek nekem, de emellett egy szemkötő is volt, egy bokszer, mely eléggé kirívó volt azokhoz a darabokhoz képest, amiket általában hordani szoktam. De Yoongi egy korbáccsal lepett meg, HoSeok pedig egy új szobamamusszal, amibe azonnal bele is szerettem. NamJoon sejtető mosollyal bámult rám, mikor az ajándéka hozzám került, de a kinyitását nem akartam elsietni, másnapra terveztem a sok estrém, vicces és kedves ajándék után.
- Gyerekek, köszönöm ezt a sok fergeteges ajándékot, de kicsit túlzásba estetek. – kuncogtam mondandóm közbe, ami által a többieket is arra sarkalltam, hogy nevessenek ugyanúgy.
- Hidd el Drágám, ha meglátod azt amit tőlem kaptál, nem fogsz így nevetni. – suttogta fülembe édes hangon, ami miatt a testem összes porcikája remegni kezdett. Illúziók kerítettek magába, mintegy önző démoni átok ez a férfi. Az érzéseim megpecsételődtek, s szavai elárasztották a bensőmet kéjes feszültséggel. Uralkodni alig bírtam magamon, de végül sikerült észhez térnem.
Órákat szórakoztunk a sok játékkal, édességgel és egyéb tárgyakkal,magnem eszembe ötlött, hogy nekem még dolgom volt. Visszaslisszoltam a konyhába, és a már kész ételeket egy fél perces melegítés keretén belül felforrósítottam. Az ínycsiklandozó illatok csak úgy áradtak a lakáson belül, s a segítséget nem is kérve Jimin meg is terített mindenkinek, és az ételeket is segített kicipelni az asztalhoz.
Percekig tartó habzsolásunk mindenki arcára hatalmas boldogságot varázsolt, s az evés után a mosogatás nem rám hárult. Furcsamód V mosogatott és JungKookie pedig eltörölgette az edényeket, tányérokat és étkészleteket. Meglepődtem, de halovány öröm sugárzott belőlem annak láttán, hogy kedveznek nekem.
Ennek hívén fogtam magam és a konyhát meg a nappalit elválasztó pultrésznél álltam, s NamJoon figyeltem, aki a karácsonyi fényeket fotózgatta Jiminnel együtt, aki végül annak rajzolása mellett döntött.
- Kicsim, elrabolhatlak egy rövid időre? – mosolyogtam rá kedvesen a páromra, aki azonnal rám kapta gyönyörű barna szemeit, s felállt a kanapéról. Lassan battyogott hozzám és a felöltözött alakomhoz. A bakancsát és a kabátját magára öltötte, s azonnal útnak indultunk – Elmentünk, majd jövünk! – ordítoztam a küszöbről a benti bagázsnak, akik egy hangos köszönéssel nyugtázták távozásunkat. Kezét elkapva összekulcsoltuk ujjainkat, és úgy sétáltunk végig a folyosón, a lépcsőn, majd pedig az utcán, miután kiértünk.
Sötét volt és hideg, de mégis gyönyörű volt a város. Csodálatos fények, sok kivilágított utca és rengeteg ember, pár és család sétálgatott az utcákon szüntelenül. Hihetetlen volt, ahogy a part felé haladva is ugyanilyen el nem múló pillanatok tárultak szemeink elé. Vidámság és öröm volt az ünnep, de úgy éreztem, hogy a java most kezdődhet.
Ahogy a partra értünk, az egyik kibérelt apartmanhoz sétáltunk, s szüntelenül fogtuk egymás kezét még akkor is, mikor a kulcsot elfordítottam a zárba, és kinyitottam a kis házikó ajtaját. Pompás berendezés fogadott minket, akár egy álombéli szálloda, olyan volt a kis kuckó. Az ágyon fehér és vörös takaró volt, fekete bútorok, sötétbarna fapadlózat, krém színű falak néhol piros díszítéssel, fekete keretes ágy, melyen vörös rózsaszirmok voltak elszórva. Imádtam, hogy ilyen remekül elrendezett kis vendégházban tölthettük az estét, de még volt számára egy aprócska kis ajándékom.
- Gyere, mutatok valamit. – mosolyogtam rá, s a kis kuckó emeletére vittem. Az erkélyen megállva azonnal megcsókoltam. Mámorító volt az édes ajkát marnom. Szédítő, megrészegítő volt ahogy egymás ajkaira voltunk tapadva. A kilátás a tóra valami fenséges volt. A homokos part, a holdfény ami megvilágította az egész eget, romantikussá varázsolta a körülöttünk forrongó levegőt.
A kilátás és a fények mellett, a gyönyörben pompázó tájat megfigyelve úgy döntöttem, hogy ideje lesétálnunk a partra, ahol egy aprócska kis szerkezet várt ránk. A levegő hűvös volt, de nem tántorított el minket attól, amit akartam. A gépezet ami egy tökéletesen látható helyen volt, az egy tűzijátékot kilövő eszköz volt. Nagyon szerettem azt a masinát. Mindig a legjobb alkalmakra akartam hasznosítani, de a legjobb és legfontosabb esemény amire felhasználható, úgy éreztem, hogy ez a pillanat lehetett az.
Elengedtem a kedvesem kezét, s odarohantam a szerkezethez. A megfelelő eszközöket behelyeztem, s azon nyomban el is indítottam azt. Az, amit elterveztem, tökéletesen olyan volt, amilyennek lennie kellett. A tűzijáték maga nem volt érdekes, de a tartalma annál inkább az volt. Egy aranyos szöveget lőttem ki az égbe, ami kifejezte az érzéseimet NamJoon iránt. A felirat természetesen a kedvenc színeinkből állt és remekül illett az ég sötét színéhez.
- Ez mind a te műved? – érzékenyült el párom, s egy megismételhetetlenül jó csókba invitált, amit visszautasítani képtelen lettem volna. Kezemet átdobtam nyakánál, és úgy húztam egyre közelebb magamhoz. Édes párnáival ajkaimat kényeztette, s derekamnál átfonva karjait magához préselt – Annyira édes vagy ezzel a gesztussal. – eresztett el, és halovány mosoly keretén a legromantikusabbnak vélt szavakat hallatta.
- Szeretlek. – suttogtam ajkaitól pár milliméternyire, s mosollyal az arcomon kapaszkodtam ujjaiba és elkezdtem húzni vissza az esti szállásunkra.
Visszaérve azonnal az ajkait kezdtem el marni miután az ajtót becsaptam magunk mögött, és utána a szobába kezdtem el lökni. Lassan a ruháktól is megszabadítottam, magamról is mindent lekaptam, azután pedig az ágyra löktem. Minden percünk egy élmény volt, egy forró és tüzes pillanat. A hely, ahol egy csodás éjszakát tölthettem el Vele, újabb reményeket és erősebb érzéseket váltott ki belőlem.
- Szeretlek Kim Namjoon. – leheltem puha ajkaira egy aprócska csókot, s hagytam, hogy az álom, ami vele kezdődött a pilláimra szálljon, s elnyomott az édes álom párom mellkasán.
Imádom! ♥♥♥
VálaszTörlés