Az enyém leszel (+18)

Gimnázium. Ez a legfertelmesebb hely, ahol valaha is tengethettem mindennapjaimat. Végzősként megállás nélkül lányok hadait cserkésztem be, egy jó késő éjjeli szex kedvéért, de egyik sem volt elég jó. Minden egyes nap elégedetlenül vettem tudomásul, hogy senki sem elég jó nekem. A suliból egyetlen egy lány nem volt meg, és az volt, ami nekem mindig is hiányzott. Hiába környékeztem meg, minden egyes alkalommal kikosarazott, ami egyre nagyobb késztetést éreztetett számomra, hogy nekem kell.

Taeyeon volt az egyetlen egy lány, aki sosem engedte, hogy hozzáérjek. Igaz, hogy egyel mögöttem volt, és a hátam minden egyes dőléssel a padjához simult, de én azzal sosem voltam megelégedve. Minden egyes szünetben, mikor elmentem mellette a tenyeremet formás fenekén mindig pihentettem, majd gyors mozdulattal végig húztam azt, s vigyorral fürkészve dühöngő arcát és hangos kiabálását, minden egyes alkalommal nevetve és kuncogva vettem tudomásul, hogy elérni mégis elérhetek bármit nála.

Korán reggel a motoromra felszállva indultam a gimibe, s útközben ahogy az egyik pirosnál megálltam ismerős alakokra lettem figyelmes, akik hatalmas nevetésbe törtek ki. A bukósisak fedelét feltolva szemeimet az illetőkre rászegezve vigyorodtam el. Taeyeon az egyik legjobb barátnőjével sétált a suli felé, s pár szót mint minden reggel sikerült elkapnom. Szokásukhoz híven én voltam a fő téma, de az minden pillanattal növelte a bennem rejlő adrenalint.

- Sziasztok! – köszöntem nekik, mielőtt a lámpa átválthatott volna. Ahogy útnak eredtem a visszapillantóból egy dühösen fürkésző pillantásokat kaptam el, majd elhalványuló alakjukra nem figyelve parkoltam le az iskola parkolójában. Amint a járgányomat letámasztottam és leállítottam a haverjaim már körülöttem lebzseltek, és várták az az napi adag szórakozást.

- Szia JungKook! – pacsizott le velem a legjobb barátom, JooHeon. Őt követte a többi haverom, akikkel végül a szokásainkat megtartva a lányokat kezdtük el nézni. Mivel az időjárás jócskán a nyarat ütötte, így tökéletes kilátást nyerhettünk a gyönyörű alakokra, hosszú lábakra, s a dekoltázsokra – Ma estére valaki? – JooHeon vigyorgó hangja lengte körbe társaságunkat, miközben, sétáltunk az emeletre az osztályunkba. Én a szemeimet végig Taeyeonon tartottam, aki időközben már a helyét is elfoglalta az osztályba.

A társaságomat otthagyva ültem le a helyemre, majd a telefonomat elővéve a zenék közt kutakodtam. Pár perccel, még becsengetés előtt egy apró kocogtatást érezve vállamon fordultam a tulajdonos felé, s megdöbbenve vehettem tudomásul, hogy a mögöttem ülő volt az, aki hozzáért széles vállamhoz.

- Máskor ha motorozol ne bámuld úgy az embert, hogy közben meg leesel róla! – förmedt rám, ami arra késztetett, hogy a testemet teljesen felé fordítsam. Arcát nézve képzeltem el úgy, hogy meztelenül az ágyamban fekszik s kívánja testem – Ne bámulj! – csattant puha keze arcomon, ezzel meglepve engem, duzzogva elfordult.

- Most mi a baj?! – hangom kissé keserves volt, s ezzel kihasználva a helyzetet értem el, hogy gyönyörű arcát felém szegezze.

- Hogy mi? – hajolt közel arcomhoz – Utálom, hogy minden egyes alkalommal mikor háttal állok neked, csak úgy letaperolsz! Idegesítő vagy Jeon Jeong Guk! – mondta ki teljes nevemet egyre idegesebben. Nem hiába volt az, hogy pont őt akartam az ágyamban látni. Mindig dögös, ráadásul eléggé kívánatos személyiség.

- Idegesítőnek tartasz? – hajoltam közelebb arcához, s ajkainkat milliméterek választották el egymástól – Tudod, akárhányszor rád nézek, minden egyes alkalommal az ágyamban képzellek el, ruha nélkül, és úgy, hogy a nevemet nyögésekkel fűszerezve ejted ki puha ajkaidon. – vigyorodtam el, kissé perverzen, s hüvelykujjamat végighúzva az említett területen merengtem el merengtem el ismételten. Kezét ráhelyezve ujjamra, ami ajkain pihent, húzta el, s fintorogva, undorodva és dühvel telien nézett rám hatalmas szemeivel.

- Te azt hiszed, hogy ennyivel eléred azt, hogy lefeküdjek veled? JungKook, te ennyire hülye mégis, hogy lehetsz? – nevetett fel kínjában továbbiakban is fintorogva – Komolyan elhiszed, hogy hajlandó lennék bármikor is lefeküdni veled? Szánalmas vagy. – nevetett fel.

- Tudod, minden pillanatban érzem rajtad, hogy akarsz. Amikor hozzád érek a tested megfeszül, és remegni kezd. Vagy ha a füledbe suttogok, miközben a fenekedet megmarkolom hangos és kéjes sóhajokkal díjazol. – hajoltam füléhez, s suttogtam szavaimat, miközben kezemet végig húztam felkarján, ahol éreztem, hogy ismét beleremegett érintésembe, s forró lélegzetemben, ami perzselte bőrét.

- Hagyjál! – lökött el magától, amire az összes bent lévő felfigyelt – SOHA NEM FEKSZEM LE VELED! – kiáltotta el magát aminek hatására mindenkinek a tekintete egyre érdeklődőbbé vált, s ezekkel a szempárokkal nem is törődbe kiabált folyamatosan – Nem érdekel, hogy az itteniek közül az összes alsóbb éves megvolt neked! Én nem fogok azok közé tartozni akiket csak úgy kihasználhatsz! – fejezte be hisztijét, amivel egyre jobban feltüzelte testemet.

- Úgyis az enyém leszel. Az a test egyszer az én tulajdonom lesz, mint itt az összes csajé. Tudod, az ujjazásom minden szempontból a legszebb gyönyört nyújtja a lányok számára, mielőtt még a fontosabb dolgokba belevágnék. – kacsintottam rá, majd álló alakját magamhoz vonva végig simítottam hátán, s fenekét megmarkolva egy kéjes nyögést kényszerítettem ki ajkai közül.

- Eressz el! – lökött el magától, majd egy erősen csattanó pofonnal díjazta cselekedetemet.

- Miért vered? – szólalt fel az egyik lány, a védelmem érdekében.

- Mert egy bunkó senki! – kiabált újból rám – Nem tudom, hogy nektek mi jön be rajta, de azt hiszem, hogy ha valakinek ilyen bunkó fazon jön be, akkor valamiféle  ízlésficammal szenvedhet. – nyugodtan szólta le a bent lévő összes érintettet – Azt pedig hadd fűzzem hozzá, hogy egy a nyomorék itt, számomra egy senki! – sétált el mellettem, de a csuklóját megragadva megállásra kényszerítettem. Hiába fordult felém, és kezdte szabad kezével verni mellkasomat, lefogva azt a végtagját is közel húzva magamhoz, megcsókoltam. Hiába kapálózott, erősen tartva továbbra is csókoltam, majd belenyugodva viszonozta azt.

Elengedve karját ültem vissza a helyemre, majd egy futó pillantást véve lefagyott, vörös arcára, előre fordultam, s a könyveimet elővéve ismét telefonozni kezdtem. Percekkel később a tanár is megérkezett, s az egész osztályt csendre intve kezdett bele az óra megtartásába. Az a negyvenöt perc, ami a rendelkezésére állhatott hamar eltelt, így a szünet elérkeztével gyorsan összeszedte a holmiját az irodalom tanárunk, és olyan gyors léptekkel sietett ki, amilyen gyorsan csak tudott. Köztudott volt az egész iskolában, hogy mi voltunk a legrosszabb osztály, hisz én voltam az, aki az ottan légkört felborította. A gimi megkezdésekor már a lányok járkáltak folyton utánam és minden egyes tanár ezek után megjegyezte, hogy azért romlanak az átlagaik, mert én bekerültem az életükbe. Ha belegondolnék bármikor is, igazuk van, de nem igazán tud lekötni. Ha azoknak jó az, hogy utánam járkálnak, akkor legyen, de az, akit eddig nem bírtam megszerezni magamnak, azt fogom a többi szajha elé helyezni.

A szünet, amíg tartott ismét szóba elegyedtem Taeyeonnal, aki újból egy arcon csapással ajándékozott meg, ami egyre jobban késztetett arra, hogy magaménak tudhassam. A lányok, akiket minden este megdugtam csak civakodtak rajtam, hogy az oly kevés ember számára megnyert lány szívét végleg magaménak akarom tudni, de azt is azért, mert tudom, hogy az ágyban rajta kívül senki sincs, akivel élvezhetném az együttlétet.

Egy újabb tanóra vette kezdetét, amit két további unalmas óra követett így hatalmas áment mondva a nagyszünetre kotortam elő a táskámból az aznapi ebédemet, s nekiláttam az elfogyasztásának. Az utolsó falatoknál járva, a hátsó padok felé fordultam, ahol újból engem hoztak fel témának, de természetesen a kiszemeltem volt, akit ezzel a témával zaklattak, így vigyorra húzva ajkaimat nyeltem le az utolsó falatokat, s hallgatóztam.

- Oké, most miért nem vagy hajlandó vele lefeküdni? – portyázó, és egyben megvető, szemrehányó megjegyzést téve várta a komoly, meggondolt választ MiHi.

- Tudod miért nem vagyok hajlandó lefeküdni vele? – hümmögések lepték el a termet – Mert egy önelégült ficsúr, akinek az a fontos, hogy mindenkit megbasszon, utána otthagyja, és a következő alkalommal újból eljátssza a kis játékait. – megmagyarázhatatlanul ideges hanggal adott választ, miközben éreztem tekintetének égető érzését a hátam közepén.

- Velem nem is csinált ilyet. – szólalt fel SeolHi – Én néhányszor már lefeküdtem vele, de mindig az ágyában voltam, és ott aludtam nála. – védett meg, és önmagát is.

- Kezdjük azzal, hogy te a csaja voltál, engem meg le akar fektetni, aztán eldobni. – sóhajtott – Ismerem már általános iskola óta, és egyszer sem sikerült neki az, hogy közel férkőzhessen hozzám. És az a csók. Nem volt rossz, de volt már ennél jobb is. – kuncogott fel. Ezután a megjegyzés után ismét a fülest a hallójáratomba dugtam, s hangosan hallgattam zenét. Kegyetlennek ható két órám volt, amit dolgozatokkal fényesítettek a tanárok, így a könyveket bújva szedtem össze pár kérdésre a választ, de pechemre egyik kérdésre sem tudtam a megfelelő választ. Szitkozódva pakoltam össze a cuccaimat az utolsó órám után, majd egy hangos és erőteljes kiáltás után indultam ki az osztályteremből.
- Na? – lépett hozzám JooHeon – Ma este meglesz a mi kis Taeyeonunk? – halvány mosolyt festve arcára érdeklődött.

- Szerintem meglesz. Ha meg nem, úgy is meglesz. A csókot viszonozta, és azt hiszem, teljesen felpezsdített. – sétáltunk le az emeletre miközben kitárgyaltuk a fontos dolgokat – Meg amúgy is, ki lenne az a hülye, aki kihagyna egy ilyen lányt, mint ő? – nevettem fel, majd az említettem találtam szembe magamat. Elsétálva mellette hallottam, ahogy ordibál utánam, s a motoromhoz érve, már mellettem is állt. Nem figyelve a beszédére szálltam fel a motorra, majd szemeimet szemeibe fúrtam.

- Te meg vagy húzatva?! – akadt ki rám – Egyáltalán, te azóta, hogy itt vagyunk, az eszednél vagy? Hülye állat! – arcomat ismét eltalálva fogtam le kezét, s ismét magamhoz húztam.
- Ez a hülye állat úgyis meg fog téged kapni. Hiába ellenkezel, az enyém leszel, és hidd el, azt élvezni fogod. – húztam sejtelmes vigyort a képemre, majd még közelebb húzva csókoltam meg újra. Ekkor már nem ellenkezett. Kezeit nyakam köré fonva engedett a csábításnak.

Elválva ajkaitól, ismét egy pofont kaptam, majd hátat fordítva nekem indult haza. Ahogy sétált, kilátást nyerhettem gyönyörű, formás fenekére, amit oly szeretettel szeretek markolászni. Nem véletlen az egyik kedvenc területem.

Amint hazaértem, a telefonom őrülten szar csengése fogadott, aminek köszönhetően az agyamban lévő összes ideg a magasba szállt. A nadrágom zsebéből kiemelve a készüléket, egy ismeretlen telefonszám fogadott, így az egeknél is tovább szöktek idegszálaim. A zöld jelzést pár másodperc után elhúztam, majd a fülemhez emeltem a készüléket.

- Beszélnünk kell. – szólalt bele egy ismerősen csengő, pezsdítő hang, majd minden idegességem eltörpülni látszott attól az érzéstől, amit az a hang váltott ki testem minden egyes porcikájából.

- Mikor, és hol találkozzunk? – felturbózva, ám nyugodt hangvétellel kérdeztem tőle, ám az izgatottság átvette felettem az uralmat.

- Tizenegyre legyél a házunk előtt! – utasított. Ezután a telefont kinyomtam, s elmentem aludni.

Órákkal később, mikor a telefonom ébresztője megszólalt, előkerestem néhány ruhadarabot, s a fürdőszobába rohantam. Levetve magamról az aznapi ruháimat álltam a tusoló alá, majd a forró vizet ráengedve túlfűtött testemre, éreztem, ahogy minden egyes csepp csakúgy lesodródott kidolgozott felsőtestemről. Tusfürdőt kezembe nyomva kentem szét testemen, majd lemosva a krémet zártam el a csapot, és a törölközőmért nyúlva, másztam ki a zuhanytálcából. Derekamra csavarva a puha anyagot nyúltam egy másikért amivel az összes felesleges nedvességet letöröltem magamról, majd bokszeremet felvéve, követte azt a többi ruhadarab. Amint mindent magamra aggattam a fogaimat megmostam, a hajamat kifésültem, majd a szobámba csoszogtam a dzsekimért és a motorom, illetve a lakáskulcsomért. 

Kilépve az utcára bezártam az ajtót, s a garázs felé vettem az irányt, amit kinyitva a motoromért mentem. Kitolva magam mögött bezártam az ajtót, s beindítva útnak indultam. A város sötét volt és kietlen, ami számomra tökéletes volt. Csak a fények világítottak, amik egy újbóli jó érzéssel töltöttek el.

Amint odaértem a házukhoz, késő éjjel volt már. A telefonomat nyomkodtam, miközben vártam, hogy végre megjelenjen a kiszemelt áldozatom, s percekkel később már a bejárati ajtót zárta be maga után. Rámosolyogva siettem hozzá, s kezét finoman megfogva kísértem a motorom felé.

- Ezt vedd fel. – nyomtam a kezébe a bukósisakomat, s csak hitetlen pillantásokat kaptam válaszul – Vedd már fel! – parancsoltam rá, ám még mindig bambult – Nem lesz semmi baj. – nyugtattam meg, ahogy egy lépéssel közelebb lépve hozzá, derekát átkarolva húztam magamhoz. A bukósisak, ami a kezében volt, a földre esett, s merev pillantásaival nézve rám töltött fel energiával – Nem fognak megbüntetni. – ajkaitól alig pár centire suttogtam szavaimat. Éreztem karjaim közt, ahogy teste megremegett, s elégedett vigyort húzva képemre, felvettem a földön heverő bukósisakot. Fejére ráhelyezve ültem rá a járgányomra, s mögém ülve, derekam köré csavarva kezeit a motort elindítva útnak indultunk.

Az utat csendben töltöttük el, s a városban lévő elsuhanó fényeket fürkésztük. Minden méterrel amennyivel kevesebb volt már az út az egyik mólóhoz, egyre hatalmasabb vigyor terült el az arcomon. Minden méterrel éreztem az újabb adrenalin löketet, s a megfelelő helyhez érve leállítottam a motort, majd leszállva róla lesegítettem Taeyeont, s letámasztottam a közlekedési eszközt.

Kezét megragadva húztam a megfelelő móló irányába, s odaérve a felsőmet leterítve ültettem rá az anyagra. Engedelmeskedve leült rá, majd mellé vackoltam magam. Késő éjjeli csillagok bámulása, tökéletes pillanat volt arra, hogy megfektessem. Közelebb kúszva hozzá derekát átkarolva húztam magamhoz, s fejét vállamra hajtotta. Az arcomra kiülő mosoly egyre lágyabb, s haloványabb lett, ahogy csukott szemeit, és gyönyörű szép vonásait figyeltem.

Kezemet lassan végighúzva puha arcbőrén nyögött fel, majd kezemet megfogva tolta el magát, hogy a szemeimbe nézhessen. Csak fürkészte üresnek ható tekintetemet, majd kezét végig simítva arcomon, csúsztatta végig nyakamon, majd mellkasomon, s combtövemnél állapodott meg.

- Miért hoztál ide? – kapaszkodott bele combomba, s kissé felemelkedve hajolt közelebb arcomhoz, így belátást nyerhettem gyönyörű, formás kebleire.

- Nézzük a csillagokat. – mélye belenézve szemeibe adtam választ a kérdésére – Sokan mondták, hogy szereted a csillagokat nézni. Így gondoltam elhozlak ide. Úgyis nekem ez a kedvenc helyem, és itt tökéletes kilátást lehet nyerni az égre. – mosolyodtam el.
- Miért hazudsz? – mászott közelebb képemhez – Miért nem mondod el őszintén, hogy azért hoztál ide, hogy megfektethess? – alkai szinte súrolták enyémeket, s egy gondolattól vezérelve hátrébb toltam Taeyeont.
- Miért hiszed azt, hogy azért hoztalak ide? – fürkésztem elszánt tekintetét, s ismét közelebb hajolt hozzám.
- Jobban ismerlek. JungKook, tudom, hogy azért hoztál ide. – keze ismét combtövemre tévedt, majd tovább csúsztatva férfiasságomra telepedett. Gyorsan reagálva tettére elkaptam kezét, s visszahelyeztem a betonra – Emlékszel, hogy mit mondtam anno? – suttogta szavait – Hogy te lennél nekem az első, de bunkó, kanos létedre ezt tönkretetted. – távolodott el tőlem önszántából. Emlékeim villámként terjedtek szét fejemben, majd ráeszmélve az egész helyzetre, ajkait éreztem ajkaimon.

Csókja újra és újra égette ajkaimat, ami egyre inkább kényszerített arra, hogy azonnal leszakítsak róla minden felesleges ruhát, s meztelen valóját fürkésszem. Ezt kitaszítva tudatomból adtam magam át és testemet az engem lágyan, s tüzesen csókoló lánynak. Karjait nyakam köré fonva engedte, hogy hátára fektessem a dzsekimre, majd ezután csókunk abbamaradt. Ajkaimat azonnal rátapasztottam selymesen puha nyakára, s apró kis szívásnyomokkal díszítettem a területet. Ezen tetteimet halk nyögésekkel nyugtázott, aminek hatására bőrét megharapva halk sikolyt fakasztottam ki torkából.

Ennek köszönhetően kapaszkodtam bele atlétájának az aljába, s felfelé húzva szedtem le róla, majd ezt követte a melltartója, amit önszántából azonnal le is vett.

- Tökéletes estében lesz részed. – kacsintottam rá, s újból birtokba vettem ajkait. Nyelvemet átcsúsztattam szájába, s táncot járva ízlelőszerveink, mélyültünk bele a csókba. Egyik kezemet feje mellett helyeztem el, s a másikat becsúsztattam rövidnadrágjába. A puha anyag, mely eltakarta domborulatát, már tökéletesen nedves volt, amit nyilván a csókunk váltott ki, ilyen heves reakcióval.

Ujjaimat mozgatva a fehérneműn néhol számba nyögött, s azzal a lendülettel erősebben nyomtam az érintett területet, így egyre hangosabb, már szinte sikító kéjes sóhajokat hallatott. Kezemet megragadva húzta ki ruhadarabjáról, s ülőhelyzetbe kényszerítve vette le rólam a felsőmet, s azonnal mellkasomra tapadt ajkaival. Felsőtestem minden szegletét megkóstolt, s néhol beleszívva bőrömbe, egy erőteljes nyögés hagyta el ajkaimat.

Megunva, hogy az irányítás nem az én kezemben van, löktem rá a felsőmre, s az összes ruhát, ami takart mind a kettőnket, lerángattam. Testét végig csókolva haladtam egészen a nyakától át a mellkasáig, majd a melléig, amit néha megnyaltam, megszívtam, vagy éppen masszíroztam, majd utolsó állomásként a lapos hasát választottam. Kezeim természetesen nem tétováztak. Életre kelve mászkáltak végig testén, s domborulatánál megállva két ujjamat járatába csúsztatva kezdtem bele kényeztetésének első fázisába. Óvatosan mozgatva ujjaimat ragasztottam ajkaimat ajkaira, s nyögéseit érezve mozgattam egyre gyorsabban apró és vékony tagjaimat. Kicsit eltávolodva tőle, néztem végig izzadóra álló, s remegő testére, majd nyakát megszívva, csúsztattam harmadik ujjamat járatában, s közben hüvelykujjammal továbbra is izgattam. Halk nyögéseit újra hallva húztam ki ujjaimat, s már éledező tagomat helyeztem járatába, ám újból megállított.

Semmit sem szól, csak arcomat fürkészte, s közelebb hajolva tapadt rá a nyaki ütőeremre, ami néha látható volt, így ízlelőszerve hegyét elhúzva rajta újabb nyögést kényszerített ki belőlem. Ujjait nyakam szívogatása közben egész mellkasomon végighúzta, ezzel megremegtetve testem minden porcikáját, s végül ismét combtövemnél állapodott meg, majd tovább siklott éledező tagom felé, s azon végighúzva ujjait vette kezébe, majd pár mozdulatot téve, abbahagyta tevékenységét. Újból ajkaimat a birtokában tartva harapott bele, s ezen kihasználtságából löktem ismét a felsőmre, és egy szó nélkül behatoltam. Fogai közül elengedve alsó ajkam nyögött fel s szokott hozzá lassú, majd egyre gyorsuló ütemben mozgócsípőmhöz.

Minden lökéssel teljes hosszamat tudhatta magában, s minden lökéssel egyre többször érezhettem meg azt a pontját, amitől a kéjes sikításai töltötték be az egész partot. Ezen felbuzdulva gyorsítottam, mígnem éreztem, ahogy Taeyeon teste megfeszül s egy utolsó, erőteljes lökéssel, a legérzékenyebb pontját eltalálva érezhettem meg merev testem körül a nedvességet. A lökéseimet lassítottam, s éreztem, ahogy a lassítás közben ugyanúgy elmegyek. Egyre jobban lassítva húzódtam ki belőle, s mellé feküdtem a ruháimra, rátakarva egy pokrócot amit a motoron tartottam a közelünkben.

- Megismételhetnénk, de akkor már az ágyadban. – kissé lihegős, szuszogós hanggal jegyezte meg a közben már mellkasomra telepedett lány.

- Holnap este. – adtam egyszerű választ – De akkor gyere miniruhában. Elviszlek vacsizni. – szorítottam magamhoz, s a csillagokat nézve aludtam el.